Resident Evil 7 Gold Edition teszt

Az utolsó néhány rész ismeretében nem vártam nagy visszatérést, mégis, a 2017 elején megjelent hetedik Resident Evil méltó lett a klasszikus elődök hírnevére, és elsőként lépett úgy belső nézetbe, hogy ezzel sem a játékmechanika, sem a játékélmény nem csorbult. Bővebben a 2017/02-es Guruban olvashatsz az alapjátékról (sőt a 2017/12-es számban az év legjobbjait bemutató összeállításunkban is megtalálod), ezúttal inkább az azóta érkezett kiegészítőket mutatom be. Magáról a fő kampányról igazából annyit érdemes tudni, hogy Ethan Winters egy rejtélyes felvétel megtekintését követően felesége keresésére indul, aki egy tanyán rekedt az azt birtokló redneck, teljesen őrült famíliának hála. Fertőzöttek, kannibálok, mutánsok… mindenféle gyomorforgató csúfság felbukkan a bő 10-12 órás végigjátszás alatt, ami leginkább a túlélésről szól (újra, hála az égnek), és noha a belső nézet kicsit változtat a recepten, az eredeti formula több összetevője is visszatér. Például a remek pályakialakítás a később megnyitható folyosókkal és szobákkal – avagy ha valamerre nem tudsz eljutni, az néhány óra múlva esélyesen még nagy jelentőséggel fog bírni. Vannak megint emblémák, létfontosságú tárgyak, amik kulcsként funkcionálnak, avagy ezen a ponton már tényleg nyugodtan mondhatom, hogy a RE7 visszatért a gyökerekhez, részben a nosztalgiából táplálkozik, de emellett képes rá, hogy modern legyen a látvány és a fejlesztett játékélmény miatt.

A külcsín ugyanis pazar, a játék még VR-ben is jól mutat (ez PS-exkluzív kontent, avagy aki konzolon játszik, ne hagyja ki a testközeli élményt – garantált a libabőr), az irányítás és minden más összetevő a helyén van, tényleg olyan, mintha egy szimpla férfi bőrébe bújnál, aki a feleségéért küzd. Ez volt az alap, erre érkezett több DLC képében a bővítés. A 30 eurós (kábé 9400 forint) sztori mellé megvásárolható, szintén 30 eurós season pass pedig két Banned Footage című csomagot kínált, az ingyenes Not a Hero extra küldetést, valamint a befejező End of Zoe bővítményt. Maga a Not a Hero bárki számára hozzáférhető, a szezonbérlet pedig nagyjából 10 euróval csökkenti az összes DLC árát, bár a maga 50 eurójával még mindig a Gold Edition a legjobb vétel, már ha az árakat nézzük. Na, és mi van akkor, ha a minőséget?

Hosszabb, kevesebb, vágatlan

A Banned Footage (utalva ezzel a bizonyos országokban feketelistára került régi horrorfilmekre, amik durva tartalmuk miatt kapták az ítéletet) fura egy kiegészítés. A 10 eurós első epizód január 31-én jelent meg, szinte rögtön a program után, és három minijátéknak nevezhető fejezetet tett hozzá a sztorihoz. A Bedroom egy szabadulós misszió, ahol a székhez kötözött főhőssel kell tárgyakat megtalálni és használni a kijutás felé vezető úton. A Nightmare egy érdekesebb feladatot ad, legalábbis a játéktól szokatlan a megvalósítás: ahogy telnek az órák, azokkal együtt egyfajta hordamódként érkeznek a szörnyek, a lényeg pedig az, hogy túléld az éjszakát. Közben alkatrészeket kapsz, amikből vásárolhatsz (életerő, töltény, fegyver) vagy csapdákat állíthatsz (automata ágyú, bomba), az ellenfelek meg persze egyre durvábbak. A pincerendszert mindenesetre nem ettől a játéktól fogod megszeretni, az biztos. Az Ethan Must Die az utolsó minijáték, aminél adott pályarészen kell eljutnod a főellenfelet jelentő családtagig, miközben összegyűjtögeted, amit lehet.

A Banned Footage 15 eurós folytatása február 14-én jelent meg. Ebben a 21 csak egy szimpla kártyajáték… már amennyiben „szimplának” számít, hogy 21-ezés közben a vesztes először az ujjaitól búcsúzhat, majd az életétől is. A Daughters viszont jófajta kiegészítése a történetnek, egészen pontosan előzménye, elvégre Zoe szemszögéből azt mutatja be, mi történt Bakerékkel azon az éjszakán, mikor elszabadult a pokol. Ráadásként pedig ott a Jack’s 55th Birthday, ami egy vicces kis apróság, amiben néhány pályán kell a születésnaposnak ételre és innivalóra vadászni a kalapokba bújt szörnyetegek között.

