Sajnos azonban 2013-ban már nem kultuszteremtő újdonság semmi, ami ebben a játékban történik, bár kétségtelenül ritka kincs a kihívásokkal küzdő mobilplatformon egy ilyen grandiózus, szép darab. Ráadásul méltó felmenő nyomdokán érkezett, hisz elődje, a Ravensword: The Fallen King 2009-ben az év koronázatlan RPG-királya lett az iOS felhozatalban. A látványnak jót tett, a fejlesztők számára viszont kevésnek bizonyult ez a három év – olyan érzésem van ugyanis, mintha ezt a játékot félkész állapotában küldték volna be az AppStore-ba, bízva benne, hogy az elbírálás végéig befejezik. De nem sikerült.
Ahogyan kezdődik
Minden rendes fantasy-szerepjátéknak kell a történet képében érkező motiváció, s bár itt Tolkien babérjai sosem kerülnek veszélybe, azért decens kis háttérsztorit kapunk. A sötét elfek és az emberek egymást öldöklik, az egyre pusztítóbb csaták vértengerébe pedig mindenki belefullad... Kivéve téged, aki Aven városában eszmélsz fel. Valószerűtlen módon, a történtekről halvány emléket sem őrizve élted túl azt, amiben mindenki más elpusztult, felkeresed hát a helyi mágust válaszokért. Rendes NPC létére ő küldetést bíz rád: keríts elő három Ravenstone nevű elrejtett ereklyét, melyekkel heroikusan legyőzheted a mindenség pusztulására áhítozó, gyalázatos démont. S te azt mondád minderre: hát, na jó...
Egy ideig szórakoztat
Kezdjük a pozitívumokkal: egy teljesen kifejlett, átlag RPG-ről beszélünk, amiben van óriási nyitott világ, szépen kivitelezett erdők és falvak, dialógusopciókban mesélt történet, rengeteg csinos fogadóslány karakter, küldetések dögivel, kraftolható tárgyak, használható rúnák és varázsigék, változatos ork- és szörnyfelhozatal, rengeteg lootolható fegyver, arany és páncél. Figyeled, hogy mindez egy sima mobiljátékban? Ez már valami! A platformon páratlanul szépnek számító látványt pedig megfejelték egy karakteralkotó opcióval is, ahol totál testreszabhatod hősödet: raszta gyilkológéptől a KISS együttes frontemberéig sok mindent ki lehet hozni a külsejéből.
Látványos tehát, azt meg kell hagyni, de... Sajnos az iPad/iPhone léptékkel mérve grandiózus erényei ellenére mégsem igazán lett élvezhető a Shadowlands, szépségét túlordító hibái miatt. Például az irányítás, amit a készítők megálmodtak, nem a legszerencsésebb. A bal szélen standard módon elhelyezkedő virtuális irányítópad és a zongorista ujjak hiányában nehezen elérhető helyre pakolt akciógombok pozícióját nem lehet változtatni, maximum megszokni – de mivel nagyrészt egyetlen fegyverrel hadonászol, legalább nincs sok gombra szükség, viszont a Pókembert idéző létrára mászás és a szoborszerű mozgáskultúra sem épp az, amit szívesen nézegetek... Értelmezhető életerő-számláló vagy a közeledben levő ellenségek jelenlétére utaló bármilyen jelzés hiányában ugyanis csak mint egy nyakmerevítős mormota, körbe-körbe pörögve tudod felmérni a gyakni való jelöltek számát. Ha pedig alapos terepszemle nélkül beálltál valamelyiket gyepálni, társai olyan észrevétlenül csatlakoznak hátulról, hogy már csak a hullád felett kialakuló, sokfős orktalálkozót van esélyed végignézni, ugyanis még magasabb szinten sem lesz semmiféle esélyed egy nagyobb csapat ellen. És ez -- a harc szögegyszerű, tervezhetetlen mivolta -- az, ami elveszi az egyébként kellemes hangulatot az első fél óra játék után.
Végül inkább csak szép
A másik tervezési baj a skill-rendszer: szintenként kapsz egy pontot, választhatsz 4-5 alapképesség közül (gyors tanulás, erő stb.), hogy melyikbe invesztálod... És ennyi. Már-már üdítő ez az egyszerűség. Van viszont energia- és életerőcsíkod, melyek visszatöltését a karakter ugyanúgy automatán menedzseli, mint az evést. Igen, evést – mindig legyen nálad kaja! Ugyanis véletlenszerű időpontokban (akár orkokkal vívott csata közben) kapsz egy értesítőt arról, hogy épp eszel (sült csirkét krumplipürével), bár ennek nem látni semmi értelmét, kivéve mikor nincs nálad étel, mert akkor éhezni kezdesz (fél órán belül), és csökken a regenerációd. Ez pont akkora hülyeség, mint ahogy leírtam.
Beszélhetnék még a bugokról, amikkel telis-tele van a játék – lesznek beragadó animációk (vagy létezik hasbeszélő NPC-k céhe?), átjárható falak, „láthatatlan” mobok néha tarkón csapkodnak, de a gagyi PC-s játékok több klasszikus betegségével is találkozhatsz. A legfőbb baj mégis az, hogy műfajában a játék semmi kiemelkedőt nem nyújt konzolos kortársaival szemben, arra pedig nem alapozhatok pozitív kritikát, hogy „de hát mobilon olyan szépen mutat”. Szóval, bár a fantasy-RPG zsáner megszállottjai találhatnak jobb kalandot a friss PC vagy Xbox megjelenések közt, a mobilplatform keretein belül ez lesz számukra a nyerő – ennek tudatában döntsd el, megéri-e neked a Shadowlands azt a pár eurót.
