Az utóbbi években szinte trend lett, hogy a sikeres indie-k diadalmenetét, a közönség irányából érkező rengeteg szeretet megirigyelve a nagyobb kiadók is próbálnak valami hasonlót tető alá hozni, majd a készterméket nagy beharangozások után beépítik tipikusabb, nagyköltségvetésű, tömeggyártásban készült produkcióik közé. Innentől pedig nyugodtan széttárhatják a karjukat, mikor a negatív hozzászólások megjelennek az interneten, miszerint: persze, itt a sokadik Battlefield, Assassin’s Creed, de mellette ott volt az Unravel, a Valiant Hearts, ami szívből jött, nem mondhatjátok, hogy csak a bőrlehúzásból élünk meg. És valahol igazuk is van, elvégre a felsoroltakon túl mind az Ori, mind pedig a Limbo és az Inside nagyot ütött, komoly élmény volt a mozifilmekkel egyenlő költségvetésű szuperprodukciók között. Amikor pedig már azt gondoltuk volna, hogy minden kiadó kiállította a maga kis jelöltjét ebbe a felhozatalba, az elmúlt egy-két évben látványosan cseperedő Focus Home is beállt a sorba, ráadásul egy olyan címmel, ami nekünk, magyaroknak különösen kedvessé válhat.
Fürge rókalábak, surranó kis árnyak…
Mert hát ki az, aki nem látta a hungarikumnak számító Vukot, a csodálatos mesét, ami sokunk gyermekkorát határozta meg? Egy olyan országban, ahol a hegyvidékeken és erdősségekben mindennapos a rókák megjelenése, ráadásul ilyen klasszikus rajzfilm épült be visszavonhatatlanul a köztudatba, nos, ott egyértelműen siker lehet egy gyönyörűen megfestett virtuális világ, amiben a kis ravaszt irányítva járhatunk egy érdekes, de nem felejthetetlen kaland végére.
Maga a történet csínján bánik a direktben mesélős elemekkel, kapunk némi hátteret, időnként ott duruzsolnak a fülünkbe, hogy elhintsenek némi támpontot a cselekménnyel kapcsolatban, de tulajdonképpen annyit tapasztalunk meg az egészből, hogy a kíváncsi róka egy fontos küldetés részévé válik. Ebben segítségére lesznek a viszonylag nyitott világban fellelhető évszakok, évszak-töredékek, amiket megtalálva manipulálni lehet a környezetet, ezzel együtt változtatva a színeket, a természeti elemeket, illetve így elérve olyan pontokat, ahova egyébként nem juthatnánk el.
Ő az éjszakától sohase fél, bár a sűrű erdő csupa veszély
Hozzáteszem, mással nem is nagyon kell megküzdenünk, csak a gravitációval és a nagyobb, szélesebb hézagokkal, amik a platformok között állnak. Ehhez pedig egy kétdimenziós játszóteret kapunk, erdőkkel, vízzel, sziklákkal, ahol a növények segítségével lehet új magasságokba eljutni. Az évszakok manipulálása ugyanis újfajta eszköz a kezünkben – megfagyaszthatjuk a tavakat, hogy szilárd talaj legyen a lábunk alatt, gejzíreket erősíthetünk, eláraszthatunk egy-egy helyszínt, fákat és óriásgombákat növeszthetünk a földből. Sőt néha még egy-egy élőlény is a segítségünkre lehet, a vízzel megtöltött bogárszerű teremtmények átjárhatatlan falakat robbanthatnak ki előlünk. Szóval kifejezett veszély nem vár ránk, maximum az eltévedés miatt. A kezünket, akarom mondani, a mancsunkat nem fogják végig, néha kapunk ötleteket az irányokkal kapcsolatban, de se térképpel, se tényleges útvezetéssel nem találkozunk.
Felragyog az ég is, felkiáltok én is: Hipp-hopp, jön Vuk!
Emiatt összességében egy egészen egyszerű játék a Seasons, hatalmas kihívás nincs benne, a logikai feladatok is érthetően kerülnek tálalásra, egyedül azzal küzdhetünk meg, hogy éppen merre van dolgunk, az évszakok tulajdonságai viszont egyértelmű megoldásokat kínálnak a nehézségek leküzdésére. Valahol emiatt egy gyerekjátékról is beszélhetünk, már csak azért is, mert a kis ravasz nagyon aranyos, néha csak úgy nézelődik, máskor toporog, a könnyed és barátságos, erőszaktól teljesen mentes kalandhoz pedig csodálatos külső társul. A festményes világkép páratlan, egyszerűen jó ránézni a képernyőre, így kifejezetten élvezetes a felfedezés, a megoldások keresése, ehhez pedig a szintén magas minőséget képviselő zenei aláfestés az, ami további többletet nyújt. A vonósnégyes muzsikája egyszer halk és nyugtató, máskor az évszakok váltakozásával energikussá válik, így izgalmas élménnyé varázsolva az ugrándozást, még ha az nem is tökéletes. Hála az égnek, hogy pixelpontos mozdulatokra nincs szükség, halálos mélybe nem eshetünk, ráadásul a kis róka megkapaszkodik a peremekben, így valóban könnyeddé téve a játékot.
Ilyen formában a Seasons After Fall nyugodtan ajánlható bárkinek, aki nem kifejezetten a nehéz kihívásokat célozza meg, ráadásul a látvány és a zene miatt igazán minőségi produkcióról beszélhetünk. Hogy a történet kicsit legyintős, a mechanika pedig nem annyira tökéletesre csiszolt? Ez legyen a legnagyobb gond, mikor a környezet változásain ámuldozunk – ráadásul a Focus Home is érezhette, mindez még nem elég a teljes üdvözüléshez, ezért az árba sem köthetünk bele, hiszen a meghatározott 15 eurós összeg sem sok (4600 forint), viszont szeptember közepéig akciósan, nagyjából 4 000 forintért csaphatunk le a programra. Az öt-nyolc órás, egyedi stílusú „mese” ennyit megér mindazoknak, akiket kicsit is vonz a külső és a belső.
