A Resident Evil 6-ot tavaly sokan ekézték, hangoztatva, hogy a sorozat gyakorlatilag halott, pedig a 2012-es esztendő nem csupán a Leon vezette négyesfogatról szólt, hanem egy tradicionális, igaz, 3DS-exkluzív RE-játékról is. Ez volt a Revelations, melynek HD-kiadásáról az áprilisi számban előzetest közöltünk, jelenleg pedig a végleges tesztünket olvashatjátok. Noha azt gondoltuk, hogy egy erősnek semmiképp sem nevezhető kézi konzolról származó program alulteljesíti majd a 2013-as elvárásokat, nagyot tévedtünk: a Revelations kiváló alternatíva, ha elegünk van a nullás agyhullámokkal is végigdarálható, modernizált Resident Evilökből, és nem vagyunk finnyásak a portolásra.
Vízi hullák
Bizony, a tradicionális a legjobban ideillő szó, hisz a Capcom igyekezett visszaidézni az első három rész hangulatát. A Revelations története a Resident Evil 4 és 5 között játszódik, középpontjában pedig egy Terragrigia nevű, óceánra épített, napfényes giccsben fürdő üdülőváros áll, melynek utcáin egy éve emberevő szörnyeket engedett szabadon a Veltro nevű terrorszervezet. Hát igen, az Umbrella felszámolása nemcsak arra volt jó, hogy pár multicéges fejes sittre kerüljön, de arra is, hogy egy rakás állástalan, ám erkölcsileg kevéssé aggályos genetikus új munkahely után nézzen. Noha a Veltro évekig nem jelentkezett, a gázmaszkos rosszfiúkból álló csoport most visszatért, a nyomok pedig egy üresen hánykolódó óceánjáróra, a Zenobia Királynőre vezetnek. A bioterror-elhárító BSAA a helyszínre küldi Chris Redfieldet és érthetetlen mód alulöltözött női társát, ám mikor a két ügynöknek nyoma vész, Jill Valentine és partnere, Clive siet a bajba jutott kollégák megmentésére. Csábító ugyan, hogy tovább részletezzük a sztorit, de igazából felesleges. Bőven elég tudni, hogy a sorozatra jellemző, sajnos menthetetlenül nevetséges dialógusokat néha azért feldobja pár szórakoztató fordulat. Persze aki eddig vevő volt az RE-világ szerethetően ciki történeteire, az itt sem zavartatja majd magát, és azért a Resident Evil 6 zagyva, sok esetben követhetetlen sztorijához viszonyítva még így is korrekt forgatókönyvet kapunk.
Hajó, ha nem jó
Persze nem is a történet okán ajánlott a Resident Evil: Revelations elsősorban, hanem a régi részeket idéző játékmenete miatt. Igaz ugyan, hogy itt is velünk tart egy mesterséges intelligencia által irányított társ, de korántsem jut akkora szerephez, mint annak idején Sheva, vagy a hatodik rész totálisan felejthető mellékszereplői. Sokkal fontosabb, hogy a játék kilencven százaléka a Zenobián játszódik, ami felépítésében az első rész kastélyát idézi. Mivel egy luxushajóról van szó, amely általában hónapokat tölt a tengeren, ezért egy méreteiben hatalmas helyszínről beszélhetünk, amin az antik bútorokkal teletömött kaszinótól kezdve a vihar áztatta taton át a gázturbinák otthonául szolgáló motortérig mindennek jutott hely. Ebből kifolyólag a Zenobia Királynő nemcsak nagy, de változatos is, elkerülve a monotonitás érzését, annak ellenére, hogy gyakran vissza fogunk térni a korábban már feltérképezett helyszínekre. A sötét, szűk folyosókat furcsa, halszerű lények járják, amik mulatságos külsejük ellenére komoly fenyegetést jelentek. A szupermutáns főellenfeleket sem ússzuk meg, sőt, kapunk egy halhatatlan, véletlenszerűen feltűnő szörnyet, ami még könnyebb fokozaton is meg tudja keseríteni az életünket (Nemezis, valaki?). Lőszer nincs sok, a lények pedig nem „dobnak” semmit, így fontos, hogy alapfelszerelésnek számító szkennerünk segítségével folyamatosan pásztázzuk a környezetet, rejtett tartalékok után kutatva. Ajánlott továbbá bemenni az egyébként funkció nélküli szobákba is, hátha találunk muníciót vagy gyógynövényt.
