A virtuális futball piacára nehéz betörni, hiszen a játék akciódús részét kedvelőknek ott a FIFA és a PES, míg a Football Manager-sorozat a menedzseri vénával megáldott játékosok igényeit elégíti ki minden téren. A nagyok közé szinte képtelenség beférni a megszokott receptúrával, ezért is tűnhet első blikkre életképes vállalkozásnak Edward Grabowski és Gary Ward projektje, a Tactical Soccer: The New Season, hiszen a labdarúgást teljesen új oldaláról közelíti meg a 3D-s megjelenítést a körökre osztott stratégiával keverő alkotás. A kiváló ötlet (mely 2002-ben, egy böngészőben játszható program formájában már materializálódott egyszer) azonban nem párosult ehhez fogható megvalósítással, ami kiváltképp azért bosszantó, mert a játékon érezni, hogy kisülhetett volna belőle akár valami nagyszerű dolog is.
Pályára stratégák!
A Tactical Soccer lényege, hogy csapatunk minden egyes játékosát mi irányítjuk a játéktéren, és körökre osztva határozhatjuk meg, hogy melyik labdarúgónk pontosan mit csináljon, hova fusson, miként helyezkedjen, illetőleg ha a labda nála van, akkor passzoljon, lőjön, fejeljen, vagy netán próbáljon vele megiramodni. Persze figyelembe kell vennünk, hogy a focisták egy fordulón belül csak bizonyos távolságra jutnak el, a passzoknak és lövéseknek pedig nemcsak az irányát, hanem a magasságát, az erejét és az ívét is meghatározhatjuk. Amikor végeztünk minden beállítással, játékosaink végrehajtják az utasításokat, majd az ellenfél következik, aki ellenlépésekkel reagál tetteinkre. Ez eddig jól hangzik, ám a megvalósítás sajnos több sebből is vérzik. Egyrészt az irányítás a maga egyszerűségében is nehézkes, a játékosokat a képernyő jobb oldalán megjelenő ikonokra kattintva, illetőleg az egér gombjaival instruálhatjuk, de a folytonos jóváhagyási kötelezettségek miatt sokszor szembesülünk majd azzal, hogy a tökéletesen beállított passzunk vagy mozgásutasításunk elveszett a játéktér egy másik pontjára kattintva.
Ez tehát nem működik teljesen jól, de sajnos sokszor hiába is kapnánk el a tökéletes beállításokat, mert a program bizonyos részei esetlegesek, és kizárólag a szerencsén múlik, hogy a pálya történései számunkra kedvezően alakulnak-e. Ilyen példának okáért a szerelés, ami nem kapott külön gombot, csak rá kell irányítanunk a focistánkat az ellenfélre, aki ha odaért, akkor vagy megszerzi a labdát, vagy nem. Védőként sem egyszerűbb a helyzetünk, hiszen nem tudjuk óvni a játékszert, ha pedig Fortuna úgy dönt, akkor a ránk rontó védő úgyis elveszi tőlünk a bőrgolyót. Nem sokkal fényesebb a helyzet a lövések és a passzok esetében sem, a labda – főként a hosszabb indítások esetében – gyakran nem ott landol, ahová szántuk, és ha mégis, akkor csatárunk még mindig hibázhat az átvétellel.
Ötlet – Megvalósítás: 1:0
Az MI szintén produkál furcsaságokat, gyakran lehetünk szemtanúi a gép által összehozott megmosolyogtató vagy éppen teljesen hihetetlen eseményeknek, a játékmenet pedig igazából már pár meccset követően repetitívvé és unalmassá válik, így előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy folyton csak a labda közelében keringő focistákat igazgatjuk, hogy minél gyorsabban túl legyünk a körünkön. A széthullott felállásunkat azonban gyorsan megbünteti az ellenfél…
A végtelenségig játszható, és fejleszthető játékosokat kínáló bajnokság, illetőleg a kieséses rendszerű kupa játékmód mellett az Exhibition opción belül akár valamelyik barátunk ellen is tolhatunk egy-egy meccset, már ha lesz hozzá kedvünk a programot vagy a főmenüt megpillantva, hiszen ezekről is ordít, hogy ez ilyen formában csupán egy jó ötletre épülő garázsprojekt, amit két lelkes fejlesztő hozott össze minimális pénzből.
