A Sid Meier nevével fémjelzett, mára már ikonikusnak számító Civilization-sorozat hatodik részének második, és az eddigiekből kiindulva valószínűleg utolsó kiegészítője a Gathering Storm, melybe ezúttal nemcsak mod formájában, hanem hivatalosan is bekerült nemzetünk. Mellettünk számos más nép is feltűnik, a tematika pedig ezúttal a természeti katasztrófák és a globális felmelegedés köré épül fel.
Ember kontra természet
Az új játékmechanikai megoldások legérdekesebbikének, egyben az új rendszerek alapjának a névadó természeti katasztrófák számítanak, melyek erőssége és gyakorisága az általunk és mások által levegőbe pumpált szén-dioxid mennyiségétől függően a játék végére igencsak felerősödhet. Áldásos tevékenységünk a globális középhőmérséklet megemelkedéséhez, ezáltal a jégsapkák olvadásához és a tengerszint megemelkedéséhez, végső soron pedig elárasztott mezőkhöz vezet. De nem csak a tengerpartokat fenyegeti veszély: a lecsapó tornádók, a medrükből kilépő folyók, a homokviharok mindenkit érintenek, ahogy az elsivatagosodás is.
A kialakuló helyzet elkerülhetetlen, feltéve, hogy nem akarunk lemaradni a győzelemért folytatott versenyben, ugyanis városaink magasabb szintű épületei fincsi bónuszokat kapnak, amennyiben árammal látjuk el őket. Áramot eleinte pedig csak szén és olaj elégetésével termelhetünk, ami bizony elég magas CO2-kibocsájtással jár, és csak később válthatunk a kissé környezetbarátabb, de kockázatot hordozó atomenergiára. A megújuló energiaforrások (nap- és szélerőművek) pedig csak relatíve későn érkeznek, kevésbé hatékonyak, és külön mezőt követelnek, amiből pedig sosincs elég.
Hogy mindez működjön is, alapjaiban változtatták meg a nyersanyagok (Strategic Resources) rendszerét, így most már nem tehetjük meg azt, hogy az első vasbánya megnyitásakor mindenkit egy kör alatt felszerelünk, ahogyan azt sem, hogy egyetlen mező szénnel látjuk el az összes erőműnket. A stratégiai nyersanyagok körönként termelődnek és adódnak készletünkhöz, melynek felső határát a katonai negyedben egy barakk felhúzásával növelhetjük. Az anyagok alapvetően két kategóriára oszthatók: nyersanyagok (vas, ló, salétrom, alumínium) és üzemanyagok (szén, kőolaj, urán), melyek között a lényegi különbség az, hogy míg előbbi fix mennyiséget követel egy egységünk kiképzéséhez, az erőművek és modern alakulatok (például a tank vagy a gyalogság) már körönként egy egységet megzabálnak a termelésből. Ez pedig újabb kényszerhelyzeteket eredményez, új területeket kell foglalnunk, muszáj kereskednünk vagy háborúznunk a szénért, kőolajért, uránért, különben kifogyunk belőle. A rendszer tehát összetett, és a tengerparti nemzetek számára komoly fejfájást okozhat a felmelegedés, de szerencsére közvetett és közvetlen módon is tudunk ellene tenni.
Közvetlen védekezésre a gátrendszer emelésével nyílik lehetőség, mely a veszélyeztetett mezőket menti meg az óceánok emelkedő vízszintjétől, de nem ez az egyetlen mérnöki csoda, mellyel átalakíthatjuk környezetünket: alagutakat fúrhatunk az eddig áthághatatlan hegyek oldalába, a folyami áradások ellen gátakat emelhetünk, vízfelületeket köthetünk össze hajózható csatornákkal. A kibővített jövő érában (future era) pedig az elárasztott mezőket vehetjük újra birtokba, vagy kiterjeszkedhetünk a tengerekre a vízi szélerőművekkel és tengerre épülő farmokkal. A kibővített végjáték miatt átalakították picit a tudományos győzelem feltételeit is, most már egy szomszédos naprendszerbe kell eljutnunk, melyet különféle, egyelőre fiktív technológiákkal gyorsíthatunk fel.
