Egyre több a mikrotranzakciós elven működő, F2P jellegű játék, amely úgy nyújt szinte teljes betekintést az adott programba, hogy arra jószerivel nem is kell költenünk, csak ha komolyabban átszabjuk karakterünket, avagy ki akarunk tűnni a tömegből. A Rise of Incarnates is ilyen produktumként lett beharangozva, a modell pedig több napos nyüstölés után úgy tűnik, többé-kevésbé működik is, a verekedések valóban élvezetesek még a nagyobb pénzösszegek feláldozásának hiányában is.
Itt a vég
Egy ingyenes verekedős játék esetében a sztorit keresni elég nagy naivságra utal, azonban kellemes csalódást okozhat, ha ellátogatunk a menü Library opciójához, amelynél nemcsak az alaptörténetről, de a háttérben álló eseményekről, a karakterekről, az egymással szemben álló frakciókról, sőt még az igénybe vehető helyszínekről is bőven találunk érdekes információt, amit érdemes elolvasni. A lényeg az egészben mindösszesen annyi, hogy miután a „cube phenomena” esemény betette a kaput az emberiségnek, meteorok zuhantak a Földre, beköszöntött az elviselhetetlen hideg időszaka, a rombolás és pusztulás közepette pedig a félelemben élő lakosság közül egy maroknyi kis csoportosulás emelkedett ki. Régebben boszorkányoknak, különleges képességűeknek hívták őket, ám mindez már mit sem számít – testük és szellemük ősi istenekkel, démonokkal, hatalmas erejű entitásokkal áll kapcsolatban, azokat pedig meg is tudják idézni a harcok során, hogy így csapjanak le ellenségeikre. Mindegyiknek más jelenti a mozgatórugót: valakit például bosszúvágy fűt a családja lemészárlása miatt, más fegyverekkel kereskedve igyekszik tőrbe csalni egy csoportosulást, megint más pedig egy hatalmas vállalat vezetőjeként szerzett befolyását veti be ellenfeleivel szemben. Ami számít: most egymással küzdenek meg, a csatát pedig mi vívjuk meg helyettük.
Ingyenes kezdés
A játék indítása után nagyszerű hír vár mindenkire, ugyanis a tizenkét, teljesen eltérő képességű szereplő két hétig abszolút ingyenesen érhető el és próbálható ki, miközben egyet ajándékba választhatunk magunknak, aki véglegesen a birtokunkban marad, ráadásul heti cirkulálásban egyébként is igénybe vehető szereplőket kínál a program a Killer Instinct mintájára. Ebből kifolyólag ugyan a Shop részlegen valós pénzből (is) megvehetjük a felhozatalt, egyáltalán nem vagyunk rákényszerítve, sőt ingame anyagi forrásainkat is ráfordíthatjuk erre, ha szükségét érezzük a vérfrissítésnek: két nap komolyabb verekedést követően (kábé hatvan meccs) öt karaktert is meg tudtam vásárolni a kapott LP-ből. Persze IP-t vehetünk közben, ennek ára nagyjából a háromszorosa valós értékben, tehát 1350 IP közel 4000 forint, miközben egy hős akciós áron 99, egyébként pedig 890 IP-be kerül. Ha mindezen túl vagyunk, seregünk pedig készen áll, a testreszabási lehetőségeket (hajszín, kiegészítők, ruhák) csak valós pénznemben fizethetjük ki, bár néha-néha ajándékokat is osztogat a rendszer. Mindeközben a bunyók során nemcsak maga a játékos kapja az XP-t és fejlődik, de a kiválasztott karakter is, a szintlépésekkel pedig még több apanázs jár, már a különleges képességeinket buffoló cube-ok mellett, amiket betehetünk egyre bővülő tárolónkba, ezzel erősítve közelharci, távolsági, védekező, speciális képességeinket. Persze mind a bővítéseket, mind a buffok beszerzését megkönnyíthetjük és gyorsíthatjuk valódi anyagi ráfordítással, de erre sem vagyunk rákényszerítve. Ennek az egész szisztémának köszönhetően elmondható, hogy kiköltekezés nélkül is érvényesülhetünk, és ugyan összeakadhatunk eléggé OP karakterekkel, a játékélményt az ellenfelek terén eszközölt véletlenszerű sorsolásnak köszönhetően ez nem rombolja.
