Sarah Kerrigan
A kampány egyik legnagyobb újdonsága, hogy hősnőnk a megszokottnál sokkal fontosabb szerepet kap a játék során, így neki is jutott egy külön terem a Leviathan fedélzetén, ahol az ő képességeit hangolhatjuk finomra. Kerrigan ugyanis minden küldetés során szinteket lép, egytől egészen hatvanig, mely során ő is különféle brutális passzív és aktív képességeket szerez. Ezek segítségével egészen elképesztő hatékonysággal darálhatjuk be majd az ellenséges csapatokat, a maximális hatvanadik szintet elérve például egyetlen kattintással elintézhetjük a fél képernyőt betöltő összes ellenfelünket.
De ahhoz, hogy ez az egész szintlépéses téma izgalmas legyen, és legyen valami tétje is a dolognak, nem elég csupán az előre behatárolt elsődleges feladatainkkal végezni, hiszen a játék során minden küldetésben találkozhatunk opcionális mellékküldetésekkel is, melyeket a gyorsabb fejlődést elősegítendő érdemes lesz mindig teljesítenünk. Természetesen a missziók ezúttal is hihetetlenül változatosak lesznek, szinte képtelenség monotonitást felfedezni a játék egyszemélyes részében. Lesz, amikor simán csak Kerrigant irányítjuk, a képességeit használva az ellenfelek legyőzéséhez, máskor pedig komoly bázisokat és hadseregeket kell felépítenünk ahhoz, hogy alázatra nevelhessünk pár eltévelyedett zerg hordát.
Lesznek a szokásos, „tarts ki 20 percig” típusú feladatok, és találhatunk majd olyat, amiben erőnket és erőforrásainkat kell több irányba elosztani – a kínálat tehát tényleg változatos, és a ránk váró küldetéseken keresztül fokozatosan sajátíthatjuk el a Starcraft II minden csínját-bínját. És ebben különösen erős a HotS, ugyanis nincs szükségünk semmilyen „előképzettségre” ahhoz, hogy leüljünk vele játszani. A program az alapoktól kezdve megtanít minket arra, hogyan épül fel a játék, miként lehetünk ügyesebbek, gyorsabbak, hogyan használhatjuk a gyorsbillentyűket hatékonyan, és mire kell figyelnünk akkor, ha majd hús-vér játékosokkal hoz minket össze az élet. Mert a lényeg természetesen most is a multin van.
Dél-Korea, jövök!
A HotS első heti eladási adatai alapján (egymillió példány) úgy tűnik, hogy még mindig van igény a kivételesen jól felépített stratégiai játékokra. Nem csoda ez a nagy eladási szám, hiszen a Starcraft II többszereplős módjával mai napig százezrek játszanak nap mint nap. Jól tudjuk, milyen őrület van Dél-Koreában, ahol a Starcraft nemzeti sporttá nőtte ki magát. Ezért is volt nehéz dolga a Blizzardnak akkor, amikor folytatás készítésére adta a fejét, melynek keretében egy hihetetlen precizitással finomhangolt, végletekig csiszolt játékba nyúlt bele. Itt nem lehet csak úgy megváltoztatni valamit, hiszen felborul a hármas erőegyensúly! Nem csinálhatnak olyat, hogy csak úgy kivesznek egy egységet a játékból, és betesznek helyette egy másikat. Vagy mégis?
A HotS számos újdonsággal kavarta meg a Starcraft II játékosok elméjét, jó néhány változás történt a játék többszereplős módjában, melyek bár apróságnak tűnhetnek a laikusok számára, sokszor alapjaiban változtatják meg a mérkőzések menetét. A multi persze nagyrészt még mindig ugyanaz, mint három évvel korábban, az pedig sokak szerint ugyanolyan, mint a 15 évvel ezelőtti – de ez nem így van! Rengeteg újdonságot hozott a HotS is; ott vannak például a terran reaperei, akiknek a gyártásához már nincs szükség arra, hogy a barakk mellett felhúzzunk egy tech-labort, és még az életerejük is lassan regenerálódik. A repülő medievac is kapott egy új képességet, aminek segítségével gyorsan elhúzhat a baj elől, és rengeteg apróbb változást találunk még a másik két fajt vizsgálva is.
