Talán még egy fanatikus rajongó is belezavarodna a Gundam-univerzum mellékágainak és adaptációinak összegzésébe, ami nem csoda, elvégre az 1979 óta futó brandet mára több mint 40 alcím tagolja, a fizikai játékokból származó bevételek milliós nagyságrendűek, videojátékos vonalon pedig szintén elképesztő mennyiségű produkciót lehet összeszámlálni. Hozzánk persze nem minden jut el, az utóbbi évekből leginkább a Versus és a Breaker említésre méltó, bár az SD Gundam G Generation Cross Rays mellett tulajdonképpen mindkettő eltörpül.
Mielőtt azonban rátérnék a tartalomra és egyéb összetevőkre, annyit érdemes röviden tisztázni, hogy mi a Gundam, illetve miért is annyira jelentős a létezése: a meches, óriásrobotos fantáziavilágok között talán ez a franchise az, ami reformálta és igazából megteremtette a műfajt, amely a realizmust sem űzi a galaxison túlra. Rajzfilmek, műanyagfigurák, képregények, videojátékok (már a kezdetektől… az első feldolgozások, fogalmazzunk úgy, hogy nem sikerültek túl jól) sorakoznak a brandre épülve, ami még nem is annyira meglepő, de azt kevés hasonló agyszülemény mondhatja el magáról, hogy Japánban hatalmas szobrok képében is jelen van a helyiek életében – ezek megtekintése azért bakancslistás élmény. Nos, a Gundam ilyen, a Cross Rays pedig ennek a kusza, szerteágazó szériának mutatja be egy jelentős, de messze nem teljes szeletét.
Robotstratégák előnyben
Miközben az SD Gundam G Generation Cross Rays címéből adódóan az SD-világból merít, ami a különleges látványvilágra, avagy a „deformált”, egyedi külsejű gépekre érvényes, lényegében klasszikus, keményvonalas stratégia. Nem kell termelni, hódítani, nem kell egységeket fejleszteni, hanem a Gundam-történelem bizonyos pontjainál becsatlakozva egyszerűen helyt kell állni egy adott pillanatban. A harcok között rengeteg beszélgetés lehet végigolvasni, amiknél képbe kerülünk a helyzettel, majd jöhet a móka és kacagás, aminél ide-oda tologatjuk sakkfiguráinkat, azután vagy túléljük a megmérettetést, vagy nem.
Röviden összegezve ez talán túl egyszerűnek tűnik, legalábbis játékmenet terén, de a helyzet az, hogy a G Generation Cross Rays pont ott és pont úgy kavarja meg a szálakat, hogy a lehetőségekből a lehető legtöbbet és legjobbat hozza ki. Merthogy adva van a térkép, földön, vízben, levegőben (akár keverve ezeket, ezzel több frontosra véve a háborút – egyetlen gombnyomással váltva a csataterek és karakterek között), amin az ellenséges gépek be vannak állítva a megfelelő pozícióba, majd előkerülnek a baráti csapatok is, illetve szituáció szerint ezek a sorrendek felcserélődhetnek.
Pláne, hogy a saját oldalon a nagyobb hajók például nemcsak harcra alkalmas egységként szerepelnek, de csapatszállítóként is üzemelnek, avagy a legtöbb esetben hordoznak néhány plusz főt, akiket aztán szintén bevethetünk. Sőt, amennyiben valaki eléggé leamortizálódott, utolsó mentsvárként a hajó továbbra is ott lesz, hogy visszabújjunk megnyugtató ölelésébe, ráadásul kellően felfejlesztett kasztni esetén különböző képességeket is bevethetünk, így adott környező területen gyógyíthatjuk (vagy erősíthetjük, buffolhatjuk) csapatainkat, ami talán egyértelmű, mennyire fontos bizonyos helyzetekben.
