Van bennem megértés. Belátom, hogy a klasszikus SimCity széria nem egyszerű játék, azonban úgy érzem, nem lesz jó vége, ha elkezdünk minél egyszerűbb játékokat gyártani; felnő egy generáció, melynek álmában is gombnyomogatásra járnak az ujjai, szeme előtt színes fények és valós árnyékok ugrálnak, miközben agya elsorvad – gondolkodás helyett hovatovább csak arra használja, hogy alázatos fogyasztóvá váljon. Hogy picit elkalandoztam? Nem, nem annyira. Alanyunk ugyanis pontosan e nemzedéknek szól – de ne rohanjunk ennyire.
A Társadalmak mechanizmusát korábban már bemutattam. Van hatféle társadalmi érték: termelékenység, jólét, kreativitás, spiritualitás, tekintély, tudás. A négy kategóriára (otthonok, munkahelyek, szórakozóhelyek, díszítőelemek) osztott „galériában” lévő épületek ezen értékeket növelik és / vagy csökkentik adott pontszámmal. Vegyünk példának egy kapitalista, jólétre alapuló települést. Lakóhelyként kinézel egy téglaházat, ez azonban 1 jólétet fogyaszt. Ha lepakolsz tíz ilyet, máris -10-en áll ez az érték, így a házak „nem működnek”, nem fog senki beköltözni, míg ki nem egyenlíted a mérleget. Ezért leraksz egy irodaépületet (munkahely 20 „simegység” számára), ez ad 25 jólétet, ám 10 termelékenységet igényel. Most tehát ez utóbbi hiánya miatt nem fog üzemelni az objektum, így jön egy pláza, mely ugyan szintén fogyaszt 3 jólétet, de ad ugyanennyi termelékenységet – és így tovább.
A mechanizmus ismeretében viszont máris előbukkan a legfőbb negatívum: bármennyire is okos és újszerű az ötlet, szemmel láthatólag a fejlesztők is belebonyolódtak. A legnagyobb gáz a logika feltűnő hiánya. Érthetetlen, hogy bizonyos épületek miért vannak adott kategóriában, és az is, hogy az egyes értékeket hogyan hozták össze a srácok. Hogy a börtön vagy a kórház mit keres a szórakozóhelyek között; hogy ezzel szemben a rendőrőrs vagy tűzoltóállomás miért munkahely, mely 5600 simoleont termel, és még sorolhatnám. A készítők zavarának eklatáns példáját kínálják a díszítőelemek: ezek ugyanis mindig termelnek egy adott értéket, így ha (példánknál maradva) nem tudsz elég jólétet termelni, lepakolsz 20 városi teret egymás mellé, és máris van +100 többleted, sőt még jutalmat is kapsz azért, hogy elérted ezt a sarokszámot...
Említettem két dolgot, mely úgyszintén érdekes. Az egyik a „simegység”, mely újabb kényszerű lépés: a térkép nem elég nagy ahhoz, hogy hatalmas metropoliszokat építs, ráadásul ebbe bele is unnál, miután ugye egyenként kell lepakolni az építményeket, nem maguktól nőnek ki a földből. Ezért találták ki ezt: az említett téglaház 2 egységet, de 40 embert jelent. Azaz: ha egy munkahely 10 egységet tud foglalkoztatni, öt ilyen ház kell, hogy minden állás be legyen töltve, de ezek megépítésével 200 fővel gyarapodik településed.
A másik dolog a várostípus. A srácok sablonokat hoztak létre: kisváros, ipari, kapitalista, romantikus, kacagváros, szemlélődő, tekintélyelvű, cyberpunk, ezek alapvetően egy vagy két értékre koncentrálnak, a kapitalista például, mint említettem, a jólétre. A baj csak az, hogy bármennyire is csábító a játékba tömött félezernyi épület, ennyi sablont nem tud kiszolgálni. Egy tudásra épülő városnál például olyan kevés ilyen értéket termelő munkahely van, hogy előbb-utóbb kénytelen vagy az egész térképet telepakolni csillagvizsgálóval, mert ez ad +10 „okosságot” (vagy átszerkeszted a megfelelő adatfájlt, ugyanis a játék igen hálásan moddolható). Ami igazából működött nálam, az a tekintélyelvű város, ahol egy „csodálatos”, sztálini diktatúrát teremthetsz, valamint az iparváros, gyárakkal, munkásszállókkal. A többire tíz perc után ráuntam, lévén teljesen kifogytam a lehetőségekből, és egy helyben topogtam. Még valamit hozzáteszek: bár van oktatópálya és részletes súgó, mégis, ahogy belemelegedsz, olyan kérdések kerülnek elő, melyekre nem kapsz válasz, és kezd kicsúszni lábad alól a talaj. Itt azért rögtön kérdésessé válik a célcsoport és az egyszerűség...
