StarCraft II: Heart of the Swarm teszt

Ha Blizzard-játékról van szó, általában nehezen tudunk értékelést készíteni, elvégre a fejlesztők mindig kínosan ügyelnek arra, hogy kivételesen jó minőségű produktummal rukkoljanak elő. Nehéz értékelni az újabbnál újabb World of Warcraft kiegészítőket, hiszen úgy vesszük észre, hogy simán porba tiporják az összes többi létező MMOG-t a piacon, eladásaik pedig olyan szinten távoliak az átlagos PC-s játékokhoz képest, hogy sok kiadó sírógörcsöt kap, ha megnézi azokat. Most mondjuk azt négy oldalon keresztül, hogy milyen szuper is a legújabb Starcraft II epizód? Ahogy mondtam, nehéz feladat fogást találni rajta.

De vajon miért? Hiszen most is három évbe telt, mire a Blizzard elkészült egy szimpla kiegészítő csomaggal egy stratégiai játékhoz, ami ráadásul az indításakor még azt is megköveteli, hogy az előző rész fent legyen a számítógépünkön. Ha mindezek mellett még ránézünk az árcetlire is, akkor már végképp értetlenül állunk a tény előtt, hogyan képes mindenki egekbe magasztalni ezt az „izét”. Ezek után elvárnánk, hogy valami egészen elképesztő dologban legyen részünk a Starcraft II: Heart of the Swarm elindítása után. Az a minimum, hogy teljesen levegyen minket a lábunkról, hogy ez legyen a világ legjobb stratégiai játéka.

Bosszúhadjáraton

Minden valamirevaló PC-s játékos tudja, hogy a Starcraft II két főbb részből áll. Van ugye az ultranépszerű, eSportokra kihegyezett többszereplős része, és létezik egy szólista küldetéssorozata, melyben egy három részre szabdalt történetet élhetünk át. Beszéljünk először ez utóbbiról, a kampányról, melynek főszereplőit valószínűleg már mindenki jól ismeri. Ott van például Jim Raynor, a lázadó macsó, aki úgy döntött, hogy szembefordul a gonosz Föderációval, és egy bátor húzással megmentette bezergesedett kedvesét attól, hogy valami egészen megbocsáthatatlan dolgot műveljen (mármint azon túl, hogy korábban kiirtott pármillió embert). Ő Sarah Kerrigan, más néven a zergek királynője. Az első részben Jim végig azon ügyködött, hogy valahogy visszakapja Sarah-t, akiről tudja, hogy hiába növesztett karmokat és hatalmas csontszárnyakat, mélyen legbelül még mindig szereti őt. Erről szólt az első rész, melyben végül Jim – hihetetlen, de – sikerrel járt, és egy Xel’Naga ereklye segítségével majdnem teljesen zergteleníti hősnőnket, aki most egy kísérleti állomáson várja, hogy az ifjabb Mengsk (a rosszfiúk főnökének a fia, aki egyébként jó fiú) kísérleteket hajtson végre rajta. Közös beleegyezéssel persze.

Itt kezdődik a második rész, melyben hősünk ezúttal Kerrigan lesz, akiben még mindig ezer fokon fortyog a bosszúvágy Mengsk, a Föderáció első számú embere, azaz a gonosz megtestesítője ellen. Ahogy ilyenkor lenni szokott, Mengsk elköveti a legnagyobb hibát, amit lehet, s megtámadja a sérülékeny kísérleti labort, ahol Kerrigan és Jim ahelyett, hogy végre együtt piknikezhetnének, újra szétválnak. Kerriganben ennek hatására újra elpattan valami, és egy elborult ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy addig nem nyugszik, amíg Mengsk életben van. Újra zerg királynővé válik, s megkezdi bosszúhadjáratát a Föderáció ellen. Ám mielőtt spoilert kiáltva megformáljátok viaszbábuinkat és elkezditek melegíteni a tűket, itt most megállunk a meséléssel. Mentségünkre szóljon, hogy ennyit egyébként is leszűrhettetek az első bemutató videó alapján.

Zergológia

A Heart of the Swarm (mostantól HotS) kampánya nagyjából követi az első rész által kitaposott ösvényt, és hasonló elemekből építkezik, mint a Wings of Liberty. Itt is adott egy nagy anyahajó, mint amilyen a Hyperion volt, de ezen most Kerrigan a főnök. Ez a hajó a Leviathan, innen indíthatjuk küldetéseinket, beszélgethetünk az itt tevékenykedő szorgos legénységgel, vagy az időnként felbukkanó vendégekkel. A Leviathan több területre van osztva, melyek közül az egyik legérdekesebb az evolúciós kamra, ahol különféle fejlesztéseket végezhetünk az egységeinken. Az evolúciós fejlesztések hasonlóan működnek, mint a Wings of Liberty esetében, csak itt nem tankokat és katonákat lehet tuningolni, hanem kisebb-nagyobb ízeltlábúakat. Itt találhatjuk a helyi kisfőnököt, Abathurt, aki parancsunkra különféle kísérletekkel igyekszik tökéletesíteni a zerg fajt úgy, hogy az a lehető legideálisabb legyen számunkra. Ide kerülnek azon egységeink, amelyeket a kampány során szerzünk meg, ami természetesen most is a szokásos tempóban zajlik: először jönnek a kisebb, egyszerű, farkas méretű zerglingek, aztán a savköpő rovarok, a tüskéket eregető hydraliskek, végül a hatalmas ultraliskek.

A kamra különlegessége, hogy betévedve minden egységünk számára választhatunk egyet a három felajánlott extra képességből, melyeket aztán a hajóra visszatérve bármikor módosíthatunk. Eldönthetjük például, hogy a kis zerglingünk fürgébb lábakat vagy gyorsabb állkapcsokat kapjon,  hydraliskünk messzebbre lőjön, vagy nagyobb legyen az életereje. Ezenkívül időnként lehetőségünk nyílik arra is, hogy úgynevezett evolúciós mellékküldetéseket, pontosabban kísérletek végezzünk el, melyek során további extra képességekkel ruházhatjuk fel szeretett nyálkás barátainkat. Ezek teljesítésével szárnyakat rakhatunk a zerglingekre, így azok simán felugorhatnak a magasabb helyekre, vagy halhatatlansággal ruházhatjuk fel az ultraliskjeinket.