Star Wars Jedi: Survivor teszt – Veszedelem egy még régebbi galaxisból

2019-ben jelent meg a Respawn Entertainment Star Wars-játéka, a Jedi: Fallen Oreder, ami egy-kettőre belopta magát a játékosok szívébe. Érdekes sztorija, szerethető karakterei, látványos grafikája és remekül sikerült akciói még azt is elfeledtették, hogy a megjelenés napján technikai oldalról nem volt túl jó állapotban. Ma pedig már afféle sztenderdként hivatkozunk rá, ha Star Wars-videójátékokról van szó. És most megérkezett a várva várt folytatás, a Jedi: Survivor. Vajon fel tud nőni a nagy elődhöz, vagy koppanni fog, mint rohamosztagos kobakja az ajtófélfán?

A túlélő

Miután Cal Kestis, az egykori Jedi padawan és mentora, Cere legyőzték a Második Nővért, és elmenekültek Darth Vader elől, a Stinger Mantis legénysége folytatta a harcot a terjeszkedő Birodalom ellen. Ennek már öt éve, és Cal immár úgy érzi, a harc hiábavaló. A Saw Gerrerának elvégzett utolsó küldetés ráébreszti, hogy az Uralkodó birodalma már sokkal nagyobb, semmint, hogy esélyük legyen legyőzni. Talán itt az ideje feladni és megbújni valahol.

Útja a Koboh nevű bolygóra vezet, ami egy különös csillagköd, a Koboh Abyss mellett található. Itt lel rá új küldetésére, ami egyben a megoldás is lehet a problémáira. Ugyanis megtudja, hogy a Koboh Abyss mélyén ott van a legendás Tanalorr. A rejtett bolygó, amit a Köztársaság Fénykorában maguk a Jedik kolonizáltak. Ám megközelíteni ezt sem egyszerűbb, mint az Exegolt, szóval Calnak először azt kell kiderítenie, hogyan juthat oda. A kutakodás közben azonban elszabadít egy rendkívül veszélyes, ősi ellenséget.

Nagyobb, jobb, hangosabb, látványosabb

Sokszor probléma egy videójáték folytatásánál, hogy játékmenet tekintetében nem nyújt sok újdonságot. Talán az egyik legjobb példa erre a The Last of Us Part 2. Bár a Part 1-hez képest sok tekintetben szintet lépett, játékmenete majdnem egy az egyben ugyanaz. No, a Survivort ilyen vád nem illetheti. A Respawn Entertainment ugyan a Fallen Ordert használta alapnak, de minden egyes szegmensén igyekezett változtatni, jobbá, letisztultabbá tenni.

Kezdjük a harcrendszerrel. A soulslike vonal megmaradt, bár ezúttal már öt nehézségi szint van, így mindenki jobban belőheti magának, mennyire akar vért izzadni. Jómagam Jedi Knight fokozaton játszottam, és úgy érzem, ez nagyjából megegyezik a Fallen Order azonos nevű nehézségi szintjével. Azért írom, hogy nagyjából, mert elég nehéz felmérni.

Cal ugyanis ezúttal nem nulláról indul, hiszen Jedi képességeit már visszaszerezte az előző kaland során. Az időlassítást leszámítva minden képessége megvan. Ami az idő manipulálását illeti, ez sem veszett el, csak immár afféle ultimate képességként vethető be. Ha feltöltődik, elsüthetjük és Cal körül mindenki ledermed néhány másodpercre, miközben hősünk brutális sebzéseket okozhat.

Ugyanígy visszatér az ellenségek és Cal védekezését mérő csík, ami, ha 0-ra csökken, sebezhetjük ellenfeleinket (vagy ők minket), illetve akár egy látványos kivégzési mutatványt is összehozhatunk. Az Erő szintén ugyanúgy működik, mint korában, a Force Metert az ellenség folyamatos támadásával tölthetjük fel, és természetesen a képességeink használatával meríthetjük le.

