A Metal: Hellsinger pokolian zúzós dallamai után most egy kicsit nyugisabb vizekre evezhetünk, a Rhythm Sprout: Sick Beats & Bad Sweets ugyanis a hagyományosabb ritmusjátékokra építkezve egy jóval könnyedebb, mókásabb és élénkebb zenés ujjtornára invitál, melyben ugyan édes, de közel sem barátságos ellenfeleken kell átküzdenünk magunkat, miközben célunk felé menetelünk.
Édeset az édesnek
Hősünk egy melegítős hagymasrác, avagy Sprout, akit egy nap magához hívat a Zöldség Birodalom kissé szeszélyes királya, azzal a megbízással, hogy egymaga fékezze meg az állítólag feléjük menetelő édességek seregét. (Ja, és ha már úgyis ott van, mentse meg a királylányt is.) Szótlan lovagunk ellenkezés vagy feltételek nélkül magára vállalja a nemes küldetést, bár az is lehet, hogy csak úszik az árral, mert valójában semmit nem hallott az elhangzottakból, ugyanis sisakrostélya vége egy fejhallgatót rejt, melyből megállás nélkül dübörög a zene.
Sprout ráadásul annyira a dallamok rabja, hogy gyakorlatilag csak azok ritmusára képes még lépni is, így elég lassú tempóban és furcsa stílusban menetel az édes gonosztevők felé. A pályákon felénk száguldó, váltakozó hangjegyek alapvetően három típusra oszthatók, melyeket más-más gombokkal kell a megfelelő pillanatban "leütnünk", hogy kis hősünket mozgásra bírjuk. Persze ezek funkciója nem merül ki az előrehaladásban, ugyanis pontszámunk növelése mellett többek között az eltalálásukkal támadhatunk, vagy épp térhetünk ki a csapások elől az utunkba akadó ellenfelekkel folytatott harcokban, így életet is menthetnek. Idővel persze tovább bonyolódik a képlet, becsúsznak például mérgező hangjegyek és egyéb finomságot, plusz a dallamok összetettsége is változik, tehát ugyan az alapok egyszerűnek mondhatók, de a játék ettől még egyáltalán nem könnyű.
Ne beszélj zöldségeket!
Szerencsére a Rhythm Sprout: Sick Beats & Bad Sweets nem kizárólag ritmusos gombpüfölésből áll, ugyanis Sprout az útja során furábbnál furább helyzetekkel és alakokkal találkozik, akikkel utalásokkal és mókás megjegyzésekkel teli párbeszédet folytathat. Állandó beszélgetőpartnerünk például maga a király, aki unalmában rendszeresen ránk telefonál, és a legkülönbözőbb agymenésekkel fáraszt két szám között. De ott van példának még a drága Arelle gróf is, aki látogatásunkkor először úgy gondolja, hogy azért jöttünk, hogy legjobb barátjává váljunk, és ledaráljuk vele a Szívek szállodája összes epizódját. A játék lelke egyértelműen a színes szereplőgárda a fergeteges dialógusokkal, de azért a többek között K-Pop, disco, EDM és hip-hop ihlette dallamokra való pattogás is kellemes.
Tökéletesnek azonban nem mondható, mert maguk a pályák bár bájosak és élénkek, de sokszor sajnos egyszerűen üresnek érződnek, ahogy még rohamtempóban is elég lassan vánszorgunk a cél felé. Ettől még persze szórakoztató, csak ez a hiányosság kicsit lapossá teszi a karddal táncikálás látványát. Ellenben tartalom terén igazán nem lehet panaszunk a játékra, ugyanis a 30 pályából álló fő vonal a sztori mellett még egy rövidebb előzményt és bónusz pályákat is tartogat, arról nem is beszélve, hogy a már teljesített pályákat akár tükrözve, felgyorsítva, vagy véletlenszerűsítve is újrajátszhatjuk. Ráadásként, ha ráunnánk Sprout melegítőjére és kardjára, akkor a feloldható kozmetikai tárgyakból kedvünkre válogathatunk neki új ruhát és fegyvert.
A Rhythm Sprout: Sick Beats & Bad Sweets mindent összevetve egy abszolút korrekt ritmusjáték, ami, még ha játékmenetével nem is számít úttörőnek, más elemeivel a műfajon belül mégis sikeresen kiemelkedik. Fergeteges karakterei és vicces párbeszédei ugyanis két gombpüfölés között minden alkalommal mosolyt csalnak az ember arcára, így még ha látványban néhol kissé üresnek is mondható, humorával bőven kárpótol érte. A ritmusjátékok rajongóinak kívánságlistáján mindenképp ott a helye.