Nyílt titok, hogy Will Wright zseniális művének rajongója vagyok, ám azt is ki kell jelentenem, hogy a tesztelés alatt mindvégig igyekeztem ezt félretenni, és e címet a maga lábán értékelni. Ám most mégiscsak meg kell említenem a szériát, hiszen sokan talán épp a SimCity előtag miatt pakolnák kosarukba a cuccot. Nos, ők ne tegyék! Az elődökhöz képest ugyanis a visszafejlődés látványos. Igaz, hogy energiára szükséged lesz, de az erőművet bárhová leteheted, nem kell összekötnöd településeddel. Nincs csatornázás, nincsenek zónák, még a metróépítés is csak annyi, hogy lerakod a két lejáratot valahová, és üzemel. Egyféle, kétszer kétsávos út van, se sztráda, se más, sőt az úttestek is csak derékszögben kapcsolódnak; nincs vasút, vízi- vagy légi közlekedés. Az is tök mindegy, miket pakolsz egymás mellé; vannak ugyan az épületeknek hatásaik, melyek más objektumokat befolyásolnak, de egy gyárat lepakolhatsz a házak mellé, sőt ildomos is, mert a simek sokat nem hajlandók mászkálni melóba. Maradjunk tehát annyiban: a Társadalmak annyiban SimCity, hogy itt is ugyanaz a cél: várost kell építeni... Árulkodó egyébként, hogy bár sem ott, sem itt nincs határozott cél, csak egy működő település összehozása, a klasszikus részek megunhatatlanok, épp a kihívások, a nehézségi fok miatt. Emez pedig tényleg nem több mint egy építőjáték, és hiába vannak elérhető célok, kitüntetések, feloldható épületek, egy idő után mindez elveszti varázsát, és legfeljebb a betegesen kreatívokat fogja lekötni egy ideig.
A készítők váltig hangoztatták, hogy azért Társadalmak a cucc címe, mert hogy itt az emberek szempontjából kell mindent ügykezelnünk. Ez azonban csak annyira igaz, hogy valóban vannak simek, az ő boldogságukra oda kell figyelned, de ha egyensúlyban tartod a munkahelyeket és a lakásokat, plusz elég szórakozóhelyet hozol létre, jól ellesznek. Nem kell velük törődnöd, a játék alatt teljesen primitív gazdasági motor zakatol, amelyet tényleg az alkalmi játékosokhoz igazítottak.
Essék szó a látványvilágról is, mely szintén a célcsoportot szólítja meg: színgazdag (helyenként infantilis), olykor hangulatosnak mondható, mindezt a hatalmas gombokkal tüntető, amúgy a Sims-franchise hagyományait őrző, így dicsérhető és használható kezelőfelület is erősíti. Az animációk jók, és ama truváj is, hogy városod megfelelő irányba terelve lassan átalakul, mind külsőségeiben, mind egyéb vonzatában. Mindennek azonban ára van: egy nagyobb település, vagy a katasztrófák bekövetkezte esetén olyan indokolatlan belassulás észlelhető, mely egy Crysist kompromisszumokkal kiszolgáló vason is diavetítéssé teszi a játékot... Az első patch már javított ezen, de még mindig elég siralmas az összkép.
„A zsűri nehéz helyzetben van”. Az alapötlet jó lenne, ha nem maguk a készítők passzolták volna el a megvalósítását. Sajnos olyan tervezési és technikai hibákkal terhes jószág ez, melyben csak egy igen szűk réteg fogja megtalálni szórakozását ideig-óráig. Senkit nem akarok lebeszélni a megvásárlásáról, ám erősen ajánlom, próbáljátok ki előtte. Annyit azonban hozzáteszek: ár/érték arányában elég nehezen értékelhető...
