A kontinenst sokáig uraló régi Boruvian Birodalomnak vége, helyén újak nőnek. Emberek, tündék, orkok és élőholtak harcolnak azért, hogy az ő uradalmuk legyen a legnagyobb, legerősebb és leggazdagabb a földrészen, miközben a Boruvian Birodalom is megpróbálja visszaszerezni régi hatalmát. Mi az élére állva megkísérelhetjük visszaállítani a régi dicsőséget, vagy az egyik kisebb birodalom uralkodójaként felemelhetjük azt a kontinens legerősebb országai közé. Hogy miként csináljuk ezt, az csak rajtunk múlik, de egy biztos: nem lesz egyszerű feladatunk.
Birodalmi alapozó készlet
Uralkodóként első dolgunk, hogy kiválasszuk, melyik országot akarjuk irányítani. 35 különböző uradalmat vehetünk irányításunk alá az összetöpörödött Boruvian Birodalom és a felemelkedő 34 új hatalom közül szemezgetve. Mindegyik saját fajjal, erőforrásokkal, erősségekkel és gyengeségekkel bír, ezek alapvetően határozzák meg kezdeti lépéseinket, elsőként elérni kívánt céljainkat. A választott birodalmunk működését három pillérre támasztva biztosíthatjuk: kereskedelem, diplomácia és hadsereg. Igen, nem valami nagy rejtvény, érzésem szerint senkinek sem kell értelmező szótárat ragadnia, hogy megfejtse eme három elem mibenlétét, de azért boncolgassuk kicsit a témát.
A kereskedelem a legfontosabb elem, mert saját erőforrásból szinte semmit sem tudunk megépíteni, mindenhonnan hiányzik valami fontos összetevő. Hogy ezt az anyagot megszerezzük, a szomszédainkkal kell kereskednünk. Termékeikért arannyal vagy saját portékáinkkal fizethetünk – természetesen utóbbi csak akkor működik, ha partnerünknek olyat ajánlunk, amire neki is szüksége van. A kereskedelem emellett segítheti a jó viszony kialakítását a többi országgal, illetve az aranykészletünket is gyarapíthatjuk vele. A diplomácia lassú és kényes folyamat, ugyanakkor a birodalmunk nyugalmát ezzel tudjuk a leghosszabb időre szavatolni. Az egyes birodalmak hozzánk való viszonyát egy színes, kilenc fokból álló skálán követhetjük, aminek a legalján a szövetséges, a legtetején az ellenség áll. A köztes állapotban leledzők attól függően, melyik irányba húznak, könnyíthetik vagy nehezíthetik a dolgunkat. Például a rivális országok hajlamosak a kincstárunk felét elkérni a termékeikért, míg a szimpatizánsok olcsón odaadják a kívánt árut. A hadsereg meg arra van, hogyha valaki csúnyán néz ránk, akkor addig ütjük a haderőnkkel, amíg kedves nem lesz.
Hadainkat érdemes minél nagyobbra és változatosabbra hizlalni, hogy egy idő után mi is elkezdhessünk csúnyán nézni másokra, ráadásul úgy, hogy míg másokat abajgatunk, addig otthon is maradhasson egy kisebb hadsereg. Merthogy azok az országok, amikkel egészségtelen a kapcsolatunk, hajlamosak pont akkor megtámadni minket, amikor derék katonáink messzi országokat győzködnek arról, hogy márpedig jobb lesz nekik, ha mi uralkodunk rajtuk.
A trónok harca
Szóval van birodalmunk, és ismerjük a három alappillért. Mit lehet csinálni? Nos, ezeken dolgozni. A játék egy körökre osztott stratégia. Körönként adhatjuk ki a különféle instrukciókat, amik aztán megvalósulva hasznunkra vagy kárunkra válnak. A játéktér nem más, mint a kontinens térképe, illetve egy elsőre, másodszorra, de talán még harmadszorra is átgondolatlannak tűnő menürendszer. Ezen keresztül nyithatjuk meg a különféle ablakokat, ahol menedzselhetjük a kereskedelmet, a diplomáciát, a haderőnket, és az országunk egyéb dolgait.
