Hét éve fortyog a Rage az id Software üstjében, ami csak Blizzard mértékkel mérve nevezhető átlagos fejlesztési időnek. Ennyi idő alatt mások kiadnak három Torchlightot és hat Call of Dutyt, úgyhogy nem csoda, hogy kíváncsiak voltunk, mit sikerült a Doom és a Quake alkotóinak ennyi idő alatt összedobni.  Az első információmorzsák jobbára semmitmondóak voltak, aztán szépen lassan egy olyan játék képe tárulkozott fel előttünk, ami kedvenc programjainkból ollózza össze a legjobb részeket. 

A Rage története egy világégést követő disztópiában játszódik. Hősünk egyike azon szerencsés kiválasztottaknak, akit egy Bárka nevű kapszulába helyeznek azért, hogy az Apophis kisbolygó becsapódása után új élet teremtsen a (vélhetőleg) kihalt Földön. De ahogy ilyenkor lenni szokott, érkezik néhány előre nem várt fordulat. Először is kicsit átalusszuk az ébresztőt, ezért több mint száz évvel a kataklizma után, egyedüli túlélőként mászunk elő a mélyfagyasztásból. A másik – és erre pár lépés után hamar rájövünk –, hogy szép számban maradtak túlélői a katasztrófának, és ők bizony nem feltétlenül olyan civilizáltak, hogy tudnák, a reggeli kávé előtt nem illik késsel hadonászni más arca előtt. Szerencsénkre vannak még olyanok, akiknél a jómodor és az udvariasság nem ment ki a divatból. Ők azok, akik a szárnyaik alá vesznek minket, és ezzel meg is kezdődik nagy utazásunk ebben a nem túl barátságos új világban. 

A világvége várat magára

Ha valakitől megkérdeznék, hogy milyen játékot tudna elképzelni a Fallout és a Quake készítőitől, akkor minden bizonnyal pontosan körülírna egy olyan alkotást, mint amilyen a Rage lett. Először is, a játék szinte minden porcikájából süt a Fallout-(után)érzés. Talán csak a sivatagos táj teszi, talán az apokaliptikus világ, de nagyon jó érzés egy olyan hatalmas, jól kidolgozott szerepjátékot felfedezni a Rage-en belül, mint amilyen a 2008-as év játéka volt. Félreértés ne essék nem copy/paste-ről beszélünk, a játékon ugyanis a fejlesztőstúdió, az id Software kéznyoma is mindenhol megtalálható. Izgalmas lövöldözések, páratlan látvány, véget nem érő akciójelenetek – mindez megfűszerezve egy másik remek játék, a Borderlands ismerős elemeivel. Egyáltalán el lehet egy ilyet rontani? 

A játék tehát nem egy szimpla lövöldözős játék, ez a Rage első negyed óráját követően mindenki számára világos lesz. Miután szerencsésen megmenekülünk a helyi banditák karmai közül, első küldetésünk a szemtanúk likvidálása lesz, ők pedig egy nem túl távoli barlangrendszerbe fészkelték be magukat. Itt már azonnal szemet szúr a hatalmas világ, amit két lábon bejárni képtelenség lenne, ezért aztán hamar meg is kapjuk első járművünket, ami egy Quadra hajazó gépjármű lesz. Ajándék a jófej helyiektől, akik próbálnak civilizált életet folytatni a különféle mutáns, eltorzult banditáktól zsúfolt környéken – persze a végleges rendcsináláshoz a mi segítségünkre is szükség lesz. 

WASD plusz bal egérgomb?