Ha SimCity rajongóként nézem a Társadalmakat, azt mondom: bőgni szeretnék, ha arra gondolok, hogy felnő egy generáció, amelynek a SimCity cím ezt a játékot jelenti. Ha játékosként és homo sapiensként, üvölteni szeretnék: felnő egy generáció, melynek a videojáték ilyen felületes, gondolkodást nem igénylő szórakozást jelent. Nem tudom, hogy ez a cucc egy korszak vége, vagy egy új korszak kezdete-e. Számomra mindkét gondolat fájdalmasan riasztó...
Mint a fagolyó: egyszerű...
A Társadalmak mechanizmusát korábban már bemutattam. Van hatféle társadalmi érték: termelékenység, jólét, kreativitás, spiritualitás, tekintély, tudás. A négy kategóriára (otthonok, munkahelyek, szórakozóhelyek, díszítőelemek) osztott „galériában” lévő épületek ezen értékeket növelik és / vagy csökkentik adott pontszámmal. Vegyünk példának egy kapitalista, jólétre alapuló települést. Lakóhelyként kinézel egy téglaházat, ez azonban 1 jólétet fogyaszt. Ha lepakolsz tíz ilyet, máris -10-en áll ez az érték, így a házak „nem működnek”, nem fog senki beköltözni, míg ki nem egyenlíted a mérleget. Ezért leraksz egy irodaépületet (munkahely 20 „simegység” számára), ez ad 25 jólétet, ám 10 termelékenységet igényel. Most tehát ez utóbbi hiánya miatt nem fog üzemelni az objektum, így jön egy pláza, mely ugyan szintén fogyaszt 3 jólétet, de ad ugyanennyi termelékenységet – és így tovább.
A mechanizmus ismeretében viszont máris előbukkan a legfőbb negatívum: bármennyire is okos és újszerű az ötlet, szemmel láthatólag a fejlesztők is belebonyolódtak. A legnagyobb gáz a logika feltűnő hiánya. Érthetetlen, hogy bizonyos épületek miért vannak adott kategóriában, és az is, hogy az egyes értékeket hogyan hozták össze a srácok. Hogy a börtön vagy a kórház mit keres a szórakozóhelyek között; hogy ezzel szemben a rendőrőrs vagy tűzoltóállomás miért munkahely, mely 5600 simoleont termel, és még sorolhatnám. A készítők zavarának eklatáns példáját kínálják a díszítőelemek: ezek ugyanis mindig termelnek egy adott értéket, így ha (példánknál maradva) nem tudsz elég jólétet termelni, lepakolsz 20 városi teret egymás mellé, és máris van +100 többleted, sőt még jutalmat is kapsz azért, hogy elérted ezt a sarokszámot...
...és szálkás...
Említettem két dolgot, mely úgyszintén érdekes. Az egyik a „simegység”, mely újabb kényszerű lépés: a térkép nem elég nagy ahhoz, hogy hatalmas metropoliszokat építs, ráadásul ebbe bele is unnál, miután ugye egyenként kell lepakolni az építményeket, nem maguktól nőnek ki a földből. Ezért találták ki ezt: az említett téglaház 2 egységet, de 40 embert jelent. Azaz: ha egy munkahely 10 egységet tud foglalkoztatni, öt ilyen ház kell, hogy minden állás be legyen töltve, de ezek megépítésével 200 fővel gyarapodik településed.
A másik dolog a várostípus. A srácok sablonokat hoztak létre: kisváros, ipari, kapitalista, romantikus, kacagváros, szemlélődő, tekintélyelvű, cyberpunk, ezek alapvetően egy vagy két értékre koncentrálnak, a kapitalista például, mint említettem, a jólétre. A baj csak az, hogy bármennyire is csábító a játékba tömött félezernyi épület, ennyi sablont nem tud kiszolgálni. Egy tudásra épülő városnál például olyan kevés ilyen értéket termelő munkahely van, hogy előbb-utóbb kénytelen vagy az egész térképet telepakolni csillagvizsgálóval, mert ez ad +10 „okosságot” (vagy átszerkeszted a megfelelő adatfájlt, ugyanis a játék igen hálásan moddolható). Ami igazából működött nálam, az a tekintélyelvű város, ahol egy „csodálatos”, sztálini diktatúrát teremthetsz, valamint az iparváros, gyárakkal, munkásszállókkal. A többire tíz perc után ráuntam, lévén teljesen kifogytam a lehetőségekből, és egy helyben topogtam. Még valamit hozzáteszek: bár van oktatópálya és részletes súgó, mégis, ahogy belemelegedsz, olyan kérdések kerülnek elő, melyekre nem kapsz válasz, és kezd kicsúszni lábad alól a talaj. Itt azért rögtön kérdésessé válik a célcsoport és az egyszerűség...