Birodalmunk fejlesztése sajnos faék egyszerűségű, lényegében abból áll, hogy felhúzunk a tartományokra osztott államunkban különféle létesítményeket, úgymint piacot, szántóföldet, országházat, barakkokat és így tovább. Ezek pedig egyenként x százalékkal növelik a tartományok fejlettségi értékét, ezzel országunk erejét, s birodalmunk így kezd el felfelé mászni a hatalom létráján. Ezen a létrán először csak a jelentéktelen országok között lesz számon tartva, de kitartó munkával világhatalommá válhatunk. A diplomáciai ablakban küldözgethetjük el kereskedelmi ügynökeinket olyan alfeladatokra, mint diplomáciai kapcsolatok építése (kapcsolat javítása), nagykövetség nyitása (csak velünk jóban lévő országokban hozható létre), provokálás (kapcsolat rombolása) és kémkedés (ellenség haderejének kifürkészése). Ezek jópofák, de haszna csak kettőnek van: a kapcsolatépítésnek és a kémkedésnek, a másik kettőnek nem találtam értelmét. Illetve itt tudjuk a kereskedelmet is menedzselni, emellett egy számérték azt is jelzi, velünk milyen a kapcsolata az egyes országoknak. A 0 semleges, a mínusz már gáz, a plusz viszont frankó.
Haderőnk fejlesztése nem bonyolult. Lényegében az egyetlen nehézséget az erőforrások megszerzése jelentheti, illetve a pénz, de ha megfelelően fejlesztjük a tartományainkat, akkor ez utóbbival nem lesz gondunk. Hadseregünk igen változatos lehet, a gyalogostól az ostromerőkig terjed a paletta, sőt, ha olyan országot kommandírozunk, aminek van partja, akkor még a haditengerészet is beáll a sorba. Haderőnk élére hősöket állíthatunk, ezek afféle joker figurák, extra értékeket adhatnak a haderőnkhöz. Sajnos random mód jelennek meg, ráadásul csak az első hős hajlandó a szolgálatait ingyen felajánlani, a többi már borsos árat kér. Illetve van még két különleges kategória katonáéknál: az egyedi, vagy unique egységekből csak 1 lehet a seregben, az elitekből pedig 4. Ezek elég drágák, ugyanakkor eldönthetik egy-egy csata kimenetelét.
Agresszív véleménycsere
Ha a diplomácia csődöt mond, jöhet a háború. Vagy nekünk üzennek hadat, vagy mi üzenünk hadat, vagy egyszerűen csak egyik fél hadüzenet nélkül megtámadja a másikat. Hogy egy ország a miénk legyen, el kell foglalnunk az egyes tartományokat vagy a fővárost – ez utóbbit viszont mindig komolyan védik, ráadásul a még saját kézben lévő tartományokból átirányíthatják a haderőket. Természetesen mindez ránk is igaz, szóval érdemes megfelelő erőkkel védeni a tartományokat, és igen komolyan bevédeni a fővárosunkat.
A csatákat kétféleképpen vívhatjuk meg. Az egyik az automata harc, a másik a manuális. Előbbi esetben a számítógép a haderő nagyságát és az egyes egységek erejét összevetve szépen levezényli a csatát, a másikban mi adhatjuk ki a parancsokat körönként. Én személy szerint utóbbit ajánlom, mert az MI-ben annyi ész sincs, mint egy döglött hintalóban, szóval még akkor is meg lehet verni, ha túlerőben van. A csaták három körben rendezhetőek le. Az első körben a távolsági harcé a szerep, itt értelemszerűen az olyan egységek érvényesülnek, mint az íjászok. Eztán jön a közelharc, amiben a kardforgató egységek ütköznek meg egymással. Végül jön a végső „mindenki-mindenki ellen” kör, amiben minden talpon maradt egység részt vesz. A győzelem azé, akinek a végén van még legalább egy lélegző egysége, vagy akinek megadja magát a másik fél. Mert ezt is lehet, a harc közepén akár vissza is vonulhatunk – természetesen, ha mi állunk támadás alatt, az nem visszavonulást, hanem feladást jelent.
Átlagos, de legalább beszippant
A Sovereignty összességében egy meglehetősen egyszerű játék, ami nem tud újat mutatni, a megjelenése pedig nagyon-nagyon spártai – végig csak a térképet, az ikonokat, meg a különféle ablakok szöveges üzeneteit és számadatait bámulhatjuk. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért működik. Ha rákapsz az ízére, hosszú órákat lehet elmolyolni vele – így kifejezetten jó választás lehet azoknak, akik most kóstolnának bele a műfajba. Ugyanakkor, ha valami komolyabb stratégiára vágysz, akkor nem a Sovereignty lesz a te játékod.
