Az indie piacon számtalan közepes vagy annál is gyengébb minőségű játékkal találkozni, de szerencsére már kezdenek megjelenni azok a kiadók is, akik mindig stabilan hoznak egy minőségi szintet. Tipikusan ilyen az Annapurna Interactive is, ami már öt éve szállítja nekünk a jobbnál jobb független címeket. Portfóliójukban olyan játékok találhatóak, mint a What Remains of Edith Finch, az Outer Wilds vagy épp a The Pathless, nemrég pedig piacra dobták a Heart Machine legújabb alkotását, a Solar Ash-t, ami szintén remekül passzol ebbe a veretes felhozatalba.
Az eseményhorizonton innen és túl
Solar Ash története nem finomkodik, és egyből a kampány legelején ledobja az atombombát: főhősünk, Rei szülővilágát ugyanis épp készül felemészteni az egyszerűen csak Ultravoidként emlegetett feketelyuk, a mi feladatunk pedig az, hogy ezt megakadályozzuk. A küldetés papíron nem is lehetne egyszerűbb: társainkkal együtt be kell hatolnunk az eseményhorizont mögé, majd az anomália magjában bekapcsolni a Starseed nevű kütyüt, ami azonnal végez az Ultravioddal. Sima ügy, nem?
Nem. Űrhajónk ugyanis végzetes balesetet szenved, még valamikor a leszállás előtt, így egyedül és sebesülten térünk magunkhoz a feketelyuk belsejében. Társaink mind felszívódtak, hajónk MI rendszerét megmagyarázhatatlan (és igen agresszív) anomáliák blokkolják, ráadásul a jelek szerint a Starseed is elromlott. Innentől kezdve pedig csak rajtunk áll, hogy bejárjuk az Ultravoid belsejét, választ találjunk minden kérdésünkre, és lehetőleg a szülőbolygónkat is megmentsük. Nem árt azonban vigyázni, hiszen az eseményhorizonton túl semmi sem az, aminek látszik…
Szabadság, suhanás
Alapjait tekintve a Solar Ash akció-platformerként jellemezhető, ahol rengeteget ugrálunk, ügyeskedünk és persze szitkozódunk, ha nem sikerül tökéletesen valamelyik mutatvány. A játék során hat, meglehetősen változatos tájat járhatunk be, melyek mind az Ultravoid által korábban bekebelezett bolygókról származnak, a feladatunk pedig minden esetben az lesz, hogy megtisztítsuk a területet az azt ellepő fekete trutyitól, majd megverekedjünk az adott zóna főellenfelével is.
És bár ez így leírva elég akciódúsan hangzik, az igazság az, hogy a Solar Ash meglehetősen kevés hangsúlyt fektet a verekedésre, jóval kisebbet, mint például a fejlesztők előző alkotása, a Hyper Light Drifter tette anno. Ott ugyanis kardokkal és pisztolyokkal is apríthattuk az ellent, míg itt be kell érnünk egy darab pengével, valamint egy energiaostorral, amivel különböző tereptárgyakhoz, illetve a célpontjainkhoz ránthatjuk oda magunkat.
De ez nem baj, hiszen a Solar Ash érezhetően nem az akcióra, hanem a platformozásra helyezi a hangsúlyt, méghozzá nem is akárhogy. Rei ruhájához tartozik egy intergalaktikus görkorcsolya is, amivel akár még a felhőkön is átsuhanhatunk, és ami a legjobb barátunk lesz a kampány során. A platformer feladatok ugyanis kivétel nélkül a lendületünk megtartására és kihasználására épülnek, így a játék nagy részében felhőkön, épületromokon, és más, hasonló felületeken fogunk suhanni, ami valami félelmetesen látványos és relaxáló élmény.
A fejlesztők ráadásul különféle extrákkal is cifrázták a platformozást, avagy minden terület új, egyedi mechanikákkal érkezik, amik pont annyira bolondítják meg a Solar Ash alapreceptjét, hogy az egy pillanatig se váljon unalmassá. Plusz azt is érdemes hozzátenni, hogy a legtöbb tájhoz új szörnyek/agresszív anomáliák is járnak, így a változatosságra ezen a fronton nem lehet panasz. Nagy kár viszont, hogy ugyanez nem mondható el a főellenfelekről.
Ugyanis minden zóna végén le kell győznünk egy hatalmas monstrumot, mielőtt továbbállhatnánk, ezek az összecsapások azonban kivétel nélkül abból állnak, hogy megcsáklyázzuk a rémséget, futkosunk rajta egy kis ideig a különböző ellenőrző pontok között, végül pedig beviszünk egy ütést a gyenge pontjára. Mindezt elismételjük még párszor (persze egyre nehezebb körülmények között), és már végeztünk is. És bár az nagyon látványos, ahogy a vergődő és önmagukat dobáló óriások testén suhanunk, azért ez a recept a játék második felére már kicsit unalmassá válik.
Irány a megsemmisülés!
De ne hagyjuk, hogy pár ilyen apróság elriasszon minket a Solar Ash megvásárlásától, a Heart Machine új játéka ugyanis minden hiányossága ellenére is remek alkotás lett. A látvány, a sztori és persze az, amikor könnyedén siklunk a felhők felett, egy rég elpuszított civilizáció romjait fürkészve, hordoz magában egy elképesztően erős hangulatot, aminek hála egy pillanat alatt elveszhetünk ebben a furcsa és varázslatos világban. Épp ezért a Solar Ash az indie játékok kedvelőinek mindenképp ajánlott vétel, akár teljes áron is. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni.