Szignifikáns változás állt be azonban a fénykard terén. Cal hűséges kétpengéjű spádéját ugyanis nem kevesebb, mint öt kombinációban használhatjuk: egypengés, kétpengés és keresztvasas módban, valamint ketté is szedhetjük, hogy egyszerre két kardot forgathassunk. Az utolsó kombináció pedig a lézerstukkerrel történő párosítás, merthogy hősünk ilyen civilizálatlan útra lépett. Minden kombinációnak négy tulajdonsága van (gyorsaság, védelem, erő és hatótávolság), ezekkel kell sakkoznunk, ha Calból egy halálos cséphadarót akarunk csinálni. Merthogy egyszerre csak két kombináció lehet aktív, és bizony alaposan át kell gondolnunk, mit teszünk be a slotba, mert a lassú, de iszonyú erős keresztvasas kard nem feltétlen jó egy fürge BX kommandós droiddal szemben, ahogy a pisztoly-kard kombó sem hathatós, amikor egy tucat rohamosztagos nyit ránk tüzet. Szóval, ha hősünk elesik, a respawn után nem árthat átgondolni kardunk helyzetét. Ami természetesen fejleszthető, minden kombináció saját képességfával bír.

Ugyanígy fejleszthetjük Erőképességeinket, illetve Cal fizikai kondícióját is, gondolok ezalatt például az életerejére vagy a Force Meterre. További újdonság, hogy immár perköket is vásárolhatunk, amik további bónuszokat adnak. Például +1 bacta stim lehet BD-1 tárolójában, vagy több XP-t kaphatunk a leölt ellenfelek után. Ezeket a perköket szintén kombinálhatjuk, attól függően, mennyi slotunk van – ezek száma bővíthető.

Mindezeken túl Cal partnereket is kapott, ugyanis új haverja, Bode, és régi ismerőse, Merrin, olykor-olykor elkísérik egy-egy küldetésre, s ezek alatt hathatós segítséggel (értsd: tűzerővel) járulnak hozzá a gonosz elleni harchoz. Na, nem kell félni, nem lesz a játékból valami kooperatív móka, az esetek többségében Cal csak BD-1-ra számíthat, ám a társak fel-feltűnése kellemesen megfűszerezi a játékmenetet.

A világ, amire figyelsz

A Survivor hatalmasat változott a bolygók terén. Ugyan még mindig a God of War mintáját követi, vagyis egyes területekhez csak bizonyos képességek megszerzése után férhetünk hozzá, immár minden bolygó afféle félig nyitott világ. Még nem éri el a Horizon: Forbidden West vagy a Cyberpunk 2077 szintjét, inkább olyan, mint a már említett The Last of Us Part 2 és az Uncharted 4: A Thief’s End, amelyekben voltak szabadon bejárható szakaszok. Na, itt is ilyesmi a helyzet. A legnagyobb a játék fő bolygójaként funkcionáló Koboh, ahol rengeteg mellékküldetés vár ránk. Utána járhatunk a pletykáknak, beállhatunk fejvadásznak, és segíthetünk a helyi kocsma felvirágoztatásában, a különböző emberek (például DJ) beszervezésével.

A kocsmában beszélgethetünk a játék nevesített NPC-ivel, akik néha megosztják velünk az említett pletykákat vagy csak sztorizgatnak az életükről. Ugyanitt lehetőségünk van egy egész szórakoztató stratégiai játékot játszani, kertet építeni, de akár a bárpulthoz is leülhetünk, hogy elmerüljünk zenekollekciónk hallgatásában.

Látogathatunk különféle boltokat, ahol újabb perköket, pisztoly- és kardalkatrészeket, Cal és BD-1 képességeit fejlesztő update-eket, illetve különböző ruhákat vehetünk. A Survivorben ugyanis már nemcsak színes ponchókkal szúrják ki a szemünket, Cal külsejét a gatyájától a hajviseletéig átszabhatjuk. Ugyanígy részletesen és alaposan átépíthetjük a fénykardunkat, a pisztolyunkat és BD-1-t is. Egyedül a Mantishoz nem nyúlhatunk, hajónk ezúttal nem színezhető át.

