Nagyon nehéz egy oldalban összefoglalni, hogy miért is dobogóra való bunyós játék a Super Smash Bros. Ultimate. A széria már a Nintendo 64 óta hódít töretlenül, saját képére formálva a verekedős játékok műfaját, és tartalmilag is olyasmit nyújt, ami köröket ver a piaci szereplőkre. A legutóbbi Switch-kiadás pedig ennek megfelelően tényleg az ultima-változat, amely a tavalyi Super Mario Odyssey után ismét egy iparági csúcsot rak a Switch könyvtárába.
A Zúzós Fivérekről
Foglaljuk össze röviden, hogy mi is az a Super Smash Bros. érzés! A Nintendo történetének legfontosabb karakterei sorakoznak fel az egyes arénákban, hogy saját stílusukban agyabugyálják el a jónépet. A klasszikus HP-csíkot elfogyasztós szabály csak ritkán kerül elő a SSB-ban, célunk az, hogy támadásainkkal minél magasabb számra pofozzuk az ellenfelünk (vagy ellenfeleink) százalékban mért energiarátáját. Minél magasabb a százalék, annál nagyobbat repülnek a komék, ha bekapnak egy-két ütősebb találatot. Cél pedig a többiek kipofozása a csatatér platformjairól. A bunyó általánosan eklektikus, hiszen van, aki a klasszikus verekedős stílusban tolja, mások lövöldöznek, de vannak karakterek, akiknek minden támadása valamilyen ravasz trükköt tartogat. És akkor még nem beszéltünk a rengeteg módosító szabályról és power-upról, amik tovább színesítik a játékot. A SSBU is rettentően precíz; a hitbox és a mozgásrepertoár végletekig van csiszolva, ami 74 harcosnál kegyetlen fejlesztői munkát sejtet. Jól jellemzi a program keményvonalas jellegét, hogy a tréning módban műszaki rajzrács előtt lehet próbálgatni a pofonok görbéit. Ha a kezdő Smash-játékos elfelejti a korábbi bunyós megszokásokat, és ráérez erre a sajátos ízű szabályrendszerre, akkor viszonylag gyorsan lehet belejönni a játékba, így a program széles közönséget is meg tud szólítani.
A Fény Világa
Valószínű a szimpla felsoroláshoz sem lenne elég a cikkben található karaktermennyiség, hogy bemutassuk a játékban rejlő tartalmat. Fókuszáljunk így a lényegre: a korábban nagyon kedvelt Subspace Emissary utódjaként most a World of Light sztoriban göngyölíthetjük fel Galeem és fehérkezű csatlósainak történetét, amelyben persze a Nintendo-hősök húzzák a rövidebbet. A játék okosan adagolja a megnyitható karaktereket, így a fokozatosan növekvő térképen és karakterlistával tanulhatunk bele az egyes hősök képességeibe. Emellett vannak klasszikus játékmódok, többszereplős lehetőségek, esport-kompatibilis flexibilitással felvértezett egyéni opciók. Ember legyen a talpán, aki végigrágja magát az összes lehetőségen, a teljes harcos lista megnyitása pedig nem két délután alatt lesz majd abszolválva.
Értekezzünk egy kicsit a prezentációról is, mert érdemes. A játék maximálisan kisajtolja a Switchben rejlő képességeket, nagyobb felbontással ez a látvány bármelyik platformon megállná a helyét. Hab a tortán, hogy az egyes játékokhoz tartozó pályák és kihívások az adott játéksorozatok OST-inek jelentősebb tételeit és remixeit is behozzák, amelyből ezres nagyságrendben találhatunk minőségi hangszerelésben prezentált nótákat a játék kártyáján!
Amivel gondom volt, az a menürendszer olykor túlzsúfolt mivolta, valamint a kezdőknek szóló betanítás hiánya. Az összes Smash résszel játszottam, de őszintén, mindig kell egy kis visszaszokás, ehhez pedig még nekem sem ártana egy fókuszált gyorstalpaló. Az adott karakterekben rejlő kőkemény mélységeket pedig az ember úgyis ellesi majd a YouTube-os videókból… Remélem, átjön a fenti kis ízelítőből, hogy mennyire jó ez az egész SSBU-móka. Karácsony előtt a Nintendo-fanok keresve sem találhatnának jobb újdonságot a gyűjteménybe, és most már tényleg ott tartunk, hogy 4-5 kötelező cím kezd összegyűlni a Switch palettáján, így mindenkinek ajánlottá válik a gép beszerzése. És hol van még a masina életkorának a vége…
