A fejlesztők a 2019-es The Pacific után ugyanis 2020 májusában kiadták az eredeti Panzer General klónjukat újra feldolgozó Blitzkrieget, majd novemberben a Spectre of Communism-t, most pedig itt a Fight for Freedom (F4F, mint a jó öreg Wildcat), amiben már hirdetik is a „hamarosan” érkező Spirit of Libertyt. Hogy ezt hogyan képes egy kis indie csapat megoldani? Egy viszonylag egyszerű trükkel, amire a hozzám hasonló vénségek még emlékezhetnek a DLC korszak előttről: ezek az új játékok ugyanis önállóan futtatható küldetéslemezek.
A régi szép időkben, ha egy játék elég sikeresnek bizonyult, kiadtak hozzá pár hónap múlva egy küldetéslemezt. Többnyire új történetszállal, 1-2 új egységgel/karakterrel/fegyverrel, de a meglévő motorral, a teljes játéknál természetesen olcsóbban. Némelyiknek szüksége volt az eredeti játékra, hogy fusson, némelyiket meg – ahogy a név sugallja – önállóan is használhattuk.
Kis lépés a játékosoknak
Az F4F esetében újdonság, hogy főszereplői a Brit birodalom és az Amerikai Egyesül Államok. Előbbi küldetéssorával össze-vissza ugrálunk a birodalmi érdekeltségek között, míg az USA stílszerűen Normadiában kezd, és hogy a rövidebb időszak ellenére is meglegyen a 10 küldetés, némi alternatív történelemmel fejezi be. Ez azt jelenti, hogy kapunk egy rakás olyan egységet, amiket eddig jobbára csak az AI által vezérelve láthattunk, ezek mellett pedig lesznek új átvezetők ismert karakterekkel, új térképek és… nagyjából ennyi.
Az eddig megszokott erények maradtak, ahogy a hátrányok is. Ezek többek között a 3D egységek, akciókamerával, a 3D animáció átvezető videók, a féldinamikus térképek, az OP hajók és a felderítés mindenek elé helyezése. És a felsoroltak tulajdonképpen mindkét csoportba bekerülhetnek egyéni ízléstől függően.
A 3D egységek ugyanis egész kellemesek, de annyira nem dögösek, hogy ne kapcsoljam ki az első csata után a rájuk közelítő akciókamerát. Sajnálatos módon a mozgásuk utána is túlságosan lassú (talán mert a készítők ennyire büszkék az animációra) ami ugyan egy kattintással átugorható, de így az MI körében kissé speedrunner életérzés volt az állandó kattintgatás, hogy haladjunk végre. Az átvezető videókon látszik az igyekezet, de a legnagyobb pozitívumuk talán, hogy nem bántóan inkább szórakoztatóan gyengék a karakterek mozgásban – holott a történelmi háttér amúgy érdekes lenne.
Az egyes küldetésekben pedig általában vannak olyan idő-, vagy koordináta alapú rejtett kapcsolók, amik egy új mellékküldetést adnak (gyakran a térkép másik végén, időre), illetve néha a játék közli, hogy mindjárt jön az ellenség erősítése, majd 1-2 kör múlva bedob 5-10 egységet a térkép szélére. Ez a megoldás valóban izgalmasabbá teszi a csatákat, de azért nem mindig kellemes a meglepetés.
Hatalmas visszaugrás az egységeknek
Azért a sok visszatérő elem mellett akad egy fontos fél-újítás is. Az előző, szovjet fronttal foglalkozó rész kimaradt az életemből, de úgy tűnik akkortájt vezették be a visszavonás gombot, amiért már sokan régóta lobbiztunk, és egységeink lépését vonhatjuk vissza vele, ha amúgy nem járt következménnyel, csak meggondoltuk magunkat (vagy félrekattintottunk).
És ha már a kívánságlistánál tartunk, a beállítással gyorsítható egységanimáció tuti az enyém élen áll, valamint a hajók ellensúlyozása vagy távol(abb)tartása a szárazföldtől is meggondolandó lenne. Az MI-t sem ártana kissé gatyába rázni, mert a szövetséges egységek előszeretettel blokkolnak támadó pozíciókat gyenge egységekkel, vagy akkor sem adják fel a támadást, amikor az már öngyilkosságot jelent.
Azért ne merüljünk el a negatívumokban, akad bőven érdeme a sorozatnak, ami miatt mindig is érdemes volt a figyelemre: az egységeinknek osztható felszerelés, a kioldható hősök, az egység képességek és az általános fejlesztések, amikkel harci stílusunkhoz alakíthatjuk a haderőt. Vagy egyik kedvencem, hogy támadás után a légi egységek még odébb léphetnek egyet, így több hullám is támadhatja ugyanazt a célt. Ezért ha valaki kedveli a korábbi részeket, vagy szimplán a Panzer General stílusát, annak érdemes minimum a demóba belenéznie – bár személy szerint a közel 9 000 forintos nyitóárat sokallom.
