A politika nem az én területem. Ha tehetem, kerülöm. Nem szórakoztat, nem is érdekel, de legalább rettenetesen bosszant. Akkor mégis hogyan került a kezeim közé egy politikával foglalkozó játék? Főleg a kíváncsiságnak köszönhetően. Kíváncsi voltam, tudok-e olyan politikus lenni, amilyennek szerintem mindegyiknek lennie kéne a való életben. Aztán ledobtam az első atombombát, és a válasz egyértelművé vállt. Nem nagyon…
Persze azt azért hozzátenném, hogy azt az atomot inkább a játéknak szántam, nem a szomszéd államnak. Bár megérdemelte, mert kellett az ásványokban gazdag területe. Akarom mondani, mert háborút akart ellenem indítani. Legalábbis ez volt a casus belli. De a játék is megérdemelte, mert mire ide eljutottam, minden idegszálamat szétcincálta.
A nép akarata
A Realpolitiks 2 (amiről Tika már írt a korai hozzáférés alatt) elindítása után első körben eldönthetjük, hogy melyik kampányban szeretnénk érvényesülni. Indulhatunk a valóság talaján maradva békeidőben, kipróbálhatjuk, hogyan boldogulnánk a COVID-19 lefutása után, illetve belekóstolhatunk abba is, hogy milyen az apokalipszist követően felépíteni egy államot. Mindegyik más-más kihívást kínál, így érdemes lehet mindháromba belekóstolni.
Ha kiválasztottuk az érát, már csak országot kell magunknak találni, aztán a különféle bónuszokat adó politikusokból összeállíthatjuk kabinetünket, és uccu, belevághatunk a reálpolitikába. Itt aztán csinálhatunk mindenfélét: játszadozhatunk az adóval, lobbizhatunk a parlamentben vagy a kongresszusban támogatásért, szövetkezhetünk más országokkal katonai, kereskedelmi vagy gazdasági fronton, és persze háborút is indíthatunk ellenük.
Ahhoz, hogy politikai eszméinkből valóságot csináljunk, projekteket kell indítanunk, így fejleszthetjük az élet különböző területeit, egyúttal rendeletekkel kell meghatároznunk kormányunk egyes ágainak (külügy, pénzügy, védelmi minisztérium, titkosszolgálatok stb.) eszméit.
Közben a népet sem szabad elhanyagolni, mert, ha megfulladnak az adóktól, az nem segít politikai karrierünkön. Befolyásolásukra számos lehetőség van, például rendezhetünk fesztiválokat, de a propaganda sem egy rossz eszköz arra, hogy formáljuk báránykáink gondolatait.
Mindezért akciópontokat kapunk, az adókból és a kereskedelemből pénz folyik be, a bányák pedig az érceket szállítják – és természetesen mindezt vissza kell forgatnunk abba, amit fentebb leírtam. Ha jól dolgozunk, lesz egy prosperáló országunk, és nekiállhatunk hódítani.
A háború sosem változik
Katonai tevékenységeinket két részre lehet bontani: kémkedésre és tényleges haderőre. Előbbivel szomszédjaink titkait szerezhetjük meg, míg utóbbit önvédelemre és persze támadásra hasznosíthatjuk, miután alaposan felhizlaltuk.
Ha háborúsdit szeretnénk játszani, nem lesz nehéz dolgunk. A határon átdobott kémeinkkel kreáltatunk valami ürügyet, felrúgjuk a diplomáciai kapcsolatot és/vagy embargót hirdetünk, aztán mehet is a mulatság, indulhatnak a katonák, tankok, repülők. Végszükség esetén meg atomot a nyavalyásoknak!
A csatákat egy külön ablakban, egységeinket real-time menedzselve zavarhatjuk le egy négyzetrácsokra osztott táblán. Itt is több dolgot beállíthatunk, kezdve egységeink viselkedésétől egészen a különleges parancsokig. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy katonáink nem immunisak saját lövedékeikre, szóval nehogy véletlen lelőjük vagy felrobbantsuk saját csapatainkat (szerencsére erre is kiadhatunk egy külön parancsot).
Politikai hiba
Mindez úgy-ahogy élvezetesen működik, legalábbis rövidtávon, mert a Realpolitiks 2 nem igazán áll össze. Például a különböző országok között nincs szignifikáns eltérés, vagy éppen elég sok projekt eredménye köszönő viszonyban sincs azzal, amit a leírásban ígértek. A kezelőfelületet is jobban átgondolhatták volna, mert az információkat egy tömbbe zsúfolták, így almenük rengetegén kell átvágnunk ahhoz, hogy megszerezzük a szükséges infókat. De az sem javít a helyzeten, hogy az MI irányította országok teljesen ésszerűtlenül működnek.
Emellett borzasztóan sok a bug. A játék rengetegszer összeomlik, az idő néha kifagy, a szkriptelt események olykor nem indulnak el, és mindezt megkoronázzák a random tönkremenő mentések. Ennek hála sosem tudhatod, hogy az 5 perccel korábbi, vagy az 5 órával korábbi mentésedtől folytathatod-e a játékot.
Szóval, bár a Realpolitiks 2 már így is késve jelent meg, még ráfért volna néhány hónapnyi fejlesztési idő és néhány elemét is jobban átgondolhatták volna. Emiatt nem tudom jó szívvel ajánlani ezt a játékot. Pár hónap múlva viszont lehet neki egy esélyt adni, ha már nem lesz annyira bugos.