Alapvetően két főbb részre oszthatjuk a programot: FPS-re és autókázós részekre. Bár ez a két elem szorosan összekapcsolódik, mégis jóval nagyobb hangsúlyt fektettek mindkettőre, mint például az előbb említett Borderlands esetében. A lövöldözős részt alapvetően nem szükséges bemutatni, hiszen tényleg egy teljesen letisztult FPS-rendszerrel van dolgunk. Nincs se fedezékrendszer, se időlassítás, de még szintlépés se, csupán színtiszta akció, ami viszont olyan műgonddal lett elkészítve, amihez foghatót jó ideje, vagy talán még sosem láthattunk. Fegyvereink nem csupán villámló botok, érezhetően kárt tesznek az ellenfeleinkben, kezdve a legkisebb pisztolytól egészen a rakétavetőig. Külön öröm volt látni, hogy a mutánsok nem adták olcsón a bőrüket. A közelharci fegyverrel rendelkező ellenfelek úgy mozogtak, mint vámpírok a horrorfilmekben. Őket hiába próbálunk eltalálni, mindig kitérnek a golyó útjából, majd pár pillanat múlva már a fejünket lékelik valamilyen buzogánnyal. A fegyveresekkel történő harc sem nevezhető unalmasnak, hiszen remek mesterséges intelligencia gondoskodik arról, hogy egy percre se lankadjon a figyelmünk. Fedezéket keresnek maguknak, ha rosszul áll a szénájuk visszavonulnak, valamint ha olyan fegyvert hordanak, ami csak rövid távon sebez, akkor megpróbálnak a közelünkbe férkőzni. 

Bár a Rage kifejezetten az akcióról szól, akár lopakodással, csendes gyilkolászással is megpróbálhatunk bekommandózni az ellenséges vonalak mögé, és ehhez a megoldáshoz két fegyvert is kapunk majd a játék során. Persze arról szó sincs, hogy a játékot végigjátszhatjuk az árnyékba bújva, ugyanis a mesterséges intelligencia hamar gátat szab a huzamosabb ideig tartó splinter-cellezésnek, lévén ellenfeleink pillanatok alatt rájönnek, ha valaki eltűnik csapatukból, ráadásul elég hatékonyan kutatják fel, hogy merre bujkálunk, így hiába is akarunk észrevétlenek maradni, hamar kezdetét veszi a hangos a lövöldözés. 

Ilyenkor pedig, ha nem mérjük fel jól az erőviszonyokat, könnyen a földre kerülünk. Ekkor jön a képbe a szívünkbe épített defibrillátor, ami valójában nem más, mint egy minijáték, amiben ha jól teljesítünk, újabb esélyt kapunk az égiektől, valamint az eszmélés pillanatában elektromos lökéssel megbénítjuk a körülöttünk lévő támadókat. Ennek a berendezésnek az újratöltése huzamosabb ideig is eltart, ezért a manapság divatos játékokkal ellentétben a folyamatosan, kézzel történő mentést javaslunk mindenkinek, ugyanis a checkpoint-rendszer meglehetősen bosszantó kialakítása nem kíméli az idegrendszert. 

Quad-damage!

De persze nem csak ennyiből áll a Rage, hiszen pár órányi játék után egy hatalmas világot tárul elénk, ahol az akcióelemek csupán krémes töltelék két pompás piskótaréteg között. Minden településen küldetések tucatjai várnak ránk, és ezeket vagy a helyiektől, vagy a falragaszokból vehetjük fel. Érdemes mindenhol mindenkivel elbeszélgetni, elvállalni minden lehetséges feladatot, ugyanis ezekért a küldetésekkel nemcsak a helyiek bizalmát nyerhetjük el, hanem pénzt és értékes tárgyakat is bezsebelhetünk általuk, s talán mondanunk sem kell, hogy ezekre igen nagyon nagy szükségünk lesz. A pénzünkből elsősorban fegyvereket, lőszert, öltözetet, páncélt, valamint különféle, elsőre talán értéktelennek tűnő kacatokat vásárolhatunk. 

Ezeknek a kacatoknak viszont nem mindegyike szemét, ugyanis a játékban egy tárgykészítési rendszer is helyet kapott, ami tovább színesíti az amúgy is változatos palettát. Itt arról van szó, hogy portyázásaink, küldetéseink közben számtalan dolgot begyűjthetünk, a sörösüvegtől a távirányítású autókon át egészen a különleges növényekig és kristályokig. Ezeket a tárgyakat aztán különféle hasznos holmikká barkácsolhatjuk, kezdve az egyszerű kötszertől egészen az automata robotpókig, ami gépágyújával ritkíthatja a közelünkbe merészkedő veszélyes mutánsokat. Az ilyen és ehhez hasonló kütyük legyártásához persze tervekre lesz szükségünk, ezeket pedig a boltokban vásárolhatjuk meg. Ugyanitt mindig érdemes lesz feltöltenünk a lőszer és egyéb készleteinket is, szóval a pénzszerzés elengedhetetlen része a Rage világának is. 

