A horror műfaj alapvetően ideális terep az első szárnypróbálgatásra az indie fejlesztők számára – nem csoda, hogy az elmúlt évtizedben valóságos áradatban volt részünk, melyet még a Frictional Games alapozott meg az Amnesia: The Dark Descent képében. A belső nézet minden tekintetben nagy segítség, a gameplay-mechanikák sem különösebben összetettek – egy jó sztorival és ütős hangulattal kis túlzással már meg is van a fél siker. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy mindenki könnyedén átugorja a lécet…
A spanyol fejlesztőcsapat, a Main Loop legújabb alkotása PS4-en tavaly már tett egy látogatást, a frissen megjelent PC-verzió kapcsán pedig úgy döntöttünk, mi magunk is vetünk rá egy pillantást – elvégre egy izgalmas horrornak tűnt, vízalatti környezettel és félelmetes cápákkal. Ahogy belemerültünk azonban – szó szerint – a játékba, hamar kénytelenek voltunk rájönni, hogy itt bizony a borzalmakat is szó szerint kell érteni…
A Submersed főhőse, Jack, egy tengeri bázis segélyhívására érkezve helikopterbalesetet szenved, a problémák ráadásul fokozódnak, amikor rájön, hogy nemcsak a kijutásról kell gondoskodnia, hanem sorra derülnek ki a részletek egy rejtélyes baktérium és a vérszomjassá váló cápák kapcsán. Ebből aztán akár valami izgalmas is kisülhetne, de a játék még az alapszitu által nem túlságosan magasra helyezett lécet sem igazán tudja megugrani: egy borzasztóan klisés, minimális háttérsztorival ellátott, igazi fordulatoktól és csúcspontoktól mentes, kidolgozatlan cselekményt kapunk. Külön kiemelném a szinkronhangokat és a párbeszédeket, melyek a legelső Resident Evil legendás(an rossz) színvonalát idézik.
A játékmenet leginkább a felfedezésre épít, a tárgyak gyűjtögetésén túl, és az első ismerkedés óta értetlenül állok az előtt, miként tudtak elszúrni egy annyira alapvető játékelemet, mint az eszköztár-menedzselés. A felállás a klasszikus: a rendelkezésünkre álló hely limitált (8 slot), az éppen nem szükséges tárgyakat viszont le tudjuk helyezni item boxokba. A kivitelezés viszont botrányos: egyrészt vannak pályarészek, ahol egyáltalán nincsenek ilyen dobozok, másrészt maga az item box is 8 slotra van limitálva – érthetetlen. Emiatt sokszor kénytelenek vagyunk eldobálni az értékes gyógyító és egyéb itemeket, hogy felvehessük a kulcstárgyakat, amiket ráadásul – a műfajbeli standardra fittyet hányva – karakterünk nem dob el, ha már nincs rájuk szükség, ami párban a limitált hellyel sejthető, hogy milyen végeredményt idéz elő. Arra inkább már ki sem térek, hogy a fejezetek és a pályaszakaszok közötti váltás, illetve a mentés-betöltés milyen kapcsolódó bugokat idézett elő, mert még ezek nélkül is telibevágja az élményt az egész rendszer.
Na nem mintha a gameplay többi része különösebben szórakoztató lenne. Cápával alig párszor találkozunk csupán, akik elől inkább menekülnünk és bujkálnunk kell (a szkafanderes szekvenciáknál egy nagy fehér vadászik ránk), a kisebb egyedeket pedig egyszerhasználatos elektromos bottal béníthatjuk meg. De megmondom őszintén, én a legkevésbé sem tudtam komolyan venni ezeket a jeleneteket, rég nem találkoztam ugyanis annyira oda nem illő elemmel videojátékokban, mint a cápák közelsége esetén beinduló rockzene. Fejtörőkből szó szerint két-három van csak, azok is piszok egyszerűek, de a tárgyak fellelése sem nagy kihívás, köszönhető a síkegyszerű pályadizájnnak.
Szívesen mondanék valami jót is a Submersedről, de az egyszerű látvány, a sivár hangulat, a béna sztori, az unalmas játékmenet, a bosszantó bugok és a kiborító inventory-rendszer mellett túl sok pozitívum sajnos nem jut az eszembe. Ja, várjunk csak, megvan! Szerencsére nagyjából két óra alatt végigjátszható az egész – de ez inkább nekem volt csak kiváltság, nektek ugyanis még azért a 12 euróért sem ajánlanám, amennyiért beszerezhető a Steamen.
