A 2016-os Love Letter után végre befutott a Kadokawa Games Mystery-sorozat visual novel-gyűjteményének második játéka, a Root Film, amiben ezúttal egy 10 éve rejtélyes okokból és körülmények között elkaszált TV-műsor, a Shimane Mystery Drama Project sötét titkainak nyomába eredhetünk. A szintén a japán mitológia otthona, a Shimane prefektúra vidékeire kalauzoló alkotás hősei a feltörekvő rendező, Rintaro Yakumo, és a szintén szárnyait bontogató fiatal színésznő, Riho – no meg barátaik és munkatársaik –, akik lépten-nyomon rejtélyekbe vagy gyilkosságokba botlanak, bár az esetek többségében inkább mindkettőbe egyszerre.
Ééééés felvétel!
A maga módján már a Root Letter kézzel rajzolt grafikája is elbűvölő volt, de látvány tekintetében a Root Filmnek azt is sikerült felülmúlnia, a karakterektől kezdve a helyszíneken át egészen az apróbb háttérelemekig. A vizuális élményen sokat javít az eltérő stílus is, bár azért bizonyos jelenetek hagynak némi kívánnivalót maguk után, leginkább egyes karakterek elhelyezése miatt, amik olyan hatást keltenek, mintha csak véletlenül sétáltak volna be közvetlenül a kamera elé. Bár a főmenüben felcsendülő vészjósló zongorajáték és a tompán villódzó fények alapján joggal gondolhatná bárki, hogy ez bizony egy piszok nyomasztó és groteszk horror, a játék a valóságban közel sem ilyen komor. Persze, van benne halál, gonoszság és szomorúság, de egyáltalán nem gyomorforgató módon tálalva, inkább kisebbségben az érdekességek és humoros párbeszédek forgatagában, ráadásul ezeket az elemeket az élénk színvilág is eléggé elnyomja.
A különböző eseteket felölelő fejezetekre bontott történetben tetszésünk szerint váltogatva, külön követhetjük Rintaro és Riho útját, aminek során ide-oda kell ugrálunk a térkép pontjai között, a nyomokat vagy a cselekményt követve. Az újrajátszhatóság jegyében szerteágazó narratívára és válaszopciókra nem érdemes számítani, legfeljebb az egyébként jópofa és humoros szövegek állandó továbbléptetésére, de abból bizony sokra. Maga a nyomozás is eléggé le lett egyszerűsítve, környezetünk alapos átvizsgálása helyett ugyanis elég mindössze végigbökdösnünk a sárga kerettel kijelölt részeket a szükséges információk megszerzéséhez. A legtöbb valódi interakciót talán a szembesítéskor előforduló viták igénylik, ahol a megfelelő tényt kiválasztva kell szétzúznunk a feltételezett tettes mentségeit és kifogásait, míg be nem vallja bűnét, bár ez sem kifejezetten bonyolult, és sok esetben elég egyértelmű a választás.
Rejtélyek a filmvásznon túl?
A Root Film lényegében egy könnyed kis kriminovella-gyűjtemény. Igazán látványos, kellemes, remek szinkronnal, de alapvetően nem egy felejthetetlen darab, gyakran kiszámítható és néhol túlzottan leegyszerűsített, bizonyos tekintetben eléggé korlátok közé szorított, valamint még néhány félrefordításba és elütésbe is belefutottam. Egy eléggé lineáris nyomozós kaland, ami talán pont emiatt jó belépőcím lehet a műfajjal ismerkedőknek. Ettől függetlenül a veteránokat is elszórakoztatja, ha a helyén kezelik, ráadásul a sorozat jelleg ellenére teljesen önálló cím, így bármiféle előzmény ismerete nélkül élvezhető.