Simekkel, mégis nélkülük - izzadva
Alternatíva
Van egy elem a játékban, mely mindenképp dicsérhető: az EA a környezettudatosságot zászlajára tűzve megállapodott a világ egyik legnagyobb energiakonszernével, a BP-vel, amely 2005-ben létrehozta a BP Alternative Energy divíziót, a környezetvédelem, a széndioxid-kibocsátás csökkentése, új energiaforrások keresése és ezek felhasználása érdekében. A Társadalmakban a hagyományos megoldások a legolcsóbbak, így a büdzsét egy széntüzelésű erőmű terheli meg a legkevésbé - a környezetet viszont a legjobban. Erre maga a játék is felhívja a figyelmünket, beindításuk után folyamatosan méri a település CO2-szintjét, és ha ez elér egy kritikus értéket, különböző riasztásokat kapunk a várható környezeti katasztrófákról. Aki ezeket el akarja kerülni, dönthet a "zöldebb" beruházások közül, melyeket mind a BP Alternative Energy kínálatából lehet kiválasztani.
A készítők váltig hangoztatták, hogy azért Társadalmak a cucc címe, mert hogy itt az emberek szempontjából kell mindent ügykezelnünk. Ez azonban csak annyira igaz, hogy valóban vannak simek, az ő boldogságukra oda kell figyelned, de ha egyensúlyban tartod a munkahelyeket és a lakásokat, plusz elég szórakozóhelyet hozol létre, jól ellesznek. Nem kell velük törődnöd, a játék alatt teljesen primitív gazdasági motor zakatol, amelyet tényleg az alkalmi játékosokhoz igazítottak.
Essék szó a látványvilágról is, mely szintén a célcsoportot szólítja meg: színgazdag (helyenként infantilis), olykor hangulatosnak mondható, mindezt a hatalmas gombokkal tüntető, amúgy a Sims-franchise hagyományait őrző, így dicsérhető és használható kezelőfelület is erősíti. Az animációk jók, és ama truváj is, hogy városod megfelelő irányba terelve lassan átalakul, mind külsőségeiben, mind egyéb vonzatában. Mindennek azonban ára van: egy nagyobb település, vagy a katasztrófák bekövetkezte esetén olyan indokolatlan belassulás észlelhető, mely egy Crysist kompromisszumokkal kiszolgáló vason is diavetítéssé teszi a játékot... Az első patch már javított ezen, de még mindig elég siralmas az összkép.
Zsákutca vagy a jövő országútja?
„A zsűri nehéz helyzetben van”. Az alapötlet jó lenne, ha nem maguk a készítők passzolták volna el a megvalósítását. Sajnos olyan tervezési és technikai hibákkal terhes jószág ez, melyben csak egy igen szűk réteg fogja megtalálni szórakozását ideig-óráig. Senkit nem akarok lebeszélni a megvásárlásáról, ám erősen ajánlom, próbáljátok ki előtte. Annyit azonban hozzáteszek: ár/érték arányában elég nehezen értékelhető...
Ha SimCity rajongóként nézem a Társadalmakat, azt mondom: bőgni szeretnék, ha arra gondolok, hogy felnő egy generáció, amelynek a SimCity cím ezt a játékot jelenti. Ha játékosként és homo sapiensként, üvölteni szeretnék: felnő egy generáció, melynek a videojáték ilyen felületes, gondolkodást nem igénylő szórakozást jelent. Nem tudom, hogy ez a cucc egy korszak vége, vagy egy új korszak kezdete-e. Számomra mindkét gondolat fájdalmasan riasztó...
