A Black Forest Games csapata még nem aktuális nevén volt ismert, mikor a program már beharangozásra került, ám az Arcania készítőinek újraalakulásával talán mindenki tisztában van, aki figyelemmel kísérte a Gothic-szériát. Az először 2010-ben beharangozott RavensDale koncepciója pedig ment tovább a fejlesztőkkel, és bár az első Kickstarter-kampány nem volt olyan sikeres, mint a szintén náluk napvilágot látott Giana Sistersnél, az álmot nem adták fel. Más kérdés, hogy a Dieselstormers esetében aztán az új keresztségbe törött bele a bicskájuk, mivel a Diesel úgy gondolta, más ezt a szót címben nem választhatja, még ha abszolút el is tér a produkció egy márkás ruhadarabtól. De lehet, a bíróságon nem tudtak megkülönböztetni egy farmert egy videojátéktól. A lényeg, hogy kis cégként változtatni kellett, emiatt lett végül a nagy nehezen megszületett gyermek Rogue Stormers. Szép történet, nem igaz?
Érdekel valakit?
Persze a vásárlót ritkán érdekli, hogy egy-egy fejlesztő milyen nehézségekkel néz szembe. Neki az eredmény a lényeg, a Black Forest pedig hangzatos szövegekkel igyekszik felhívni a figyelmet az új címre. Többek közt a Contra- és a Metal Slug-sorozatokhoz hasonlítva a 2D-s, ugrálós és lövöldözős pusztítást. Ám a mai világban van még olyan, akit bármilyen módon feltüzel az, ha már két lépés után meghal, majd az újabb előrehaladást követően ismét, ez a folyamat pedig a végtelenségig húzódik? Mert a megemlített klasszikusok nem voltak könnyű darabok, így marketingként nem biztos, hogy ez a vonal a legjobb egy egyébként is hátrányos helyzetből indult új IP esetében.
A Rouge Stormers egyébként külsejében a Trine-ra és a Giana Sistersre hajaz, játékmenetében pedig valóban idézi a korábban megnevezett klasszikusokat, miközben világa egy steampunkos Warhammer-univerzumot juttat az eszünkbe. A fő feladat a rendelkezésre álló, Hector von Garg (ő maga a sátán) által megszállt város és pályáinak megtisztítása, erre pedig egyedül, barátokkal (online és offline), valamint ismeretlenekkel is vállalkozhatunk. A lényeg az oldalra, lefelé és felfelé haladáson, na meg a lövöldözésen van. Szerezhetünk extra támadásokat, gyűjthetünk pénzt, megnyithatunk lezárt ládákat, kiszabadíthatunk foglyokat, időnként pedig egy-egy blokád leverését, egy nagyobbacska boss (vagy sok ellenfél) legyőzését is be kell iktatni a teendők közé. Ha sikerrel jártunk, mehetünk is tovább, netán még fejleszthetünk is, ami többek közt eltérő perkek (nagyobb sebzés, gyógyulás stb.) bevetését teszi lehetővé.
Rombolj és pusztíts!
Maga a játékmenet elég egyszerű, de a stílus sokkal többet nem követel meg, ráadásul a kooperatív mód és a többfajta választható karakter alaposan feldobja az élményt. Az mondjuk fura, hogy a képernyő sokszor az egyes számú játékost követi, így mi követőként ki is kerülhetünk a képből, de ez már a Contra esetében is így volt, így ha zavaró is, nem meglepő a dolog. A látvány kellemes, bőven jutott a fejlesztők energiájából a képi humor beiktatására is, ráadásul igazi golyózáporokat, robbanássorozatokat is létre lehet hozni, amitől aztán a képernyőn eluralkodik a káosz. Jópofa, színes és szagos móka ez, tele kőkemény akcióval. Bugok sajna még mindig vannak, noha egy darabig EA-állapotban is elérhető volt az alkotás, illetve a változatosság sem az igazi. Eléggé ismétlődőek a missziók még a véletlenszerűen legenerált pályák ellenére is. Mégis, mindezek ellenére szórakoztató a játék, ami bőven tartalmaz kihívást is.
