1986-ban megjelent a Defender of the Crown a Cinemaware gondozásában Commodore Amiga gépekre. Ebben a programban még 4 lovag közül kellett választanunk, hogy kit akarunk gőzelemre segíteni ködös Albion megtépázott földjein. Habár a régi játék és a 2003-as remake között játékmenetbeli különbség gyakorlatilag nagyon kevés van, Robin Hood csak mellékszereplő volt, a hangsúly az Ivanhoe-féle lovagokon és társaikon volt.
Területfoglaló törvényen kívüli
A főszereplő tehát Robin Hood és még néhány hűséges társa, olyan "szakmákból", amiket tisztelt Robin of Locksley uraság nem tud elvégezni. Ilyen például a becsület mintaképe, a kitagadott lovag, a fentebb említett Wilfred of Ivanhoe, aki a belsőnézetű lovagi tornákon szerezhet csapatunknak pénzt, földet és elismerést (ez utóbbival mindenki azt kezd, amit akar). Little John, a tolvajok fejedelmének jó barátja katapultjainkat irányítja az eléggé látványos 3D ostromokban és csapatainkat minimalista stílusban az ütközetek alatt. Ez hogyan történik? Felállnak egymással szemben a különböző egységeket jelző bábok alattuk egy számmal. Ez jelzi, hogy miből mennyi van és mennyit lehet egymásnak küldeni, annyi taktikázással megfejelve, hogy egyes bábok által jelzett csapatokat be lehet a szomszédos bábok sávjaiba is küldeni, ezáltal okozva nagyobb veszteséget az ellenfélnek. Legvégül az utolsó játszható karakter maga Robin Hood. Vele kerülhetünk a legizgalmasabb szituációkba, ugyanis ő az, aki éjszaka zsákmány reményében belopózik más urak váraiba és megküzd az éppen útjába kerülő őrökkel és lovagokkal. Sőt, a szokásos zsákmány mellett találni lehet még bajba jutott hölgyeket is, akiket ki lehet szabadítani, hogy még nagyobb jutalom üsse a markunkat, ami nagyon jól jön. Ráadásul a legendásan ritkán felbukkanó Tuck barát erszényét igencsak meg kell tömni arannyal, ha azt akarjuk, hogy Richárd király kiszabaduljon és segítsen visszaállítani a rendet (vagy éppen mi segítsünk neki, nézőpont kérdése).
Az éjjeli akciók mellett a játék egyik leghangulatosabb eleme az egyszemélyes íjas rajtaütések karavánokon, nemes emberek hintóján és kíséretén, valamint János herc... akarom mondani király és más urak fegyvereit és ellátmányát szállító, igen jól védett konvojain. Ezek a rajtaütések az aranyon kívül fegyvert és felszerelést is adnak annak függvényében, mennyire voltunk sikeresek. Fegyverre Little John seregének felszereléséhez van szükség, seregre pedig azért van szükség, mert az összes ellenfél szeret mindenféle logikát és ésszerűséget nélkülöző módon támadni és előrenyomulni az általunk ellenőrzött területeken. Ezek a manőverek néha meglepőek, de legtöbbször gyorsan ki is véreznek. Éppen emiatt a kiszámíthatatlanság miatt ajánlott szinte minden tartományunkban a legnagyobb erődöt felhúzni és a lehető legtöbb emberrel védeni azt.
Van, mi arany bár nem fénylik
Ritka hogy ennyiféle minijátékot egy ilyen zseniális egyveleggé formáljanak, és még azon se rántsuk fel a szemöldökünket, hogy Robin Hood valójában egész Anglia megmentője. Akad viszont valami, ami árnyalja a játék nagyszerűségét, valami, ami mindenkinek szúrja a szemét, hiszen bárhová néz, ott van. Ez pedig maga a látvány. Igen. A játék ugyanis egy 2003-as mércével korántsem nevezhető szépnek, sőt, helyenként kifejezetten rosszul fest. Néhány textúra indokolatlanul elnagyolt, a modellek túl szögletesek. A letaglózó látványt viszont sokszor megmenti a színek bátor használata, a fejlesztők nem fukarkodtak sokszor rikító színeket alkalmazni, ami nagyon jót tett a programnak. Kivételt képeznek az ekézés alól a renderelt átvezető videók, de ez sajnos sovány vigasz annak, akinek fontos szempont a látvány. A látványelemek közül egyedül talán a mozgás animációk minősége üti meg a kor elvárásait, de be kell vallani itt viszont néha remekül fest a program. Ez főleg a párbajok közben tűnik fel a játékosnak, ahol rendkívül simulékonyak az átmenetek a mozdulatok között.
Régi barát új köntösben
Habár a ’86-os eredeti játékhoz csak nagyon régen és nagyon kevésszer volt szerencsém, az új változatot rongyosra játszottam anno. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a játék remekül össze volt rakva, másrészt pedig annak, hogy Robin Hood karaktere szinte minden feldolgozásban - legyen az akár film, könyv, játék - kikezdhetetlen. Kikezdhetetlen olyan értelemben, hogy lehetetlen nem szeretni, én pedig állítom, hogy ebben a játékban a szórakoztató ipar legjobb Robin Hoodját láthatjuk. Mellesleg remek példaképül szolgál minden korosztály számára a kaotikus világban rendre vágyó gáncsnélküli törvényen kívüli.
