Ha jól emlékszem, talán olyan hét- vagy nyolcéves lehettem, mikor a S.W.I.N.E. betoppant az életembe. Saját gépem akkoriban még nem is volt, így a játék egy vidéki rokonlátogatás során jött velem szembe: mikor a felnőttek látták, hogy már kockásra untam az agyam, leültettek elé, hogy ez majd lefoglal. És bár nehézsége miatt enyhén szólva is kifogott rajtam (egész idő alatt a disznók első küldetését próbáltam végigvinni, fájdalmasan kevés sikerrel), frusztrációmban mégsem hagytam ott. A humor, a karakterek, a képi világ és a játékmenet (na, meg persze a magyar szinkron) valami kegyetlen módon berántott, és nem is engedett, hiába villogott a képernyőn gyakorlatilag folyamatosan a vereség felirat.
Épp ezért kaptam fel a fejem, mikor kiderült, hogy a Kite Games csapata, sorai között nem egy eredeti fejlesztővel, kész felújítani és modernizált köntösben újra kiadni a játékot. Egyrészt elmondhatatlanul örültem a hírnek, hiszen mégiscsak a magyar játékgyártás egyik gyöngyszeméről volt szó, másrészt viszont bevallom, kicsit féltem is, hogy az idén 18 éves program vajon hogy fog szerepelni a mai elvárások és sztenderdek mellett? Szerencsére a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult, lássuk is, hogy miért!
Tudod, melyik a jó nyúl?
A S.W.I.N.E. története nem igazán bonyolítja túl a dolgokat. A sztori szerint a disznók és nyulak közti béke gyors és agresszív véget ér, mikor július 26-án a Disznó Köztársaság megbukik, és Acélagyar tábornok magához ragadja a hatalmat. Nem sokkal később a Disznó Nemzeti Hadsereg hadüzenet vagy bármiféle figyelmeztetés nélkül átlépi Répaföld határát, és mélyen benyomul az ország területére. A vesztes helyzetbe kényszerített nyulaknak nincs más lehetőségük, gerilla taktikákat alkalmazva a disznók háta mögé kell kerülniük, ha szeretnék megőrizni szabadságukat, de lehet, még ez is kevés lesz a sikerhez.
Talán már a fenti rövid összefoglalóból is érződik, hogy a S.W.I.N.E. egyszerre abszurd és vérkomoly háttérvilággal rendelkezik. Mert oké, hogy papíron tankokba bújt disznók és nyulak lövöldöznek egymásra a képernyőn, de ha ettől az apróságtól eltekintünk, akkor bizony egy nagyon is valódi háborút látunk, rengeteg halállal és komoly hadműveletekkel. Emellett pedig érdemes lehet még megemlíteni, hogy a játék bír egy igen kellemes fekete humorral is. Igazából ez gyerekként annyira még nem is tűnt fel, de most, kicsit idősebb fejjel, azért jókat mosolyogtam az egyes egységek beszólásain.
Ólomékszert a testükbe!
Játékmenetét tekintve a S.W.I.N.E. egy kőkemény RTS, ahol a háborún kívül semmi másra nem kell figyelnünk. Így a bázisépítés teljesen elmarad, helyette minden küldetés elején egy menüben vásárolhatjuk meg a csatához szerintünk szükséges egységeket. Azért persze nem kell mindig a nulláról építkeznünk: az előző küldetést túlélő egységeink jönnek velünk tovább, így ha figyelünk az embereinkre, pár bevetés után már egy kifejezetten tekintélyes méretű sereget vezethetünk. Ez a megoldás pörgős összecsapások lebonyolítását teszi lehetővé, ahol azért bőven lehet gondolkodni is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan pozícionáljuk az embereinket, vagy az, hogy az egyes pályáknak milyen irányból vágunk neki.
Az egységek felhozatalára egyáltalán nem lehet panasz, van itt minden, ami a nyulak vagy disznók gyors és hatékony eliminálásához szükséges. Kapunk kisebb, gyengén páncélozott parancsnoki kocsikat, melyek nem tudnak lőni, de cserébe igen messze látnak, tüzérségi ütegeket és tankokat egyaránt, de ha kedvünk tartja, aknákat is telepíthetünk és rakétás csapatokat is mozgósíthatunk, csak hogy néhányat említsek a rendelkezésünkre álló eszközökből.