Villámgyors akció
A legtöbb harc ugyanis a képességeinken múlik. Az első egy órában érdemes ráfeküdni a betanításra, ami részletesen elmagyaráz minden lényeges funkciót, majd javasolt a választott karakterre vonatkozó tréning kimaxolása is, aminek köszönhetően teljesen tisztába kerülünk a lehetőségekkel. Alapesetben van a közelharci támadásunk, a távolsági fegyverzetünk, ezek kombinálása, plusz a rendelkezésre álló entitás segítségét is kérhetjük. Így Lilith például elszívja mások életerejét, Kali a gazdatesttől elválva hadonászik úgy, hogy cifet-cafatra szeleteli ellenfeleit, Grim Reaper pedig a familiáris zombik hadát zúdítja áldozataira, hogy csak néhány érdekesebb megmozdulást említsünk. Fontos azonban, hogy a Rise of Incarnates tényleg erőteljesen épít a csapatmunkára, ennek megfelelően oda kell figyelnünk társunk harcára is. Ha megvan az ellenfelünk, azt elcsaljuk a másik párostól, ha pedig esetleg van egy szusszanásnyi időnk, besegítünk azok csatájába is, hogy megduplázzuk erőnket, esetleg egy-két kombót is bevigyünk a szemben álló delikvensnek.
Azt tapasztaltam, hogy sokan a háttérben elálldogálnak, onnan lövöldöznek, ez pedig néhány, kifejezetten a távolsági fegyverekre építő karakter kivételével nem túl nagy segítség, mert elég egy pillanatra szüneteltetni a tűzerővel létrehozott nyomást, máris két ellenfél szakadhat a frontvonalon egyedül harcoló fél nyakába. Sok múlik a buffokon is, tehát annak megfelelően érdemes kiválasztani a rásegítéseket, hogy milyen karaktert alkotunk, milyen küzdőstílust képviselünk. Maga az akció ezzel együtt villámgyors, nagyon olajozottan megy, ráadásul élvezetes is, noha nincs rengeteg lehetőségünk, a védekező és támadó mechanizmusnak hála jófajta kis harcokat lehet összehozni. Ha pedig nem érezzük magunkat elég jónak, még mindig gyakorolhatunk a botok ellen.
Jó… de lehetne jobb is
Ingyenes mivolta ellenére a Rise of Incarnates kellőképpen izgalmas, szórakoztató és jól is működik. Egyértelműen látszódik, hogy alapjait a Gundam Extreme VS adja, plusz némi rokonságban áll a szintén ebben a számban tesztelt J-Starsszal is, emellett hibáktól sem mentes, mégis van olyan jó, hogy az ember újra és újra foglalkozzon vele. Minden nap pár küzdelem, egy-két óra játék, aztán fejlődünk annyit, hogy ne a ranglisták végén végezzük. A program ugyan érdekesen oldja meg a gyenge internetes kapcsolattal rendelkezők kigyomlálását (a meccset elkezdi, de pár másodpernyi diavetítés után banolja a harcból a résztvevőket), amit már az összesorsolás előtt is el lehetne végezni, illetve a lobbyk sem túl közkedveltek, azért bőven érkeznek a kihívók, nekem legalábbis átlagban hamar sikerült találni három társat. A mikrotranzakciós jelleg miatt vannak pénzből jó cuccokkal érvényesülő emberkék, de ezek hányada sem vészes, elviselhetetlen.
Ami még szükség lenne, az még néhány pálya. London, New York, Párizs és Washington (főleg az első kettő) egészen jól visszaadja az elpusztult világ képét a romokkal, a funkcionálisan szétzúzható tereppel, azonban a négy helyszín igen kevésnek bizonyul. A kimondottan jól összerakott karakterek száma (vélhetőleg ezekből is érkezik még) már jobb valamivel, de ezen a téren is van hova fejlődni. A japán stílus mindenesetre nagyon érezhető a résztvevőkön még állampolgárságuk ellenére is: a lányok tekintélyes mellmérettel vannak megáldva, ruházatuk pedig kiváló betekintést nyújt adottságaik szemrevételezésére (ízléses kereteken belül), a támadások nagyon pozőrködősek, egy-egy megmozdulás pedig igencsak beteg (Grim Reaper trónos záróképén a mai napig gyanús a két zombi, ahogy az egyik a másik fejét ütemesen nyomkodja egy harmadik derekának irányába… fúj).
Mindent összegezve a hangok és zenék nem rosszak, a látvány megfelelő, a harcrendszer pedig élvezetes, miközben a F2P nem kifejezetten alakult át P2W modellé. Ami még hiányzik, az a komolyabb tartalom, a folyamatos bővítés, ami már csak a Bandai Namco emberein és azok fantáziáján múlik. Érdemes tenni a játékkal egy próbát, mert határozottan rá lehet kattanni a bunyókra, és nagyjából ez a lényeg.
