Itt az idő újra megmenteni a világot! Igaz, most nem a miénket, vagyis a Föld nevű bolygót, hanem Lumiát. Történetünk főszereplője Cora, egy fiatal lány, akit irányítva bejárhatjuk szülőföldjének néhány darabkáját, hogy visszahozzuk a fényt a haldokló planétára. Egyetlen ismert túlélőként minden rajtunk áll vagy bukik. Vajon sikerülni fog?
Open world, de mégsem
Amit legelőször szeretnék megemlíteni a Seed of Life kapcsán, az az, hogy nagyon NAGYON rövid, átlagosan kb 3-4 óra alatt kényelmesen végigjátszható. Nyílt világú alkotásként hivatkoznak rá, de ez ne tévesszen meg senkit. Fő feladatainkon kívül semmi említésre méltóra nem lehet rábukkani, és igazából keresgélni sem nagyon érdemes, ugyanis a bolygó nagy része mérgező, így, ha nem jó fele kutakodunk, hamar feldobhatjuk a talpunkat. A miértek és maga a történet egy-két párbeszédből és Cora monológjaiból körvonalazódik, itt viszont már most rengeteg kritika érte az alkotókat. Cora szinkronja sajnos nem sikerült túl jól, a hangjáték érzelemmentes és nagyon egysíkú, ami egyáltalán nem illeszkedik ehhez a drámai alapszituációhoz.
Lumium itt, Lumium ott
Egy bolygót megmenteni nem könnyű feladat, főleg egyszerű halandóként, de aggodalomra semmi ok! Hamar találunk egy kütyüt, ami jó sci-fihez méltóan hű társunk lesz utunk során. Segítségével nemcsak az életerőnket monitorozhatjuk egyszerűbben, hanem a rendelkezésünkre álló rejtélyes anyagot, a lumiumot, és az abból fakadó képességeinket is. Utunk igazából annyiból áll, hogy ebből a különös matériából próbálunk meg minél többet összeszedni, hogy a menet közben szerzett újabbnál újabb adottságainkat hosszabb ideig tudjuk kihasználni. Így lehetséges, hogy ez a hétköznapi lány végül képes lesz többek között meglátni a láthatatlant, sérülés nélkül végigsétálni a legszennyezettebb vidéken, vagy akár hipersebességgel végigfutni az előtte álló terepen. Azt gondolnánk, hogy ilyen szupererők birtokában már pofon egyszerű eljutni a végkifejletig, de ez igencsak távol áll a valóságtól.
A játékhoz a teszt írásának napjaiban is érkeznek a patchek, az alkotók nagyon komolyan veszik a megfogalmazott kritikákat, amikből nem kevés akad. A szinkronon kívül legtöbben az iránymutatás teljes hiányára hívják fel a figyelmet, sem egy nyíl, sem egy térkép, néhány fénycsíkon kívül szinte abszolút semmi nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kitaláljuk, aktuális úticélunkhoz hogyan juthatunk el. Számomra pedig az egyik legzavaróbb rész magának a tájnak a dizájnolása, a legtöbb szikla/emelkedő pont úgy van kivitelezve, hogy nehéz eldönteni, hogy ide fel kell-e mászni, csak innen éppen nem tudok, vagy hagyjam figyelmen kívül, és haladjak másfele. Akad egy-két ügyességi platformer feladat is, ami szintén nem a legegyszerűbb, már csak abból kifolyólag sem, hogy Cora mozgása sem túl változatos, csak ugrásra és futásra korlátozódik. Nekem nagyon hiányzik a repertoárból minimum a kapaszkodás, valamint a gombkiosztásokat jelenleg nem lehet megváltoztatni, kontrollerrel pedig nem igazán esik kézre például B-vel ugrani. Úgy gondolom, hogy ha a fejlesztők továbbra is figyelemmel kísérik a megfogalmazott véleményeket, és egy-két apróságot még kijavítanak, akkor a Seed of Life-ból egy igen kellemes, pár órás kikapcsolódás válhat.