Ráadásul a legtöbb egységnek akad egy egyedi képessége is, amik csavarhatnak még egyet az összecsapásokon. A tankjaink például beáshatják magukat, hogy így szerezzenek extra védelmet (cserébe viszont nem tudnak mozogni), míg a parancsnoki kocsink légi csapást rendelhet el az ellenség pozíciója ellen. Igaz, ez utóbbinál azért érdemes észben tartani, hogy használata stratégiai pontba kerül, amiért amúgy plusz tankokat is vehetnénk, szóval csak óvatosan alkalmazzuk.
A legtöbb küldetés során, legyünk akár a disznókkal, akár a nyulakkal, jelentős túlerővel fogunk szembenézni, ezért is fontos egységeink mikromenedzselgetése. Ugyanis embereinknek nem csak egy életerő csíkja van: sajnos a lőszerkészletük is véges, valamint előbb-utóbb az üzemanyagból is hajlamosak kifogyni. Ahhoz, hogy ezt elkerülhessük, minden egyes pályára vihetünk magunkkal extra ellátmányt (ezek sajnos életben maradt egységeinkkel ellentétben nem öröklődnek az előző küldetésből, így mindegyik bevetés előtt meg kell vennünk őket), ez viszont nem tud mozogni, így rögtön egy vontatót is hozzácsaphatunk a bevásárlólistánkhoz.
Mindez így leírva kicsit talán bonyolultan hangzik, de a gyakorlatban szerencsére egyáltalán nem az. Az egyes egységekre kattintva mindig láthatjuk, hogy mennyire vannak eleresztve ellátmánnyal, de a program kis piktogramokkal is jelzi, ha valakinek szüksége van valamire. Benzint vagy lőszert vinni a kisebb pályákra tapasztalataim szerint felesleges, ezekből szerencsére alapból is van nálunk egy csomó, egy-egy javító utánfutó viszont elengedhetetlen szinte az összes bevetéshez, főleg, ha életben akarjuk tartani csapataink nagyját. Az összecsapások között épp ezért érdemes egy kicsit leállni, áttekinteni embereink állapotát, és aki már nagyon füstöl, arra rászabadítani a javító egységeket.
Ennek is ingyen volt a temetése
A S.W.I.N.E. játékmenete és stílusa tehát maradt a régi, a program kinézetét viszont átszabták és modernizálták a fejlesztők. Megjelent például a 16:9-es képarány, részletesebbek lettek az egyes egységek, újra lett rajzolva a kezelőfelület is, szóval röviden összefoglalva, korszerűsítve lett a játék kinézete, ez pedig meg is látszik a végeredményen. Ami viszont egyáltalán nem változott szerencsére, az maga a szinkron, ami már a játék eredeti, 2001-es verziójának is az egyik fénypontja volt, és épp ezért a fejlesztők egy az egyben meg is hagyták. Nincs is annál nagyobb nosztalgiabomba, mint amikor az ember először meghallja 18 év után, hogy „egy nyúlpörkölt rendel”.
Igazából a teljes játékkal kapcsolatban csak egy komolyabb negatívumot lehet felhozni, ez pedig az egységek útkeresése, illetve annak teljes és totális hiánya. Ez a hiba már az eredeti, 2001-es verzióban is felmerült, és sajnos a felújított kiadásban sem sikerült kiküszöbölni, ennek megfelelően pedig csapataink sokszor elakadnak majd egymásban (például, ha a sor elején valaki megáll, egyből feltorlódnak mögötte, hiába lehetne kényelmesen megkerülni), ami azért hosszú távon elég idegesítő. A nagyobb, nyílt terepeken ez még annyira nem is érződik, de ha szűkebb részen kell manőverezni (például egy város utcáin vagy egy hídon), akkor készüljünk fel rá, hogy nem egy hajszálunk kihullik majd, mire mindenkit a helyére dirigálunk.
A makkos mindenit!
Mindent összefoglalva viszont a S.W.I.N.E. HD Remaster egy remek játék, mely megmutatja, hogy a régi magyar klasszikusnak igenis van helye 2019-ben is. A grafika és a technikai paraméterek javultak, a lényeg viszont maradt, így egy ma is pörgős, taktikus RTS az eredmény, nyakon öntve némi fekete humorral és persze a remekbeszabott magyar szinkronnal, amit már annak idején is megszerettünk. Ennek megfelelően a játék elsősorban a stratégiai programok kedvelőinek lehet jó választás, de igazából mindenkinek ajánlható, aki egy kicsit is kíváncsi a magyar játékipar egyik meghatározó címére.
