A 2018-as Remothered: Tormented Fathers nem volt ugyan végtelenül rossz játék, de azért akadtak egyértelmű negatívumai, melyek végül a középszer felé billentették a mérleg nyelvét. Az ígéretes alapötletet (egyedül mászkálunk egy hatalmas házban, miközben elmebetegek vadásznak ránk) játékmenetbeli bugok és egy kiábrándítóan szájbarágós befejezés árnyékolták be. Utóbbi a korábban korrekt módon felépített és kellően elvont sztorinak adott egy akkora dramaturgiai pofont, hogy a szekunder szégyentől már az arcomat kapartam a végső, feleslegesen elnyújtott átvezető alatt.
Mindettől függetlenül a játék hátborzongató atmoszférája (az éjszaka sötétjét még egy jókora vihar is színesíti) simán elvitte a hátán az egész, kissé botladozó koncepciót, avagy a 3-4 óra alatt kényelmesen kipörgethető kaland egyik legnagyobb erősségét a meglehetősen beteg, jobb pszicho-thrillereket idéző cselekmény adta. Az már a Tormented Fathers idején kiderült, hogy Chris Darril és fejlesztőcsapata trilógiában gondolkodnak, és amíg boszorkánykonyhájukban már hozzá is láttak a lezárás előkészítésének, addig most, meglepő módon egy héttel a tervezett megjelenés előtt, befutott a folytatás, Broken Porcelain alcímmel.
Összetört emlékek
A játék egyszerre folytatása és előzménye is a 2018-as első résznek, ugyanis két szálon fut a története. Az egyik néhány évvel a Dr. Felton házában lezajlott szörnyű éjszaka után játszódik, és ugyanúgy Rosemary Reed nyomoz benne az 1971-ben eltűnt Celeste Felton után. A másik, 1973-ban játszódó szál viszont egy új szereplőt helyez előtérbe a 15 éves Jennifer Flemmington képében, aki leányotthonból kerül az Ashmann fogadóba, mint szolgálólány, ott azonban borzalmas titkok várják, így hamarosan már az életéért kell küzdenie.
A főmenü maga még igazán stílusos, ahogy a felcsendülő zene is meglepően kellemes. Már a Tormented Fathers zenéje is megkapóan szép volt, és szerencsére Luca Balboni itt sem vall szégyent. Ezután viszont jön egy hatalmas gyomros, a játéktörténelem egyik legrosszabb tutorialjával, ami nem elég, hogy az alapvető mechanikákra nem tanít meg, de ha nem nézek utána, hogy itt bizony kötelezően meg kell halni, akkor napestig bujkálok az ellenfél elől. Innen indul a Broken Porcelain cselekménye. A fogadó (ami tulajdonképpen inkább egy hotel) ugyanazt a szerepet tölti be, mint korábban Dr. Felton háza: többszintes, lezárt szobákkal teli helyszín, ahol különféle feladatok megoldásával juthatunk előrébb. Természetesen a játék itt sem rág semmit a szánkba, apróbb tippeken kívül mindenre egyedül kell rájönnünk.
Sajnos nagyon hamar elszabadulnak az indulatok, pedig a Tormented Fathers egyik legnagyobb pozitívuma pont az volt, hogy bőven hagyott időt a hangulatépítésre. Itt ilyesmi nincs: egy néhány perces átvezető után már az életünkért futhatunk a nyomunkban ollóval szaladgáló vénasszony elől. A játékmenet némileg színesedett: a craftolásnak végre van értelme (az előzményben csak a bossfight előtt használtam), ugyanis készíthetünk figyelemelterelő és önvédelmi cuccokat is, amik néha jól jönnek, de többnyire teljesen feleslegesek. Miért? Mert az ellenfelek (naná, hogy több is van) mesterséges intelligenciája a legfinomabban szólva is furcsán viselkedik. Egyszer a legnagyobb nyugalommal futottam át az egyik előtt és rám se bagózott, máskor pedig érdekes módon a falon át is meghallott, amint a térdeimet tropára koptatva osontam a szellőző felé. És egy pro tipp: kezdésképp állítsátok be a hangerőt, mert ha elkap egy gyilkos és bejön a Game Over, akkor olyan fülsiketítő effektet tol be a játék, hogy dobhártya nem marad épségben, az biztos! A látvány azért legalább rendben van. Mind a hotel, mind a karakterek megjelenítése részletesen kidolgozott, és jópofa, hogy immár több szereplőt is irányíthatunk. Ez hoz némi változatosságot a képbe, azonban az egészet darabjaira törik a bugok.
Horror hotel kilátással
Nem tudom pontosan, mi volt az oka annak, hogy egy héttel a tervezett dátum előtt landolt a Broken Porcelain (bár gyanítom, hogy az Amnesia: Rebirth megjelenése állhat a háttérben), viszont bőven mehetett volna ez a hét nap a játék fejlesztésére, vagy legalább a tesztelésére. Jelenleg ugyanis iszonyú bugos a program: néha az iránygombok adják meg magukat, néha a mozgás és rejtőzködés őrül meg (fórumon olvastam, hogy valaki konkrétan egy szekrénybe ragadt be emiatt), egyes tárgyakat képtelenség felvenni, mások egyszerűen eltűnnek az inventoryból, az utolsó fejezetben pedig még egy jókora, haladást megakasztó glitch is előfordul, ami miatt egy bizonyos ponton lehetetlen továbbjutni. Ehhez vegyük még hozzá, hogy bizonyos üldözéseknél komplett hangok hiányoznak, illetve a kamera is képes egészen beláthatatlan szögeket leírni. A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy ilyesféle bugok már a 2017-es első részben is előfordultak, a fejlesztők pedig láthatóan nem tanultak azóta semmit, így a Broken Porcelain technikai szempontból hatalmas öngól lett.
Értem én, hogy ez egy indie játék, de így is idejekorán lett kiadva. Jelenlegi állapotában a Broken Porcelain sokkal inkább frusztráló, mintsem félelmetes vagy hangulatos. Biztos vagyok benne, hogy néhány hét – és pár tucatnyi patch – után sokkal pozitívabb tapasztalatokkal állnék fel előle, de egyrészt addigra már kint lesz az új Amnesia, másrészt közel 11 000 forintért bőven találni jobb alternatívát egy kis rettegésre, főleg most, a nagy Halloween Sale alatt. Még a Tormented Fathers kedvelőinek is csak azt tudom javasolni, hogy várjanak meg pár leárazást a játékkal kapcsolatban, hiszen kb. akkor lesz ár/érték arányban elfogadható a beszerzése, illetve remélhetőleg a temérdek bugot is orvosolják addigra.
