Stellaris teszt

Habár az Imperium Galactica és a Haegemonia által naggyá lett korszakot szemmel láthatóan hosszabb-rövidebb időre elnyelte egy fekete lyuk, a kalandozni és hódítani kívánók megtalálhatták számításukat a remekül sikerült Sins of a Solar Empire-ben, vagy éppenséggel a több mint egy évtizede futó Galactic Civilizations-sorozat egy-egy epizódjában. A Stellaris mögött álló fejlesztőcsapat nevére pedig elegendő egy pillantást vetni, hogy biztosak legyünk benne: jó ideig el leszünk veszve az univerzum valamely sötét zugában, miközben kül- és belpolitikai irányvonalainkat a legapróbb részletekig testre szabhatjuk. 

Űruralom

A jövőben a világűr meghódításáért számtalan faj verseng, mi pedig első lépésként nyolc nemzet közül választhatjuk ki, melyiket is visszük diadalra (kevésbé ideális esetben a teljes pusztulásba). Mindegyik életforma más-más társadalmi normák között éli mindennapjait: vannak, akik az egyén szabadságát tiszteletben tartva szívesen vegyülnek más élőlényekkel, egyesek kizárólag a mindenkit elnyomó hadviselést tartják követendőnek, mások pedig a tudomány megszállottjai vagy esetleg a békés bürokratikus megoldások hívei. Bármelyiket is válasszuk, berendezkedésük többé-kevésbé módosítja az adott állam jellemzőit (például komolyabb tűzerővel rendelkeznek), emellett pedig eltérő fegyverzetet és utazási módszert részesítenek előnyben – ha pedig egyik náció sem szimpatikus, mi magunk is létrehozhatunk egyet.

Mivel a játéktér meglehetősen nagy (választásunktól függően akár ezer csillagot is magában foglalhat) és kezdetben nem sokat tudunk a kis világunkon kívüli dolgokról, első lépésként érdemes egy vagy akár több kutatóhajóval körbepásztázni a terepet. Felfedezőútjuk számos eredménnyel járhat: bányászatra alkalmas bolygóra bukkanhatnak, valamilyen idegen létforma nyomai tárulhatnak fel munkájuk során, szerencsétlenebb helyzetben pedig ellenséges flották kényszerítik őket tevékenységük megszakítására. Kitartó vizsgálódásunk eredményeképpen rendszeresen belefutunk különféle anomáliákba és véletlen eseményekbe. Tanulmányozásukból egyrészt hasznos információkat tudhatunk meg saját fajunk eredetéről, másrészt extra kutatási pontok üthetik a markunkat; gyakorta bukkanhatunk ősi civilizációk nyomára vagy réges-rég lezajlott csaták után hátramaradt roncsokra, ezek újabb és újabb tudással gazdagíthatnak (kifejezetten érdekes lehet például a „nap körül keringő kerámiadoboz” történetének megismerése).

Hass, alkoss, gyarapíts – vagy pusztítsd el mindet!

Egy valamirevaló védelmi rendszer előállítása és fenntartása, továbbá népünk szükségleteinek kielégítése természetszerűleg nyersanyagba kerül – jó sokba. Szükség lesz mindenekelőtt nagyobb mennyiségű energia-kreditre, mely egy minden faj által „űrszerte” elfogadott fizetőeszköz: ilyesmit a már kolonizált bolygók felszínén felhúzott erőművekből, vagy pedig az energiában gazdag csillagokra épített bányászállomásokból nyerhetünk ki. Ezenkívül a hajók és bázisok összetákolását ásványokból finanszírozzuk, amikhez szintén fúrások segítségével juthatunk hozzá.

Az aktuális kormányzón és a hadsereg élén álló vezetőn kívül népünk kitüntetett figyelmét élvezik a tudósok. Ők azon túl, hogy bárkáikkal szüntelenül barangolnak a világűr még felfedezetlen vidékein, és így járnak utána egy-egy megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségnek, aktív résztvevői a folyamatos fejlődésnek is. Fehér köpenyes lényeink három ágon végzik kutatásaikat: a fizikai találmányok elsősorban egyes erőművek megépítését teszik lehetővé; a társadalomban végzett elemzések a polgárok berendezkedését és boldogságát segíthetik elő; végül mérnökeink rendszeresen előállnak egy erősebb pajzs vagy újfajta hajó előállításának ötletével. Szakemberből megéri tehát egyszerre legalább négyet-ötöt az állományban tartani és a toborzáskor ne hagyjuk figyelmen kívül az egyedi képességeiket sem – ők egyébként az idő előrehaladtával folyamatosan fejlődnek, egy tapasztaltabb akadémikus pedig kétségkívül jó, ha kéznél van egy szinthez kötött vizsgálódás esetén.

Polgáraink mindeközben békésen tengetik mindennapjaikat (már amennyiben nem totálisan agresszív hadviselésre rendezkedtek be) és rendszeresen választanak maguknak új kormányzót, aki saját kis értékrendje alapján vezeti népét – ha például vonzódik az építészethez, az ide vonatkozó költségekkel jobban gazdálkodva spórolhat a nyersanyagokon, ezenkívül némi politikai befolyással élve módosíthatja a gazdaságot is (mondjuk, felgyorsíthatja a mérnöki fejlesztéseket a másik két ág rovására). Persze meglehetősen naiv dolog volna azt hinni, hogy teljesen egyedül vagyunk a nagy világmindenségben és kényünk-kedvünk szerint kolonizálhatjuk az összes szimpatikus planétát, az egyes naprendszereken való kutakodások alkalmával ugyanis számos esetben többé-kevésbé barátságos kreatúrákba ütközhetünk. Amennyiben nem teljesen elutasítóak az idegenekkel szemben, és nem szórják meg rakétákkal az összes közelükbe merészkedő hajót, diplomáciai úton gyümölcsöző kapcsolat alakulhat ki. Szövetségeseinkkel kereskedhetünk, kellően bizalmas viszony esetén alárendeltjeinkké válhatnak, ha pedig elfajulna a viszony, egy váratlan húzással hadat is üzenhetünk nekik.         

Az ördög és a diadal a részletekben rejlik

A svéd fejlesztőcsapat eddigi alkotásait figyelembe véve várható volt, hogy az űr meghódításába nem egy arcade lövöldözős anyag képében vágunk bele, hiszen a cég eddig is élen járt a „grand strategy” műfajra jellemző aprólékos és mélyre menő globál-menedzsmentben. Összetettsége ellenére azonban a Stellaris a kezdők számára is sikerélményt nyújthat, hiszen mindenről információt kapunk, és remek oktatómód áll rendelkezésre. Többedmagunkkal hódítva még izgalmasabb az űr birtokbavétele, azonban a sandbox-mód mellett egy látványos átvezető mozikkal teli, valódi hadjáratot szívesen végigküzdöttem volna – ennek hiányában viszont jó pár óra elteltével, az összes bolygó felfedezése után némileg unalmassá válik, míg kivárjuk a győzelemhez szükséges feltételek elérését. A véletlenszerűen generált galaxisoknak, a rengeteg fajnak, no és a szabadon modolhatóságnak köszönhetően azonban a Stellarisban igencsak el lehet merülni, a kutakodáshoz pedig a remek zene nyújt ideális aláfestést. Néhány dolog igényel ugyan némi javítást (például az igencsak passzív mesterséges intelligencia), azonban így is egy komoly és grandiózus műről beszélünk.