Nagyobb volumenű változtatásokból sincs hiány, hiszen hét új egység is helyet kapott a játékban, melyek közül kettő a terranoknál, három a protossnál, kettő pedig a zergeknél köszön ránk. Ezek mindegyike önmagában megérdemelne egy kisebb cikket, főleg, ha komolyan vesszük a multis küzdelmeket. Ott van például a zergek swarm host nevű lénye, aki bár önmagában támadni képtelen, lecövekelve kiváló védelmi vagy akár támadó egység válhat belőle, vagy a protossok új légi egysége, a tempest, amivel hatékonyan vehetjük fel a harcot a zerg mutaliskek ellen.
Tanulómódban
A többszereplős mód tehát úgy tűnhet, maradt a régi, de azért szakértő szemmel vizsgálva hamar rájövünk, hogy rengeteget változott az elmúlt évekhez képest. Persze jól tudjuk, hogy sokakat most is nehéz lesz rávenni arra, hogy kipróbálják a multit, hiszen senkinek nem fűlik a foga egy kiadós veréshez. Mert a Starcraft II multija sokaknak erről szól. Bemegyünk, elkezdjük a kampányban megszokott kényelmes tempójú klikkelgetést, aztán olyat kapunk az arcunkba, hogy csak pislogunk. A multi egy külön életstílus, amit ezúttal is lehet utálni vagy szeretni. A lényeg, hogy a HotS mindent megtesz azért, hogy inkább a szeretet felé billenjen a mérleg, hiszen kifinomult rendszerében akármilyen szintű tudással jól érezhetjük magunkat. Ehhez nagy segítség például az új gyakorlómód, ahol különféle szinteken tehetjük próbára reflexeinket és tudásunkat.
Itt minden mozdulatunkat kommentálja a játék, hogy mikor kell leraknunk különféle épületeket, mikor kell terjeszkednünk, mikor kell támadnunk. Ha pedig úgy érezzük, hogy megy már ez nekünk, akkor rátérhetünk a komolyabb tétmérkőzésekre is, ahol a számítógép keres nekünk egy velünk nagyjából egy tudással rendelkező ellenfelet, feltolja a sebességet a maximumra, és jöhet a háború! Persze a Starcraft II multiját nem lehet egyik napról a másikra profi módon elsajátítani. Hosszú, nagyon hosszú időbe beletelik, mire valakiből akár közepesnél jobb játékos válik, viszont most már jó hír lehet számunkra az, hogy a HotS segítő jobbot nyújt nekünk abban, hogy megtegyük az első lépéseket.
Az RTS-ek királynője
A Heart of the Swarm könnyedén bebizonyította, hogy a Starcraft II még mindig a földkerekség legjobb stratégiai játéka, egy olyan program, ami mind minőségben, mind tartalomban maga mögé utasítja azt a szerény számú konkurenciát, ami még megmaradt ezen a beszűkült piacon. Mostanra már jó pár kiadó számára bebizonyosodott, hogy MMOG-t vagy stratégiai játékot képtelenség sikerre vinni, hiszen a Blizzard termékeinél egyszerűen nem tudnak jobbal előhozakodni, ezért feleslegesen is próbálkoznak. Kétségtelen, hogy a Starcraft II a piacon fellelhető legjobb stratégiai játék, és legújabb kiegészítő csomagjának is ott a helye minden RTS-veterán polcán.
A játékmenet fejlesztős része, a Leviathan valóban tök hangulatosra sikeredett, és van 1-2 küldetés, amire még emlékszem is (pl. az őszerg). De nekem ezek a rushközpontú, időre menő missziók nem tetszettek, hiába, hogy azért változatosak voltak. De amúgy monoton az egész, mert minden, mindig időre ment, csak éppen máshogy hívták a "számlálót". Így a játékmenet sem egy nagy szám. Hardon mondjuk nagyobb kihívás, mint normalon, próbáltam. De nem vonz, hogy újrajátsszam.