Itt nem négyszáz a benzin?

Nagy hangsúlyt fektettek a készítők arra is, hogy az utazásaink is a lehető legizgalmasabban teljenek. Első terepjárónk megszerzése után már rögtön felvértezhetjük a járművünket gépágyúval, hőkövetős rakétával, és ezekre az extrákra szükségünk is lesz a pusztaságot járva, főleg akkor, ha nem kívánjuk a nehezen megszerzett dollárjainkat folyton a gépjárműveink javítására költeni. A városokban különféle versenyek is zajlanak, amiken ha részt veszünk, nem csak a fegyverrendszerünket tölthetjük újra, hanem pénzt és úgynevezett bizonyítványokat is szerezhetünk. Ezekből a bizonyítványokból vásárolhatunk magunknak aztán szögeket a kocsi kerekeire, törőrácsot az elejére, erősebb motort vagy turbót a gép belsejébe, illetve akár egyedi festéssel is elláthatjuk a kicsikénket. Viszont itt még korántsem ér véget a játék autókázós része! Ha pénzszűkében vagyunk, expressz futárszolgáltatást is elvállalhatunk, valamint megpróbálhatjuk begyűjteni a pusztaságban található lebegő kék tárgyakat. Ezen a ponton pedig már valószínűleg azt mind sejtitek, hogy ezeknek a kékségeknek az eléréséhez nem egyszer hatalmas ugratásokra, illetve komoly vezetői képességekre lesz szükség. 

A járművek irányítására egyetlen rossz szavunk sem lehet, a Borderlands vagy a Halo gépeihez képest igazi kezesbárányokat kapunk. Valószínűleg a járműves harc sem okoz majd fejtörést senkinek sem, egyedül a fékezést éreztük kicsit erősnek, főleg mikor nagyjából egy másodperc alatt állítottuk meg a kocsit nagyjából 200km/h sebesség mellett. 

Motorról motorra

A végére hagytuk a látványt érintő mondandónkat, de ez nem azt jelenti, hogy másodlagos, vagy akár könnyen felejthető lenne a Rage képi világa. Már az első képsorok is magukkal ragadják ez embert, az id Software a Doom 3-al után ismét megmutatta, hogy mire képes a csapatuk, ha odateszik magukat. Saját fejlesztésű, Open GL-rendszerre épülő motorjuk az id Tech 5 nevet kapta, ami a készülő Doom 4 alatt is megcsillan majd – már amennyiben elkészül persze. Nem tudjuk, hogy a motornak vagy a grafikusoknak köszönhető-e, de a textúrák hihetetlenül élesek, a fények káprázatosan jók, a karaktermodellek pedig eszméletlen jól kidolgozottak. 

Különösen jó látni, hogy nem csak a Battlefield 3 képes látványos animációkra, itt van mindjárt a Rage-ben található mozgás is, ami valami elképesztően látványosra sikeredett, és a fejlesztők még olyan aprólékos dolgokra is odafigyeltek, hogy megbicsaklik az, akit futás közben lábon vagy vállon találunk. De mindez semmi ahhoz képest, amilyen részletgazdag, aprólékos, és páratlanul gyönyörű minden helyszín, ahova csak eljutunk. Bárhova nézünk, ott látszik, hogy a játék minden egyes négyzetcentiméterét kézzel rajzolták. Szinte nincs két egyforma falfelület, bokor vagy szikla, az ellenségeket leszámítva pedig nem láttunk két egyforma karaktert sem.

Headshot!

Nagyon nehéz fogást találni a Rage-n (kivéve a PC-s technikai dolgokat), hiszen eszméletlen élmény vele játszani. Hosszú, ennek ellenére egyáltalán nem unalmas, gyönyörű, na és persze telis-tele van tartalommal, amiről a három telepítőlemez vagy a 20GB-os letöltőfájl talán már sejtet valamit. Nem olyan nyitott a világa, mint a Fallout 3 esetében, nem olyan szép, mint a Battlefield 3, de nagyon is szerethető, értékes termék, amit vétek lenne lehagyni az idei évben vásárlólistáiról.