A tempó lassú és megfontolt, de hogy ne unatkozzanak a pörgésért rajongó vásárlók sem, időnként ugrunk egyet az időben, hogy megértsük a Zenobiáig vezető eseményeket. Ezek a visszaemlékezések rendszerint rövidek és akciódúsak, emiatt annyira nem is élvezetesek, de a magam részéről én túlélhetőnek találtam a shooter-szakaszokat, főleg, hogy PC-n és asztali konzolon már a 3DS egyetlen analóg karjának szűk keresztmetszete sem akadályozza a játékosokat. Akik pedig végképp nem bírnak magukkal, és már kívülről fújják a kampányt, tegyenek próbát a Raid játékmóddal, ami lényegében akció-szerepjátékot csinál a Revelationsből: választunk magunknak egy karaktert (a HD-változatban Rachael és HUNK is játszható), aki egyedi tulajdonságokkal bír, kijelölünk egyet a 21 pálya közül, és már mehet is a sietős vízi hulla hentelés. A harcokért tapasztalati pont jár, így egészen 50-es szintig lépdelhetünk, de persze a lények is egyre magasabb szinten állnak. A HD-változat Raidjében a 3DS-es verzió statisztikáit megváltoztatták, így még nehezebb és kiszámíthatatlanabb lett a játék, valószínűleg azért, hogy a kézi konzolos változat vásárlóinak is megérje egy pillantást vetni a portokra.
A platformváltás hátrányai
Igen ám, csakhogy az eddig felsorolt játékelemek majd mindegyike már tavaly elérhető volt a Nintendo 3D-s gépén, így a teszt legfontosabb része az, hogy milyenre sikerültek az átiratok. Nos, bár a Capcom általában jó konverziókat készít, a Revelations portolása nem lett tökéletes, a PC-s változat több gyermekbetegségtől is szenved. Csak egyenként, lépésről lépésre lehet felbontást állítani, nincs manuális mentés, és bivalyerős hardvereken is előfordul, hogy egyszer csak megáll a program egy másodpercre tölteni. Amikor kinyitunk egy ajtót, fél szekundum várakozással mindig számolnunk kell, és minden egyes átvezető videó előtt bámulhatjuk kicsit a töltőképernyőt. Ráadásul a Revelations nem hajlandó elindulni Windows 8 alatt (legalábbis a mi, megjelenés előtti verziónk nem volt képes rá), és bár ezt lehet orvosolni egy apró kis folttal, azért 2013-ban elvárnánk, hogy a legfrissebb Microsoft operációs rendszer ne jelentsen gondot egy új játéknak. Bár a 3DS gyenge teljesítményéhez képest a Revelations döbbenetesen szép játék volt, az új platformokon a grafika magasabb felbontáson már fájdalmasan elavultnak tűnik. A karaktermodellek darabosak, az animációk az előző konzolgeneráció rossz emlékű átiratait idézik, az átvezető jelenetek pedig a 3DS-es videók felskálázott változatai, amiken még a kézi konzolos textúrák szerepelnek, jelentős minőségromlást eredményezve, főleg a játékgrafika után.
Mennyi?!
Egy tavalyi játék problémás átiratáról van szó, mégis bőkezűen bántunk a végső százalékokkal. Az ok a hangulatban rejlik: a Revelationsszel játszani olyan, mint egy időutazás, méghozzá abba a korba, amikor figyelni kellett az egészségügyi csomagokra, nem volt minden játékban fedezékrendszer, és még gondolkodni is kellett a legtöbb program befejezéséhez. A Revelations feladványai nem nehezek, többségük kulcsok keresgélésében és eldugott kapcsolók aktiválásában merül ki. mégis jó érzés használni a térképet, bolyongani a gyönyörű hajón, a Raid pedig remek időtöltés, főleg, hogy Steamen akár egy barátunk is csatlakozhat hozzánk, hogy ketten irtsuk a rusnya szörnyeket. Mivel pedig sem a szavatosságra, sem a játszhatóságra nincs panasz, meg lehet bocsátani az átirat szeplőit. Mi több, muszáj értékelnünk, hogy a Capcom a hatodik rész gyenge szereplése ellenére is úgy döntött, hogy többek számára elérhetővé teszi a Revelationst. A haldokló túlélőhorror-stílus rajongói szeretni fogják ezt az epizódot, sőt, talán ők értékelik majd egyedül a játékot úgy, ahogy azt a kiadó szeretné. Másrészről viszont felmerül a kérdés, hogy mit vár egy drágán, dobozos formában kiadott konverziótól a japán vállalat. Elvégre AAA-kategória ide vagy oda, látszik, hogy az RE:R-t kezdettől fogva marokkonzolra szabták. Ez pedig nem biztos, hogy a játék sikerét, egyszersmind a franchise javát szolgálja.