Ez mondjuk legfőképp a szerintem irtó gagyi sztori miatt van. Ez minden, csak nem jó dramaturgia. :D Ócska kliséhegyek, és hollywoodiasan szar fordulatok, fordulathalmazok tarkítják. Átestek a ló túlsó oldalára, és már komikussá vált, ami Kerrigannel történt. Az meg, ahogy a végén ilyen animésen, szinte tündérként a levegőbe szál... Borzalmas. Szerintem minden magára valamit is adó StarCraft-fan ezek láttán minimum eldöntötte magában, hogy ezt a szart többet be nem tölti. Én még a lemezt is kettétörtem volna, ha nem adtam volna ki érte busás összeget. A SC zseniális, sötét atmoszférája hol van innen? Hol vannak a rémálomszerű zergek? (Ezek leginkább ilyen tamagocsilények voltak. ) Hol van a Queen of Blades, aki kijátszotta egymás ellen a népeket, hogy hatalomra törjön és megfertőzze az egész Galaxist? Hatalmas bullshit.
A World of Warcraft óta a Blizzard lejtmenetben van, és kinyírja a legjobb címeit. Nekem már az is nagyon sok volt, hiába szerettem alapvetőe a WoW világát, hogy kis girnyó noname playerek lekaszabolják Arthast meg Illidant... Akik mögött több ezer éves mitológia áll (mármint a játék világában :D). Aztán jött az amúgy kiváló Wings of Liberty, ami a végén porba tiporta a Brood War Kerriganjét. És most jött ez az átgondolatlan, vacak "kiegészítő"... A Diablo 3-mat már nem is említem. (Mondjuk az legalább szórakoztató, ha dühítő is, mekkora idióta sztorija van annak is.)
A játékmenet fejlesztős része, a Leviathan valóban tök hangulatosra sikeredett, és van 1-2 küldetés, amire még emlékszem is (pl. az őszerg). De nekem ezek a rushközpontú, időre menő missziók nem tetszettek, hiába, hogy azért változatosak voltak. De amúgy monoton az egész, mert minden, mindig időre ment, csak éppen máshogy hívták a "számlálót". Így a játékmenet sem egy nagy szám. Hardon mondjuk nagyobb kihívás, mint normalon, próbáltam. De nem vonz, hogy újrajátsszam.
Ez mondjuk legfőképp a szerintem irtó gagyi sztori miatt van. Ez minden, csak nem jó dramaturgia. :D Ócska kliséhegyek, és hollywoodiasan szar fordulatok, fordulathalmazok tarkítják. Átestek a ló túlsó oldalára, és már komikussá vált, ami Kerrigannel történt. Az meg, ahogy a végén ilyen animésen, szinte tündérként a levegőbe szál... Borzalmas. Szerintem minden magára valamit is adó StarCraft-fan ezek láttán minimum eldöntötte magában, hogy ezt a szart többet be nem tölti. Én még a lemezt is kettétörtem volna, ha nem adtam volna ki érte busás összeget. A SC zseniális, sötét atmoszférája hol van innen? Hol vannak a rémálomszerű zergek? (Ezek leginkább ilyen tamagocsilények voltak. ) Hol van a Queen of Blades, aki kijátszotta egymás ellen a népeket, hogy hatalomra törjön és megfertőzze az egész Galaxist? Hatalmas bullshit.
A World of Warcraft óta a Blizzard lejtmenetben van, és kinyírja a legjobb címeit. Nekem már az is nagyon sok volt, hiába szerettem alapvetőe a WoW világát, hogy kis girnyó noname playerek lekaszabolják Arthast meg Illidant... Akik mögött több ezer éves mitológia áll (mármint a játék világában :D). Aztán jött az amúgy kiváló Wings of Liberty, ami a végén porba tiporta a Brood War Kerriganjét. És most jött ez az átgondolatlan, vacak "kiegészítő"... A Diablo 3-mat már nem is említem. (Mondjuk az legalább szórakoztató, ha dühítő is, mekkora idióta sztorija van annak is.)