Mindezek mellett rengeteg gyűjtögetnivaló van. Továbbra is bővíthetjük adatbázisunkat BD-1 szkenneléseinek hála, de szerezhetünk jedha scrollokat, a Köztársaság Fénykorából hátramaradt datadisceket, és priorite shardsokat, amiket a boltokban „költőpénzként” használhatunk fel. És persze ott vannak a fénykard- és pisztolyalkatrészek, a ruhák, és így tovább, szóval bőven akad itt tenni- és gyűjtögetnivaló. És sosem tudhatjuk, hogy egy adott helyen épp mire bukkanunk. Lehet, hogy egy szimpla „kutass fel valakit” mellékküldetés végül végzetes párbajba torkollik, vagy egy templom felderítése közben egy dimenzióközi utazásban lesz részünk. Ez persze jó, mert így fennmarad az emberben az érdeklődés, és kíváncsian indul el felfedező útra. Én például szívesebben kutakodtam a bolygókon a sztori felgöngyölítése helyett, s egyáltalán nem azért, mert a történet érdektelen lenne. Egyszerűen csak iszonyú szórakoztató a felfedezés.

Zavar a harmonikus Erőben

Még ha rajongói mivoltomat félre is teszem, akkor is kevés rosszat tudnék mondani a Star Wars Jedi: Survivorről. Az egyike ezeknek a technikai oldal lenne. Tudom, PC-n tragikus az állapota, azonban én PS5-ön teszteltem, és itt távolról sem vészes a dolog. Egyszer sem omlott össze a program, nem érzékeltem különösebb teljesítménybeli problémát, maximum a nyílt terep egy-egy részén zuhant meg picit az fps. És nem futottam bele semmilyen játékot ellehetetlenítő bugba. Ugyanakkor azért itt sem hibátlan. A koboh-i kocsmának tetejéről lejövet néha hosszú másodperceket kell várni, mire betöltődik a térkép többi része, ami elég érthetetlen. Aztán egy alkalommal átestem a falon, amikor rossz felé ugrottam, egy másik esetben pedig egy méretes állat tűnt el a szemem láttára a talajban.

Néha a hang is produkál érdekes dolgokat, például, hogy az említett kocsmánál maradjak, a mellékhelyiség egyik pontján teljesen elnémul. Továbbá alaposan meg tud hülyülni a fotómód, így megesett, hogy bizonyos szögbe állítva a kamerát Merrin mindkét keze eltűnt. És ezzel fel is soroltam az összes tapasztalt, komolyabb hibát, ám ezek sem voltak bosszantóak, sem tartósak. Jobban idegesítettek a néha nagyon idióta helyre lehelyezett mentési pontok. Volt olyan, hogy csak a pálya elején és a vége felé volt menditációs kör, ahol menthetünk, beállíthatjuk a perköket és a kardkombinációkat, innen érhető el a gyorsutazás, és ide respawnolunk. Illetve néha nagyon sok az ugrabugra, egy-két alkalommal már unalmasan elhúzódik. Megesett, hogy csak körbe-körbe ugráltunk, s mikor végre elértünk a hurok végére, messzebb voltunk a célunktól, mint az egész körhinta elején. Szóval pici időhúzás szagot éreztem a levegőben.

Mindezek ellenére a Star Wars Jedi: Survivor nagyszerű játék lett. Sokkal jobb, letisztultabb és izgalmasabb, mint a Fallen Order volt, de önnön jogán is simán kiemelkedő játék. Ha PC-n is helyrerakják és a konzolokon kijavítják a kisebb-nagyobb technikai hibákat, akkor az év egyik legjobb programját üdvözölhetjük benne.