Persze nem szép dolog a Submerged: Hidden Depths és a Horizon Forbidden West összevetése, csak mert az ideiglenes Stadia-exkluzivitás után most viszonylag közeli a megjelenési idejük. No meg részben hasonló a témájuk és egy két játékelemük. A Submerged: Hidden Depths ugyanis egy indie (viszonylag) apróság. Ezért például nincsenek benne óriási dühös robotok, sőt egyáltalán semmi harc, közepesen megírt, de jól animált párbeszédek sem akadnak, mivel egyfajta sétaszimulátorról van szó, amiből a crafting is kimaradt, bár ez nem kimondott hiba. Őszintén és kissé baljósan szólva helyenként inkább a Ubisoft nyílt tucatvilágaira emlékeztetett, mert csak különféle félfelesleges gyűjtenivalók után lehetett kajtatni a fő történet mellett.
Ringat a víz
Kezdjük is talán a történettel. A Hidden Depths a 2015-ös Submerged folytatása, ami sajnos kimaradt az életemből, de annak ismerete nélkül is bárki belevághat az új kalandba, mivel önálló epizód, és egy minimalista emlékeztetőfélét is kaphatunk a testvérpár múltjáról. Maradjunk annyiban, hogy valamikor régebben minden víz alá került, de misztikusabb dolgok is történtek, ezért (?) hősnőnknek el kell látogatni a betanító pályával együtt 10 épületbe, és azokban megtalálni egy-egy energiagömböt, majd mindegyiket visszavinni a természetes helyére. Mert akkor majd jó lesz minden. Talán.
Az épületek egyébként érdekesen sokszínűek: partra vetett hajó, tévétorony, kaszinó – pontosabban, ami megmaradt belőlük. A környezeti rejtvényekben is akad némi változatosság, ami viszont állandó, az a körítés. A labdacs szállításán kívül minden helyszínen begyűjthetünk 4 könyvet (amikből kétsoronként összeáll némi történet), 9 kagylót, amiért cserébe frizurát vagy ruhát válthatunk, egy virágot tehetünk a hajunkba, és megtekinthetünk egy új hibrid állatfajt. Ahhoz, hogy kitakarítsuk a helyszínt, csupán végig kell mennünk minden leágazáson. Ezt megkönnyíti, hogy a program jelzi, hova kapaszkodhatunk fel, vagy min csúszhatunk le, ráadásul szinte sehova máshova nem mehetünk. Hősnőnk hihetetlen vagány mozdulatokra képes, ha egy kapaszkodó alatt vagy mellett állunk, esetleg függeszkedünk, de ezek kivitelezéséhez elég az iránygombot megnyomni, egyébként még ugrani sem tud. Cserébe a lezuhanástól sem kell tartanunk, még akkor sem, ha a grafika alapján már a levegőben állunk, mint egy szerencsétlen prérifarkas. Emellett a világban hajókázva is gyűjthetünk további állatészleléseket, névtelen hajófejlesztést és ősi tárgyakat, ellátogathatunk híres történelmi helyekre és kilátótornyokba (szerencsére ott csak lifteznünk kell), valamint további könyveket szerezhetünk be a rövidebb mászásokkal.
Mélység nélkül
És igazából ez minden. Körbehajózunk, felfedezünk helyeket, ha olyanok, akkor mászkálunk a kisebb-nagyobb labirintusaikban, majd visszatérünk otthonunkba. Picit halad előre a történet, és megtekinthetjük a gyűjteményünket. Az előző rész óta eltelt időben a grafika elég szépen fejlődött úgy, hogy a dizájn nagyjából állandó maradt, de a kapaszkodási lehetőségek kiemeltek, ráadásul színválasztékot is kapott, ami igen felhasználóbarát megoldás. A zene nagyon kellemes, és a hangok is jók, beszéd viszont szinte nincs is, csak némi narrációt kapunk egy nemlétező nyelven, feliratozva, a testvérpár pedig legfeljebb testbeszéddel kommunikál néha, de többnyire inkább sehogy.
A nálam járt, megjelenés előtti verzió hajlamos volt minden második induláskor kilépni UE4 hibával, de szinte biztos vagyok benne, hogy ezt a startra helyrerakják. Sajnos abban is elég biztos vagyok, hogy nem kapunk FoV beállítási lehetőséget, pedig nekem jól jött volna, de a kamera néha így is kissé szeszélyes, így kétlem, hogy megkockáztatnák a káoszt.
Furcsa játék lett a Submerged: Hidden Depths. Szinte semmi nincs benne, csak felfedezés. Tehetjük hajóval, tehetjük mászva, tehetjük órákon át, miután a 4-6 órás történetszerűség végére értünk, csak hogy meglegyenek az acsik. Kihívásra sem igazán számíthat senki, aki nálam csak egy kicsit is jobban navigál (olyan hétmilliárd ember), legfeljebb 1-2 eldugottabb kagyló okozhat nehéz perceket. Kérdés, hogy kit mennyire tud elvarázsolni a félig elmerült, szétesőfélben lévő, közepesen depresszív világ, és mennyire éri meg körülnézni benne a jelenlegi borsos, 25 eurós (majdnem 10 ezer forintos) áron.
