A Renowned Explorers egy stratégia-kaland-RPG hibrid, amelyben legendás kincsek után kutatva olyan egzotikus helyekre juthatunk el, mint Skócia, Egyiptom, Shangri-La vagy Magyarország (!) egy fiktív 19. században, ahol felfedezők ádáz küzdelmet folytatnak az elismertségért. A Londonban székelő felfedező-bizottság öt expedíció eredménye alapján dönti el, ki a legjobb a világon, vagyis mindössze a tanítószakasz és négy pálya teljesítésével már végig is vittük a játékot, egy pálya pedig visszatöltögetéssel sem hosszabb fél óránál. Ez sokadjára sem válik unalmassá, mert egyrészt az eltérő összetételű csapatokkal egész máshogy teljesíthetőek a pályák, másrészt a pályák a fő feladatoktól eltekintve véletlenszerűen generáltak, és mindig több közül választhatjuk ki a négy legtesthezállóbbat.
Kolumbusz? Az ki?
Kalandjaink jellegét csapatunk összetétele határozza meg. Először kapitányt kell választanunk a vicces előéletű és speckó képességekkel felvértezett alakok közül, majd két társat. Ne féljünk egészen szokatlan felállású triót kreálni, a lényeg a sokoldalúság: a diplomata-tudós-harcos felállás kezdetnek megteszi, aztán kezdődhet a kísérletezés. Egy sokoldalú csapat a térkép felfedezésekor jobb eséllyel veszi a kihívásokat, amelyek megoldása igényelhet mérnököt, atlétát, gyors észjárást, és sok egyéb szintlépéskor tanulható képességet. Ha a kimenetelt eldöntő szerencsekerék rossz helyen áll meg, bukjuk a felvehető jutalmat, és olykor az elszántságunk is gyengül, amit ha lenullázunk, akkor game over, embereink hazamennek. Ha ügyesek vagyunk, felfedezés útján számos területen szerezhetünk tokeneket, amelyeket a következő expedíció előtt főhadiszállásunkon felszerelésre, kutatásra, segítőkre, vagy új ismeretekre költhetünk, és munkákat vállalva is öregbíthetjük hírnevünket.
Hódíts a szeretet erejével!
Vagy ne, elvégre traumatizálhatsz, vagy le is üthetsz bárkit. A Renowned Explorers játékmenetének kétségtelenül az idegen kultúrák képviselőivel való találkozások adják a legszórakoztatóbb perceit. Az összecsapások lefolytathatóak agresszív, ravasz és barátságos stílusban, a három viselkedésfajtába pedig arra jellemző támadástípusok tartoznak. Kedvencem a mexikói pankrátorcsaj, akinek barátságos megnyilvánulása, hogy idétlen röhögés kíséretében csókot dob áldozatainak, akik bájaira meglepően fogékonyak, de lehet ellenfelet halálra rémíteni, kiröhögni, lenyűgözni, vagy csak simán összeverni. A dolog ott válik igazán érdekessé, hogy a támadások váltogatása befolyásolja a találka hangulatát, így például ha nagyon feszült mindenki, a barátságos gesztusok támadásbónuszt kapnak, és ha a másik fél lelki erejét megtörtük kedvességünkkel, meggyőződik ügyünk igazáról, és félreáll. Az sem mindegy, hogy a helyiek milyen stílusban lépnek fel velünk szemben: a barátságosat ütni kell, az agresszívet cukiskodással meglágyítani, és így tovább. Ha egy pályán következetesen egy stílust alkalmazunk, még bónuszt is kapunk, ezért érdemes olyan magatartást követni, ami a csapathoz leginkább passzol.
Akit nem győztem meg, jobb, ha tudja, hogy ebben a játékban lehet múmiákat elcsábítani, állatokat és kedves néniket lelki ronccsá tenni, miközben hazánkról és a világ más tájairól is mindenféle érdekességet tanulunk. Tudtátok, hogy Magyarországon szektás alkimisták garázdálkodtak? Na ugye, én sem, úgyhogy tessék kipróbálni!
