Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor valószínűleg jól ismered és te is imádtad minden idők legsikeresebb, legnépszerűbb, legkiválóbb valósidejű stratégiai játékát, a Starcraftet. Ez az a játék, amit nem kell bemutatni senkinek, mert még az is hallotta a címét, aki csak néhanapján érint számítógépet. Sokan hallottunk már a dél-koreai Starcraft-világbajnokságokról és azok méretéről, ismerjük a játék népszerűségét, tudjuk, hogy Ázsiában még a csapból is a Starcraft folyik. Hallottunk a villámgyors kezű esportolókról, akik percenként akár 400 parancsot is képesek kiadni a játékban, láttuk a tévéreklámokat, és az elmúlt évek során együtt követtük figyelemmel, hogyan alakulnak át a valós idejű stratégiák sokak által gyűlölt MOBA-kká. Ezért aztán ma is könnyes szemmel emlékszünk vissza azokra az időkre, amikor még koleszszobákban, vagy otthon a haverokkal, TCP/IP-s hálózatokon, pizzákkal körülvéve nyomtuk együtt hajnalhasadtáig a Starcraftet. Azt a játékot, ami sokunk számára egyet jelentett a felhőtlen szórakozással és gondatlan fiatalságunkkal.
A Starcraftről tehát kijelenthetjük, hogy sokak számára nem csupán egyszerű videojáték volt, hanem életünk és a történelmünk egy jelentős szelete. Ennek folytatására pedig nagyon sokáig kellett várni, elvégre 12 évvel az első rész megjelenése után érkezett a Starcraft 2: Wings of Liberty, aminek történetét végül a 2015-ös Legacy of the Void zárta le. De tegyük most félre a második részt, mert nem erről szeretnénk írni nektek, hanem a korszakalkotó elsőről, ami még az előző évezredben, pontosabban 1998-ban, közel 20 évvel ezelőtt látott napvilágot. A Starcraft egy kivételesen jól sikerült játék lett, amit a mai napig elő-elővesznek rajongói, hogy nosztalgiázzanak egy keveset. De sajnos az idő vasfoga egyáltalán nem kímélte. Bár csodálatos módon akár még most is elindítható, akár Windows 10-en is, a grafika és a zene már finoman szólva is bánthatja az érzékszerveinket. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egy pixelgrafikás, 3D-s technológiát még nyomokban sem használó programról beszélünk, aminek maximális felbontása 640x480 volt, ami ma már mobiltelefonokon is rettentő homályosnak és pixelesnek tűnne.
This is Jimmy
Hála a Blizzard csapatának, mostantól viszont semmi sem vethet gátat a nosztalgiázásunknak, ugyanis megérkezett a felújított változat, amely megőrizte a ’98-as epizód minden báját és főbb tulajdonságát, mindezt pedig modernebb, korszerűbb csomagolásban tálalja fel nekünk. A Starcraft Remastered pontosan azt nyújtja, amit a legtöbb felújított termék: egy modernebb verziót. Ebben az esetben viszont a készítők nem háborgatták az alapokat, aminek köszönhetően a játék nem kapott csicsás 3D-s felújítást, mint amire sokan számítottak a bejelentéskor, tehát gyakorlatilag nem a második rész talapzatára, motorjára épült. A program maradt a gyökereinél, és szinte pontosan ugyanúgy néz ki, mint ahogyan arra emlékszünk. Persze a különbség szembeötlő (elég csak a közeli, összehasonlító képeket megnéznetek ehhez), de voltaképpen olyan, mintha fikarcnyit sem nyúltak volna hozzá. De ez persze nagyon távol áll az igazságtól.
Először is a maximális felbontást felhúzták 4K-ig, valamint 16:9-es képarány-támogatást is kapott a program, ami nagyon hasznos, hiszen mostanra már gyakoribb ez a képarány, mint a 4:3-as. Ezenkívül minden egységet és grafikai elemet újrarajzoltak a készítők úgy, hogy azok illeszkedjenek a nagyobb képernyőmérethez, aminek hála sokkal részletesebbek lettek az egységek, az épületek, a terepek és a különleges effektek is. Emellett a töltőképernyőket is újakra cserélték, illetve megjelentek a küldetések közbeni átvezető képsorok, melyek a történetmesélést próbálják vizuálisabbá tenni. Ezenkívül felújított zenék és hanghatások is kerültek az új verzióba, melyeknek amint felcsendülnek a dallamai, a veterán játékosok karján azonnal feláll majd a szőr. A multiplayer, vagy a többjátékos módok szerelmesei is örvendezhetnek, ugyanis megjelent a ranglétrarendszer, ahol ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani a profikkal.
Tartalmi szempontból a programban megtalálható az eredeti, három fejezetre osztott kampány (Terran, Zerg és Protoss), valamint a kiegészítőcsomag, a Brood War is, annak minden küldetésével és átvezető videójával. Ezek legalább 20-30 órás szórakozást rejtenek, aminek során feleleveníthetjük, hogyan került Jim Raynor a történet közepébe, ki az a Sarah Kerrigan, és hogyan vált a zergek királynőjévé. Emellett immáron egy hasznos opciót is üdvözölhetünk a játékban, ez pedig a felhőmentés, ami ma már teljesen megszokottnak számít, de a gyakorlottabb játékosok tudják, hogy itt bizony még nem létezett checkpointrendszer, az automatikus mentés pedig csak a küldetések közt működött. Bár minket kifejezetten nem érint, de a felújításnak hála 13 különféle nyelven is játszhatunk már a Starcrafttel, ami francia, koreai vagy német barátaink számára biztosan örömteli hír.
De most akkor megvegyem?
Itt van tehát a Starcraft Remastered, ami 15 eurós, azaz közel 4500 forintos összegért egy páratlan időutazásra, remek nosztalgiázásra invitál minket. De vajon megéri ennyit költeni valamire, amiért egyszer már kiadtunk egy rakás pénzt? Nos, én csavarnék ezen a kérdésen, és megkérdezném tőled: mennyire vagy nagy rajongója az eredeti résznek? Szerény véleményem szerint a Starcraft az a játék, ami még eredeti felbontásában, eredeti hangokkal és zenével is ugyanolyan szórakoztató, mint 4K-ban vagy Full HD-ben. Úgy érzem, hogy a játék nem lett jobb attól, hogy szebb és részletesebb, egész egyszerűen csak fogyaszthatóbbá tették azt a fiatalabb korosztály számára. Számomra a felhőmentés hiánya és a 640x480-as felbontás ugyanúgy hozzátartozott a programhoz, mint ahogyan elképzelni sem tudnék egy Lands of Lore-t vagy egy Red Alert 2-t sem nagyobb textúrákkal és magasabb felbontással. A remastered kiadás persze nem vette el ezt tőlem, csak épp nem tett hozzá annyit, hogy úgy érezzem, újra végig kéne játszanom a kampányokat, negyedszerre is. Persze vérbeli rajongóként és játékgyűjtőként nem hagyhattam ki a vásárlást, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy megvegyem-e a felújított változatot. Nem azért, mert ez így szebb és jobb lett, hanem mert azt írták a címéhez, hogy Starcraft, tehát számomra mindegy volt, mi van a dobozban. Az igazi kérdés itt az, hogy te minek tartod magad? Rajongónak vagy egy icipici zerglingnek?
