A Capcom régóta ígérgette már, hogy érkezni fog egy méretesebb kiegészítő csomag a Resident Evil Village-hez, erre pedig október végén, stílusosan néhány nappal Halloween előtt került sor. (Csak épp a halloweeni dömping után most jutottam el oda, hogy érdemben tudjam értékelni). A Winters' Expansion névre keresztelt csomag lényegében egy új DLC fejezetet hozott, Shadows of Rose címmel, jól ismert karakterekkel bővítette a Mercenaries játékmódot, valamint TPS nézetben is lehetővé tette az alapjáték végigjátszását. Emellett a csomaggal egy időben végre megérkezett a közel másfél éven át halogatott multiplayer mód, a Re:Verse.
Rose árnyai
A csomag legtartalmasabb és leghangsúlyosabb eleme egyértelműen a Shadows of Rose. A kiegészítőben évekkel a Village eseményei után irányíthatjuk Ethan és Mia immáron tinédzserkorú lányát, Rose-t, aki annak reményében tér vissza a rettegett faluba, hogy megszabaduljon szülei genetikai öröksége révén szerzett képességeitől. Ehhez főleg az alapjáték már ismert, ám kissé átalakított helyszínein kell megküzdenünk a többnyire a Resident Evil hetedik és nyolcadik részéből ismerős ellenfelekkel, valamint időről-időre teljesítenünk a megszokott logikai feladványokat is. A kiegészítés maga meglehetősen lineáris és rövid – 3-4 óra alatt bőven végigjátszható. Rose történetéből Village befejezése alapján sokkal többet is ki lehetett volna hozni, és mivel a kilencedik játék a hírek szerint már nem a Winters famíliára koncentrál majd, mindössze ennyivel letudni a karakterét, kissé kiábrándító. Mintha a készítőknek eredetileg nagyobb terveik lettek volna, csak aztán vagy letettek ezekről, vagy fentről szabtak új irányt, és kénytelen-kelletlen le kellett zárniuk a nyitva hagyott szálat. Történeti és hangulati szempontból vannak kifejezetten erős részei, Rose megamycete alapú, az ellenfelek megbénítására alkalmas képességei érdekes adalékok a játékmenethez, a lezárás pedig összességében kifejezetten jól sikerült. De nehezen hiszem, hogy ebben a karakterben valóban csak ennyi potenciál rejlett.
Apró toldalékok
A TPS nézet nekem ugyan személy szerint nem hiányzott a Village-ből, végső soron egy ötletes, újrajátszásra sarkalló adalék, valamint a sorozat kohéziójának szempontjából sem rossz, hogy immáron a hetedik részt (valamint a Zerot és az első részt) leszámítva a teljes sorozat végigjátszható ebből a kameranézetből. A megvalósításba került néhány megmosolyogtató motívum, az átvezető jelenetek során például a játék kötelezően visszavált FPS nézetbe. Ethan arcát pedig az új opcióval sem vehetjük szemügyre, főhősünk modellje ugyanis mindig elfordul egy kicsit, amikor legalább egy tisztán kivehető oldalprofilból vethetnénk rá egy pillantást. Más kérdés, hogy egy-egy szegmens (különösen a játék elején) veszített valamennyit abból az erőből, amit FPS módban nyújt, valamint, ha AMD FSR-rel próbálkoztam, az 1.0 gyengeségei még jobban kiütköztek úgy, hogy Ethan furcsa, pixeles haja mindvégig látható volt.
A Mercenaries: Additional Orders így talán a pakk legkiforrottabb része: Chris Redfield, Karl Heisenberg és Lady Dimitrescu triójával bővült a lista, utóbbiak ráadásul játékmenet szempontjából is lényegesen sokat változtatnak a recepten. Karl amellett, hogy az alapjátékból ismert hatalmas pörölyt forgatja, a mágneses mezőit is felhasználhatja az ellenfelek irtása során, illetve megidézheti egyik soldatját, hogy segítse őt a harcmezőn. Dimitrescu ezzel szemben folyamatosan növeli a “Thrill Gauge”-nak nevezett erőforrását, az ellenfelek csépelése, illetve elegánsabb mozdulatai révén, annak feltöltésekor pedig akár az egyik lányát is segítségül hívhatja. A Winter’s Expansion csomag összességében lehetett volna jobb (és több) – de ha másra nem, arra mindenképp jó, hogy a Village ismét előkerülhessen, és elnyeljen néhány újabb órát. Viszont az újdonságok között még ott van a Re:Verse is… amit nem véletlenül hagytam a sor végére, és melynek értékelését nem veszem bele a pontszámba sem.
Visszafejlődés
A Re:Verse ugyanis az egyik, ha nem a leggyengébb többjátékos próbálkozás, amit a Capcom valaha tett a Resident Evil multiplayer berkeiben. Ha másfél évnyi halasztás után ez az eredmény, szinte félek attól, hogy mégis hogyan festhetett ez tavaly május környékén. Összesen két pályán játszhatunk deathmatch módot (amihez épp a cikk írásakor csatlakozott egy harmadik a Village-ből), hat, egyedi fegyverekkel és képességekkel rendelkező karakterrel (Chris, Leon, Claire, Jill, Hunk és Ada), annyi csavarral, hogy a leölt játékos a a tényleges respawn előtt még újjáéled egyszer fertőzöttként, hogy revansot vegyen. Ez a fertőzött forma alapból a Resident Evil 7 egy molded ellenfele, viszont ha begyűjtjük a pályán elszórt víruskapszulákat (melyek amúgy emberként is növelik a hatékonyságunkat), akkor egy kapszula birtokában ez a fertőzött forma már vagy a Gamma Vadász, vagy Jack Baker lesz. Két kapszulával pedig a Resident Evil 2-ben látott Tyrant, Mr. X végső formáját, vagy a Nemesis első fázisát ölthetjük magunkra.
A játékostábor már most erősen megcsappant, alig egy óra alatt pedig fel tudtam oldani az achievementek 90%-át. Még az erősen mikrotranzakció-alapú fejlődési rendszer sem hibátlan, egy alkalommal ugyanis a Re:Verse valamiért törölte a teljes haladásomat, beleértve a feloldott kosztümöket és az elköltött prémium valutákat is. Durván fél-egy órán át tud inkább érdekes, mintsem szórakoztató lenni, ha pedig feltétlenül pontoznom kellene, legnagyobb jóindulattal is olyan 40% körüli értékelést kapna. És ennyit is részben csak azért, mert legalább nem kell külön fizetni érte, ingyen jár a Village mellé – mi viszont jobban jártunk volna, ha inkább a fejlesztés felénél törlik az egészet.
