A Snack World: The Dungeon Crawl – Gold az úgynevezett „hétköznapi fantasy” stílus, vagyis a nagyjából normális körülményekbe illesztett dungeon crawler kalandok képviselője, ahol a világban egymás mellett léteznek dzsinnek és kisközértek, tradicionális hadseregek és mágikus támadások, teleport kapuk és okostelefonok.
Japánban komoly rajongótáborra talált a téma, az eredetileg Nintendo DS-re készült játékból két manga és egy anime is megjelent, kiegészítve természetesen gyűjthető, NFC chipes figurákkal, amiket beolvashatsz a játékba is. Ami előre felkeltette az érdeklődésem, az a hír volt, miszerint a nemzetközi verziót rendesen le kellett butítani ahhoz, hogy a világ ezen felén is gyerekbarát besorolást kaphasson (előre elárulom, hogy ezt maximum vizuálisan sikerült megvalósítani). Mindenesetre a látvány már első pillanattól komolytalan, rajzfilmeket idéző, és az is egyértelmű, hogy a játék során jól begyakorolt RPG-kliséket fogunk követni.
Kezdetnek a Tutti Frutti királyság határában, komoly amnéziával küzdve térsz magadhoz. Karaktered külsejének aprólékos testreszabása után Papaya király elé járulsz, aki bemutat hasonlóan ételnevekkel megáldott alattvalóinak. Ahogy az lenni szokott, épp egy, az egész világot fenyegető veszély közeleg: a gonosz Sultan Vinegar azon dolgozik, hogy életre keltse a deodragont, aki fölfalja majd az egész királyságot. És ki az egyetlen kalandozó, aki megállíthatja? Nem, nem te, hanem a profi kalandorok, akik Tutti Fruttit szolgálják, de ha részt veszel egy intenzív kurzuson, majd segíthetsz nekik.
Mint kacsa a nokedlit
Ezután szabadon engednek a városban, ami a kalandjaidat összefűző központi hub lesz. A város színes, mozgalmas és interaktív, teli NPC-kkel, üzletekkel, érdekes helyszínekkel. Mindenkivel leállhatsz pár szót váltani, akkor is, ha nem adnak mellékküldetést, de bőven akadnak karakterek, akiktől felvehetsz új questeket. Mint az életben, a legfontosabb eszközöd itt is az okostelefonod, mindent azon intézel, mint például az inventory menedzselése, aktuális felszerelésed kiválasztása, a képességpontok elosztása, meg a hasonló, az RPG-bizniszhez kötődő dolgok. Később, elég alapanyag felszedése után a craftolás és tárgyaid feltuningolása is a mobilodon történik, és megnyílik egy Pix-e Bay nevű marketplace, ahol a többi játékossal kereskedhetsz.
A felszerelés, fegyverek és varázsitalok szintén a modern és a fantázia világa között élnek – a tárgyak összefoglaló neve „jara”, és a városfalakon belül ezek kulcstartódíszekként jelennek meg. Csak mikor belépsz egy dungeon kapuján, akkor változnak valódi baltává, varázsbottá, parfümmé (stat boost), satöbbivé, amiket használsz a harcban. Egyszerre csak 8 tárgyat vihetsz a jara tartódban, amik között az ellenfél típusának megfelelően csata közben is váltogathatsz.
Sajnos maga a harcrendszer szögegyszerű. Mert bár maguk a szörnyek irtó változatosak és szórakoztatóak (death metál gitárostól a pingvin paladinokon át a mérgesgombáig végtelen számú elvont karakter tűnik fel), alapvetően egy vágó-szúró vagy távolról lövöldözős eszközzel kell addig gyakni őket, amíg el nem pusztulnak, avagy ebben az összetevőben nem találhatunk túl sok fantáziát. Egyedül a dungeon végén megtalálható főellenségek igényelnek taktikázást, bár megtalálni őket már önmagában teljesítmény, hiszen a random generált pályák minden alkalommal teljesen más alaprajzzal operálnak, nincs bevált útvonal a boss barlangjáig vagy a legprímább loot lelőhelyéig.
Bár a Snack World cím azt sugallja, hogy a világ fő tématikáját a válogatott finomságok adják, ez maximum a nevekre igaz, mint Sultan Vinegar, Ciderella, Melonia, Muff Inn, meg a többi étel-jellegű szójáték. A snack itt az útitárs megnevezése, aki csatlakozhat a csapathoz: vagy mint állandó kalandor (party snack), vagy mint harc közben limitált időre előhívható segítség (pocket snack). A snackek változatos képességekkel és erőszinttel rendelkeznek, és különböző szerepeket vállalnak a csapatban, így akadnak védő, támadó, csapdaállító és randomizált snackek is. Hogy kit viszel magaddal az aktuális dungeon túrára, csak rajtad áll, de egy jól kiválasztott party snacken dőlhet el a teljes küldetés sikere. Hasonlóképp a felszerelésedet is ajánlatos optimalizálni, ám szerencsére van egy „auto assign” gomb, ami automatikusan a legjobb jarákat választja ki neked.
Hab a tortán
A hóbortos grafikához egy végtelenül komolytalan hangvétel is társul, a játék fél pillanatra sem veszi komolyan magát vagy az RPG zsánert, folyamatosan kikacsintgat a játékosra. A popkulturális utalások mélyen átszövik az egész sztorit, minden szereplőt valami bizarr motiváció hajt, a társalgások legtöbbje pedig olyan mértékig szaturált a poénokkal, hogy néha már fáj. Ahhoz képest, hogy a Snack World anime egy gyerekcsatornán megy és a játékot is így reklámozzák, majdnem minden dialógusban elhangzik valamilyen kétértelmű szexuális utalás, s a poénok fele az obszcenitás határán lavíroz. Nekem ezzel semmi bajom, azon kívül, hogy nem tudom eldönteni, melyik korosztálynak ajánljam inkább – annak, amely túl kicsi még megérteni a nemi kapcsolatokat, vagy annak, amelyik már gyakorolja azokat. Ott van például Melonia hercegnő provokatív karakterének kissé taszító (remélhetőleg vérfertőzésbe később nem átcsapó) kapcsolata apjával, Papaya királlyal, vagy Chup félre nem érthető utalásai arra, hogy mi történik a nadrágjában Melonia láttán. És persze ott van még a három, kirívóan és kétségtelenül meleg dzsinn, akik a japán verzióban félmeztelenek, de a nemzetközi kiadó, úgy látszik, a lila felsőtesteknél húzza meg a határt. Röviden, a karakterek fel-felmerülő szexualitása mókás adalék, de szerintem annyira távol van a gyerekbarát státusztól, amennyire lehetséges.
Mindezek ellenére a Snack World egy meglepően komplex és tartalomgazdag játék. Tutti Frutti városa legalább 5 olyan helyszínt és érdekességet rejt, amiről nem írtam semmit, nehogy elvegyem a felfedezés izgalmát. Ráadásul a harc hiába nélkülöz minden kreativitást, a rengeteg megszerezhető jara és snack hajt, hogy újabb kincsvadászatokra indulj, minél többet összegyűjts belőlük, illetve felfedezd a térkép minden helyszínét. Ráadásul, ha úgy tartja kedved, a lokális vagy globális multiplayernek köszönhetően barátokkal együtt is végigrabolhatod a side quest barlangokat. Szóval még a repetitív kincsvadászattal együtt is értem, hogy ez a franchise miért lett Japánban olyan népszerű.
