A Signalis világa már a horrorelemek nélkül is nyomasztó lenne. A jövőben járunk, ahol az emberiség kolonizálta a Naprendszert. Ez még jó is lehetne, ha a bolygókon nem egy totalitárius rendszer, az Eusan lenne az úr, amely agresszív megfigyelésekkel és propagandával tartja fenn uralmát. Emellett az emberek között emberszerű androidok élnek, a Replikák, mint másodosztályú polgárok, akik kiszolgálják alkotóikat. Mi is egy ilyen mesterséges személyt alakítunk, Elstert. Hősnőnk egy összetört hajón ébred fel egy jeges világon. Nem tudja, hol van, nem tudja, hogyan került oda, ám ahhoz, hogy ezt kiderítse, be kell hatolnia egy rejtélyes kutatóbázis mélyére, ahol egy vírus minden Replikát zombiszerű mutánssá változtatott.
Klasszikus alapok
A Signalis bizony nem rejti véka alá, hogy gazdagon merít olyan művekből, mint a Szárnyas fejvadász vagy A bolygó neve: Halál. Emellett a játékmenet is csak nyomokban tartalmaz eredetiséget. Elsternek van például egy tatyója, ám ebbe nem fér el minden, szóval készülhetünk táskánk mikromenedzselésére. De nem kell félni, ami nem fér bele, azt lepakolhatjuk a mentési pontok mellett lévő ládákban. Ismerős? Ha játszottál a Resident Evil-széria korai epizódjaival, akkor biztosan.
Az elénk kerülő fejtörőket természetesen a pályákon begyűjthető tárgyakkal tudjuk megoldani, szóval alaposan át kell kutatnunk minden zegzugot. Fontos tudni, hogy a tárgyak nem csak kombinálhatóak, de forgathatóak is. Tehát a felkapott cuccokat szintén alaposan meg kell néznünk, mert az előttünk lévő feladványra talán a roncs hajónk pilótafülkéjében lévő fénykép hátoldalán van a válasz. Persze a kutatás, valamint a rejtvények és a rejtélyek megoldása nem lesz zavartalan. A kutatólabor telis-tele van elkorcsosult Replikákkal, amik nem baráti ölelésre vágyva csoszognak felénk. És bár van fegyverünk, egy kisebb arzenálra szert tehetünk idővel, sohasem lesz annyi lőszerünk, hogy mindegyik mumussal leszámoljunk. Úgyhogy az esetek többségében – a Sileng Hill 2 mintájára – inkább kerülgetni fogjuk ellenfeleinket. A lőszert pedig jobb olyan helyzetekre tartalékolni, amikor már tényleg nincs más megoldás, mint lőni. Mondjuk, ha egy olyan szobába caplatunk be, ahol két mutáns is feni ránk a fogát, ám esély sincs elkerülni őket.
Mindeközben a sztorit és a világot a felszedhető feljegyzésekből ismerhetjük meg, ami szintén ismerős lehet a fent említett programokból. Szóval rengeteg ismerős elembe botolhatunk bele, de hiába merít a Signalis gazdagon korábbi játékokból, illetve Stanley Kubrick, Anno Hideaki vagy éppen David Lynch munkásságából, mégis van saját egyénisége. Ezt főleg látványvilágának köszönheti. Bár a Signalis 3D-s program, gyönyörű pixel art grafikáját úgy alkották meg, hogy 2D-nek tűnjön, ezzel is fokozva a retro érzetet. A 3D-t főleg az olyan pillanatokban fogjuk érezni, amikor a játék belső nézetre vált a puzzle feladványoknál, illetve néha kutakodás közben. Ugyanakkor az, hogy a rose-engine ennyi műből vett inspirációt, néha bizony zavaró, főleg, amikor tiszteletadás helyett lopásnak tűnik. A safe roomok ékes példái ennek, le sem tagadhatják, hogy a Resident Evilből vannak. Ugyanígy az is kizökkentheti a játékost a hangulatból, amikor túlságosan egyértelmű, emiatt a játék környezetéből kilógó utalásokat talál a pályákon, teszem azt a Ragyogásra vagy a Dead Space-re.
Mindezek ellenére a Signalis egy kellemes játék. Eredetiséggel ugyan nehéz lenne megvádolni, ám sajátságos látványvilágának hála mégis megvan a maga egyedi stílusa. A hangulata végig nyomasztó, van benne jó pár izzasztó momentum, fejtörői okosak és a világa is hangulatos. Éppen ezért a műfaj rajongóinak mindenképpen érdemes kipróbálnia!
