Niko, welcome to America!
Elődeihez képest az RnR-ben az első; jelentős változás a valós helyszín szerepeltetése, a felmerülő logisztikai kihívásokat ezúttal Kaliforniában oldhatjuk meg. A fejlesztők nem lacafacáztak, egy az egyben digitalizálták az Aranyállam közel 12 000 mérföldnyi úthálózatát, majd (elkerülendő a monitor előtti végelgyengülést) nagyjából annak tizedére kicsinyítették azt. A bejárható terület így kb. 2000 km-nyi sztrádát és 38 várost foglal magába, bár a Euro Truckhoz hasonlóan itt is csak azok külterületei érhetők el. Ide érkezik meg 2014-ben karakterünk, Nick Armstrong (az orosz verzióban Perepelov), kinek célja, hogy az állam legjobb árufuvarozójává váljék. Ebben barátja segít neki, aki a játék elején egy irodát, egy combos Freightliner Argosyt, egy csinos titkárnőt, valamint 200 000 dollárt bocsát rendelkezésére – helyzete tehát maga az amerikai álom, míg egy szép napon pajtásának nyoma nem vész…
Kalifornia ostroma
Bizony, az RnR talán legnagyobb fegyverténye a hangsúlyos történet: az irodánkból elérhető sztorimód egy Driver-szerű krimit mesél el, mely egy kétes hírű logisztikai cég, valamint nagy mennyiségű értékes fehér por szállítása körül forog (nem, nem lisztre gondolok). Küldetéseink többsége szintén az említett sorozat megoldásaira hajaz (érjünk oda időben valahova, kövessünk egy céljárművet stb.), kivételt pár akciódúsabb kulcsmisszió képez, melyek során a kudarc csődeljáráshoz, de akár hősünk halálához is vezethet. Maga a kampány nem rossz, bár nem is túl emlékezetes, egy kamionszimulátortól azonban nem vártam Mafia-szintű sztorit, a papírmasé karaktereket és logikai bakikat így nem rovom fel a SoftLabnek. Bár a fenti küldetések teljesítése kötelező a karriermód kivégzéséhez, természetesen nem kell mindig a sztráda igazságosztóját játszani, Kalifornia meghódításában a békés fuvarozás legalább ugyanolyan hangsúlyos szerepet kap. Ennek alapját a pályán elszórt elosztóközpontok felkeresése és egy rakomány elszállítása képezi, változatosságot azonban ez a rész is tartogat. A normál áruszállítás mellett sokszor a konkurenciát megelőzve kell bezúgni a célállomásra (természetesen kifogástalan pótkocsival), vagy versenyeken kell aszfaltot szaggatni, melyek teljesítése nemcsak pénzjutalommal jár, hanem elismertségünk is nő. A legjobban azonban az ún. nyílt ajánlatok tejelnek: ezek raktárházhoz kötődő speciális megbízatások, melyek azonban csak rövid ideig élnek; miután azonban mindegyikük két-háromszor annyit tejel, mint egy normál fuvar, érdemes a gázolajat nem kímélve rögtön a kezdőponthoz rohannunk. Mellékküldetésekből sincs hiány: ezeket kocsmákban, a CB-nket használva vagy az út mellett rostokoló stopposoktól és bajba került kamionosoktól kaphatjuk; megbízóink ekkor vagy ránk bízzák cókmókjukat/pótkocsijukat, vagy bepofátlankodnak az utastérbe egy rövid társasutazás erejéig. Üde színfoltok ezek, és sokszor egy sor mellékszálat is megnyitnak, teljesítésük így igen javallott. A küldetések teljesítésével felhalmozott zsetont egyrészt kamionunk javítására/tankolására/cseréjére és tuningolására költhetjük (erről bővebben a boxban), másrészt vállalkozásunkat combosíthatjuk: új irodákat létesíthetünk (így egyre több raktárházból szállíthatunk), valamint bővíthetjük gépparkunkat és személyzetünket. Utóbbiak egyébként igen részletes mutatókkal és beállítási lehetőségekkel bírnak, így érdemes mindenkit az erősségeiknek megfelelően foglalkoztatni (azaz a vérmesebb kollégákat versenyre, a precíz úrvezetőket pedig törékenyebb szállítmányok kezelésére specializálni).