A két Banned Footage mondhatni, teljesen felesleges és felejthető, de azért ez nem teljesen igaz, elvégre a Nightmare azoknak kedvez, akik szeretik a hordamódot, míg a Daughters nekem kifejezetten tetszett az előzmény bemutatásával. És akkor még nem beszéltem a partijátékról (VR-támogatás ebben az esetben sajna nincs), avagy a szülinapi zsúrról, amin szimplán nevetgéltem és vigyorogtam, miközben a jó öreg Jack csak úgy tolta magába a megszerzett extrákat. Más kérdés, hogy összesen 25 eurót mindezért nem adtam volna ki, maximum 10-15 az, amit szerintem megér, de egyébként a 30 perces minijátékokkal is el lehet ütni az időt.

Ajándék ló… és a fizetős

December 12-én, a Gold Edition megjelenésekor pedig megérkezett a két utolsó nagyobb DLC is. A darabonként kábé másfél órás kiegészítők közül a Not a Hero ingyenes mindenki számára, avagy a korábbi vásárlók akkor is letölthetik, ha nem vették meg a season passt, csak az alapjátékot. A sztoriban a sorozat egyik kedvence, Chris Redfield tér vissza, hogy leginkább az eredeti kampány egyik legunalmasabb és legrosszabb helyszínén lehessen vele lövöldözni. Csapdák, nehezítések kísérik útját, meg néhány fejlesztés, amivel aztán a mérgezést el lehet kerülni, illetve a sok sötét járathoz a karakter végre lámpára tesz szert, de igazság szerint semmi extra nincs a kalandban.

A szintén 12-én megjelent, 15 eurós End of Zoe viszont annál izgalmasabb. Itt ugyanis a tragikus sorsú, Ethan által hátrahagyott Zoét kell megmenteni a család egyik tagjával (aki mintha a The Last of Usból lépett volna elő) – aki nem használ lőfegyvert. Emiatt a mocsárban és a birtokon a puszta öklöddel eshetsz neki a szörnyeknek, a karakter ugyanis bombajó bokszoló, és puszta kézzel legyűr bárkit. Vagyis majdnem bárkit, mert feltűnik a nemezis, a Mocsárlényre hajazó főellenfél is, akivel aztán alaposan meggyűlhet a bajod, de szerencsére lesz segítséged egy igazán ütős fegyver képében. Ebben a küldetésben lehet barkácsolni plusz fegyvert, életerőtöltőt – és a legfontosabb: dárdát, amivel az alligátorokat vadászhatod le, merthogy bizony azokkal is találkozol. Nem utolsó sorban pedig a DLC-vel kerek befejezést kap a teljes sztorivonal, ami szintén nem hátrány, ezzel tényleg nagyjából korrekt pontot téve az elmesélés végére. Más kérdés, hogy amikor mindenkit bucira versz, elég fura nem arra gondolni, hogy korábban miért szenvedtél egy képzett katona bőrében (Redfield, te haszontalan), amikor a hatástalannak tűnő lőfegyverek helyett puszta ököllel többre mész.

Nem mind fénylik, ami arany

Mindent összegezve az End of Zoe ajánlott kiegészítő, a többi között pedig van olyan, amelyikkel el lehet szórakozni, de egyik sem kihagyhatatlan. Éppen ezért, noha az alapjátékot kötelezőnek mondom a horrorjátékok kedvelőinek (akiknek azért jó évük volt 2017-ben, mert mind a The Evil Within 2, mind az Outlast 2 jó lett, és akkor a kisebb fejlesztések szóba sem kerültek), a Gold Edition jelenleg kihagyható. Persze már jelenlegi árán sem vészes, a fő kampány miatt mindenképpen megéri a vásárlás, de a kiegészítők többsége nem tesz annyit a sztorihoz, hogy azokat kifejezetten ajánljam.

Leárazás után azonban kérdés nélkül kosárba a Gold Editionnel, sőt, ha úgy véled, szívesen ugranál bele néhány extra küldetésbe, miután kivégezted a kampányt, akkor azt mondom, ne várj a teljes változattal. A Resident Evil 7 ugyanis tényleg nagyszerű lett, és ha azt veszem alapul, hogy egy játék áráért (gondolok itt a Gold csökkentett értékére, ami 15 000 forint) emellé még további hatórányi bónusztartalmat is kapsz, akkor az mondjuk nem olyan rossz üzlet.