Nemzetközi diplomácia
A felmelegedés hatásainak csökkentésére irányuló közvetett, de kevésbé megbízható módszer a szintén újonnan bemutatkozó világkongresszusban rejlik, melyet a középkor kezdetétől minden harmincadik körben hívnak össze. Itt véletlenszerűen kiválasztott pontokban kell döntést hoznunk, melyek között akár a szénerőműveket is betilthatjuk a következő voksolásig, ezzel lassítva az elkerülhetetlent. A modern kortól kezdődően pedig már szavazhatunk az új győzelmi kondíció, a diplomáciai győzelem eléréséhez szükséges pontok kiosztásáról is. Ha erre hajtunk, akkor összesen tíz pontra lesz szükségünk, melyek javát a kongresszusban szerezhetjük meg, de például a Szabadság-szobor felhúzásával és egyes technológiák kifejlesztésével is szerezhetünk párat (összesen négyet). Kevésbé garantált alternatíva, de egy-egy pont bezsákolható például egy környezeti katasztrófa végett nyújtott „segély-versenyben” szerzett első hely után is. Akaratunk keresztülveréséhez azonban legtöbbször nem elég az egyetlen ingyenes szavazat, plusz voksok vásárlásához az új „valutára”, a szívességre (Favor) is szükségünk lesz. Ezt külön tételként kérhetjük más nemzetekkel való kereskedés során, de kormányzatunktól és hűbéres városállamaink számától függően körönkénti fix mennyiséget is automatikusan kapunk.
Szintén újdonság a sérelmek (grievances) rendszere, mely tulajdonképpen az általunk, vagy ellenünk elkövetett gaztettek számszerű kifejezése. Segítségével nemcsak mi követhetjük nyomon, hogy ki tett ellenünk rosszat, hanem azt is láthatjuk, hogy cselekedeteink mikor évülnek el a világ szemében, vagyis meddig mehetünk el a retorzióban anélkül, hogy mindenki megutálna. Ráadásul ezzel a mesterséges intelligencia is láthatóan könnyebben boldogul, mint az eddigi, rejtettebb rendszerrel. A játék során nem fordult elő, hogy valaki kapásból rühellt volna, vagy szinte azonnal ellenállhatatlan késztetést érzett volna a háborúra, ami eddig rendszeres velejárója volt a hatodik résznek.
Vihar után
Attól függően, hogy a kisebb DLC-k közül mennyit zsákoltunk be, most már akár negyvenkét nemzet negyvenöt neves alakja közül választhatunk, ehhez a Gathering Storm kilenc vezérrel járul hozzá. Legtöbbjük az új vagy átalakított játékmechanikák kiaknázására épít, és mindegyikük megér egy végigjátszást, sőt a régebbiek között is akad, akinek a bónuszait az új megoldásokhoz igazították. A mesterséges intelligencia is jobban működik, már ami a diplomáciát és kereskedelmet illeti. Hadviselésben és birodalomépítésben sajnos továbbra is ergya szegény, magasabb nehézségi szinteken még mindig a gép brutális előnyét kell leküzdenünk, nem pedig a zsenialitását.
Viszont az új rendszerekkel és funkciókkal együtt mostanra már egy olyan pontra jutott a Civilization legújabb felvonása, ahonnan nehéz tovább bővíteni. Igaz, ezt gondoltuk már a kiegészítők érkezése előtt is, mert az alapjáték az addigi legteljesebb Civilization-élményt adta a fotelstratégáknak, de a Firaxis kétszer is rácáfolt a félelmeinkre. A Rise and Fall kissé talán bátortalan, de új irányba mutató próbálkozásai után egy jóval teljesebb, tartalmasabb, bátrabban és mélyebbre nyúló kiegészítőt kaptunk a Gathering Storm képében. Ezzel kiforrott egésszé kovácsolódott a játék, mely még kedvesebb számunkra Magyarország hivatalos rangra emelése végett.
A régóta velünk levő sorozat felvonásról felvonásra sikeresen új ötlettekkel és megoldásokkal kísérletezik, immáron lassan két évtizede folyamatosan képes újat mutatni. Mindeközben megőrzi azt, ami miatt szeretjük, a Gathering Storm megérkezésével pedig még nehezebbé vált ellenállni a kísértésnek. A tesztelés alatt gyakran azon kaptam magam, hogy már megint úgy kattintok a kör befejezésére, egyben az új kör indítására szolgáló gombra, hogy közben hajnalba fordul az idő és véreres szemmel még mindig azt hajtogatom magamnak: „csak még egy kört”.