Útvesztőben
Jól hangzottak az eddigiek? Akkor jöjjön a feketeleves, és hadd boncolgassam, hogy dacára a fent taglaltaknak miért kap kevesebb pontot az RnR az előző számban vizsgáztatott GTS-nél! Az első gondok az irányításnál kezdődnek, az ugyanis igencsak nyögvenyelős lett: bár a menüben kismillió opció van, jómagam órákig szenvedtem, mire sikerült mindent úgy belőni, hogy nem tapostam le rögtön az első szembejövő kombit. Kormány így javallott, bár a rengeteg gyorsbillentyű és az idegesítő kamerakezelés mellett kétszer is meggondolnám, hogy otthagyjam-e a tasztatúrát: az alap belső nézet ugyanis (ami minden betöltésnél visszaáll) borzalom, miután sem a tükrök, sem a műszerfal nem látszik a nagy zoom miatt, külső nézetben ugyanakkor a látószöget csak az egérrel módosíthatjuk. A fix kameraállások hiánya igazából azért fájó, mivel a tükrök teljesen használhatatlanok, a kis felbontású hátsó nézet pedig külön vásárlással érhető el – annak hiányában csak a rágcsálóval szerencsétlenkedve tudjuk megnézni, hogy van-e mögöttünk valaki, ami a forgalom közepén 80-nal repesztve elég necces (mármint a körülöttünk haladókra nézve). A vezetési élmény tehát frusztráló, ami egy szimulátornál azért elég gáz.
Hasonlóan idegesítő momentumokat tartogat a térkép is: a három nagyítási szint közül csak egy használható, amíg azonban nem veszünk GPS-t, azzal is meggyűlik a bajunk, miután a rengeteg bekötőút és egyirányú utca mellett sokszor nem találjuk a megfelelő felhajtót, vagy a raktárház bejáratát. Utóbbiak egyébként szintén megérnek egy misét: az árufelvétel minduntalan ugyanazzal az átléphetetlen videóval kezdődik és végződik, az irányítást pedig sokszor későn kapjuk vissza, így néhány helyen simán lezúgunk az útról, ha nem kanyarodunk rögtön, amint miénk a volán. Az átvezetők további problémája, hogy a játék ugyanúgy folytatódik alattuk: nem egyszer azért veszítettem el egy versenyt, mert véletlenül összefutottam egy lerobbant ismerőssel, az átléphetetlen animáció alatt pedig a konkurencia vígan beért a célba… Végezetül ott vannak a technikai tüskék: a grafikai összkép eleve felemás (a kamionok és a törésmodell rendben van, minden más elnagyolt és kopár), a helyzetet azonban csak tovább rontja a tömérdek bug (vakító napsütésben zuhogó eső, a semmiből felbukkanó öngyilkos rendőrautók és civil kocsik, a tereptárgyakba rendszeresen beakadó kamionok) és az optimalizáció: a 2005-ös vizuális színvonalat idéző játék még egy jobb kétmagos processzort is képes megizzasztani. Technikai téren egyedül a zenével nincs gond: az aláfestésről öt rádiócsatorna gondoskodik, melyek sokszor a sztorihoz kötődő infóval is szolgálnak – remekül kiegészítik a jobb sorsra érdemes játékmenetet, és feledtetik az olykor fülsértő színészi játékot is.
Túl a csúcson
A játékot nyúzva minduntalan emlékeztetnem kellett magam arra, hogy a közvetlenül a fejlesztőtől kapott változat még nem a végleges, boltokba kerülő program. Az RnR ugyanis kiváló alapokon nyugszik: a játékmenet változatos és komplex, a gépszörnyek fantasztikusak (még ha nincs is mind lelicencelve), a bejárható terület pedig hatalmas; mit sem ér azonban az egész, ha a rengeteg bug, az egyelőre túlbonyolított irányítás és kamerakezelés, valamint a gyatra optimalizálás kicsinálja a vezetési élményt... Patchekben gondolom, nem lesz hiány, de jómagam a tapaszok megérkezéséig inkább óvatosan közelítek a játékhoz…
