Próbáltad már elképzelni, milyen lehet egy platformer, amiben nem lehet ugrani? Nos, az Astral Pixel csapata nemcsak fantáziált róla, hanem meg is valósította, aminek az eredménye a Super Magbot. Persze nem egy teljesíthetetlen küldetésre kell gondolni, a fejlesztők mindössze újragondolták a klasszikus mechanikát, és kvázi egy korlátozott képességként építették be a játékba. Hősünk a címadó Magbot, aki súlyából adódóan ugyan ugrani nem tud, viszont a mágnesesség erejét bevetve képes eltaszítani vagy épp odavonzani magát a mágneses platformoktól/platformokhoz. Igen ám, azonban ez a képessége csupán két pozitív és két negatív löketre korlátozódik, melyek csak földetéréskor töltődnek vissza. Ez talán nem is hangzik vészesnek, viszont mikor halálos tüskék vagy forgó pengék között pattogva kell pontosan kiszámolnunk, hogy melyik polaritást mikor használjuk el, annyira nem fenékig tejfel az akadályok leküzdése.
Csak pozitívan!
A Super Magbot azért igyekszik mindent megtenni az elérhetőség jegyében, így ha kicsit nehéznek találnánk, többek között ellenőrzési pontokat adhatunk a pályákhoz – alapesetben mindig a legelejéről kell újra próbálkoznunk –, vagy akár növelhetjük mágneses löketeink számát. Feladatunk a Magnetia Csillag felé tartó ördögi aszteroida, Magsteroid megfékezése, amihez össze kell gyűjtenünk a környező bolygókra hullott, sok esetben már magjukkal is összeforrt mágneses meteorokat. Ezek természetesen a lehető legrosszabb helyeken értek földet, ezért számos tüske, forgó penge és halálos szakadék között navigálva kell eljutnunk hozzájuk, bolygónként körülbelül 27 pályán át. A más-más éghajlatú planéták mindegyike a végén, zárásként, egy főellenfelet is tartogat, ahol leginkább támadónk sorozatos csapásai elöl kell menekülnünk, míg ki nem fullad.
Emellett az eltérő világok mindegyike igyekszik a maga sajátos módján csavarni kicsit a recepten, nemcsak látványával, hanem újabb elemekkel nehezítve, vagy épp feldobva a nem mindennapi közlekedést, mint a jégtől csúszós platformok, a forróságtól lángra kapó felületek és a mágneses buborékok. A pályák alapvetően nem hatalmasak vagy hosszúak, azonban így is rengeteget lehet mérgelődni és bénázni rajtuk, mert a halálhoz elég egyetlen tévesztés. A kihívással még nem is lenne gond, azonban néha kifejezetten nehéz – és talán kissé analóg kar-gyilkos – az irányítás, az egyik analóg karral a karaktert, a másikkal mágneses lövésünk mindent meghatározó irányát megadva.
Néha nem árt egy kis negativitás
A Super Magbot egy rendkívül ötletes és a maga módján újító pixeles stílusú platformer, ami azonban elég frusztráló tud lenni, viszont elérhetőségi beállításainak köszönhetően ez bizonyos fokig testreszabható. Bár a pályák többnyire szórakoztatóak, egyrészt nincs túl sok belőlük, másrészt pedig sokszor ismétlődőek az egyes útvonalak, és még az újabb elemek és megoldások ellenére is hamar kivész belőlük a változatosság. Mindent összevetve azért alapvetően egy kellemes, egyedi és kellemesen idegőrlő kis alkotás, aminek a platformer műfaj rajongóinak érdemes adniuk egy esélyt, már ha van hozzá elég türelmük, de a kihívásra vágyó játékosnak is jó választás lehet.