És még mindig nem értünk a lehetőségek végére. Minden karakter/egység saját támadásokra képes, amik távolságtól is függnek, így jól át kell gondolni, érdemes kikísérletezni, merre és hányat lépünk a négyzetrácsos térképen. Főleg, hogy mindenki egyszer léphet, egyet támadhat, szimpla sebzés után pedig jöhet a következő harcosunk az újabb körig. Ha azonban sikerül egy ellenfelet végleg kigyomlálni, akkor extra lépést kapunk, avagy újabb haladást és még egy támadást. Ha megint likvidáltunk valakit, még egy utolsó lépés a jussunk – mindehhez vegyük hozzá a morál automata növekedését, az energia feltöltődését, amivel a harmadik csapásra jó eséllyel már igazi gyilkológéppé válik a kasztni, és máris kezd feltűnővé válni, hogy ez nem annyira szimpla adok-kapok, mint elsőre tűnt. Bizony, nagyon sokat számít, ha átlátjuk a terepet, tudunk előre gondolkodni, ezzel legyengítve a közeli ellenfeleket igazi terminatorokat küldünk rá a nehezebb esetekre.
És még ennél is többet tud
Most már egyértelműbb, mitől izgalmas az SD Gundam G Generation Cross Rays, de még mindig van egy csomó olyan oldala, ami kellemes meglepetésként öleli magához a látvány miatt elsőre talán idegenkedő játékost. A missziók ugyanis elképesztően izgalmasok, ha sikerül túljutnunk a rengeteg szövegen és közjátékon, akkor mindig sikerül felpumpálni az emberben az adrenalint. Van, hogy egy-két fővel kell szinte öngyilkos küldetést végrehajtani, de van olyan is, mikor jutalomfalatként egy igazán erős bandával eshetünk neki a csekélyke létszámú ellenséges csapatnak – azonban rendszeresen van egy fordulópont, egy történelmi momentum, amikor alaposan megváltoznak az erőviszonyok.
Jelentős erősítést kap a másik oldal; feltűnik egy nevesített nemezis, akit csak bizonyos távolságból vagy irányból lehet sebezni; egész egyszerűen legyilkolják egy fontos karakterünket; esetleg máshova teleportálják, ahol szinte lehetetlen helyzetbe kerülve opponensek veszik körül. És ilyesmik állandóan történnek az alapból 1 órát átlagban felölelő missziók során, amikből aztán van bőven a kampányon belül. A Wingstől kezdve a Seeden át az Iron-Blooded Orphansig egy rakás alvonal várja az érdeklődőket, minden ágon 2-9 küldetésen keresztül, ami azt jelenti, hogy 100 órát simán beletolhatunk a játékba, de ez még csak a kezdet. Aztán ott vannak a vásárolható kasztnik, a modifikációk – így meg aztán pláne el vagyunk látva minden jóval.
Ha negatívumot kell mondanom a programról, csak keveset tudok felsorakoztatni. Néhol kegyetlenné válik, ilyenkor simán kukázhatunk egy-másfél órás küzdelmeket, mert egy létfontosságú karakterre hirtelen rászabadul néhány szadista ellenfél. Amúgy pedig a trailerek az anime-jellegű átvezetőkkel modernebb és látványosabb külsőt sejtettek, pedig ezek igazából csak a harcok alatt tekinthetők meg, amikor is könnyen ismétlődővé válnak, szóval esélyes, hogy sokan gyorsan átlépik mindegyiket. Éééés, ennyi…
Ha valaki kicsit is vonzódik a Gundam-univerzumhoz, bírja a klasszikus, körökre osztott stratégiákat, a bőséges tartalmat, a tényleg megkapó hangulatot, az bátran ugorjon bele az SD Gundam G Generation Cross Rays nyújtotta élvezetekbe. A zenék, a karakterek, az összecsapások, a csavarok a missziók során – rengeteg olyan eleme van a játéknak, ami miatt képes könnyűszerrel hosszú órákig lekötni mindazokat, akik kicsit is érdeklődnek a stílus és a japános megvalósítás iránt. Számomra az év végének egyik nagy meglepetése és kedvence lett, ha pedig a 2019 legjobbjai listáink 10 címmel futottak volna, ez is biztosan felkerült volna a sajátomra. Így már nem is kérdéses, hogyan sikerült a 40. évforduló. Jobb nem is lehetne.
