...a sztorit pedig innentől fogva mindenki ismeri, aki elkövette azt az átkozott \ áldott hibát, hogy véletlenül öt percnél többet töltött el a Puzzle Quest előző felvonásával - álmatlan éjszakák, sok-sok tucat óra értelmetlennek tűnő tápolás, és a komplett család \ baráti kör furán nézése, amikor győzködöd őket - ez bizony tényleg kiváló matéria. A folytatás bejelentésekor látszott, hogy a fiúk továbbra is komolyan gondolják a véletlenszerű műfajok még véletlenszerűbb keverését a puzzle-stílusban, most pedig, hogy túl vagyok egy álmatlan éjszakán, csak az öklömet rázhatom feléjük - már megint, ti mocskok!
Tételezzük fel, hogy, miután nem tripla "A" kategóriás, agyonreklámozott szoftverről van szó, sokan nem játszottak a nagy előddel - teljesen lényegtelen, a folytatás ugyan is nem csak, hogy nem kapott egy kettes számot, de egy komplett univerzumcserét is el kellett viselnie - választott hősünk most már űrhajóval, vagy akár teljes flottával róhatja a galaxist, miközben változatos varázslatok helyett még inkább odacsapós eszközöket aktiváljon bárkájáról - igen, a Puzzle Quest az űrbe költözött! A komoly váltáshoz a Blizzardnak jó pár év kellett, az Infinite, látva az eladásokat (PSP-t leszámítva minden platformon - a folytatás nem is jön a Sony marokkonzoljára) nem tökölt túl sokat, az alapokat például most érintetlenül is hagyta. A Galactrix éppen ezért még mindig egy 2D-s program, amely különböző, videókártya-izzasztó (gyűrődő képernyő, látványos robbanások) effektusokat használ fel a vásárlók elkényeztetésére - a trükk pedig, bár olcsó (gépigényét tekintve úgy öt évvel 2008 előtt járhatunk), működik: a legújabb Puzzle Quest ugyan is elavult, ám mégis, nagyon látványos szoftver, amelynek hangulata verhetetlen. Ezt azonban nem feltétlenül a külsejének köszönheti - a programban felhasznált zenék ugyan olyan minőségűek, mint az elődben - ezáltal, ha kell, relaxálhatunk, ha kell, álmodozhatunk, ha pedig időre menő feladatot oldunk meg, hirtelen felpörög a fordulatszám.
Ha pedig alapok, térjünk rá magára a játékra, amelynek a lelkét egyetlen egy, pofon egyszerű alapokon nyugvó puzzle jelenti: egy nagyjából hatszögekből álló terepen kell három (vagy több) azonos színű vagy jelentésű, szintén hexa mezőt kettő felcserélésével egymáshoz csúsztatnunk - a szabály az, hogy ezek csak akkor vannak a számunkra értékes pozícióban, ha egyazon oldaluknál érintkeznek egymással - vagyis bármilyen módon, de összefüggő sort alkotnak. Ezt már ezerszer láthattuk - és fogjuk is, ha a Galactrixba fektetjük pénzünket, a program ugyan is csak és kizárólag ezt az egy alapvető szabályrendszert alkalmazza, de milliónyi apróbb szabálymódosítással. És ezek teszik az egész helyzetet érdekessé, a Puzzle Quest új részét pedig - akár csak az elődöt - letehetetlenné...
Adva van tehát az adott szabályrendszerű puzzle, amelyet a készítők, akár csak a nagy elődnél, különböző műfajokkal ötvöztek. Esetünkben a már bevált szerepjáték mellé (amelyben hősünk a megvívott csaták, valamint megoldott küldetések során szinteket lép, és növelheti képességeit), egy csipetnyi űrstratégiát is kevertek: a világtérképen egy, leginkább Imperium Galactica 1-re emlékeztető terepen kell bolygók, aszteroidák, és térkapuk között repkedni. Lehetőségeink már itt, két puzzle között is szinte végtelenek: bányászhatunk (hexa-puzzle a'la megadott kombinációkat bonts le egy halott mezőkkel teli terepen), hackelhetünk (hexa-puzzle a'la a felvillanó színekből kombinálj hármat, adott számú variációt alkotva, adott, minimálisan kitolható idő alatt) sőt, hajónkat, vagy akár flottánkat is fejleszthetjük: határ a csillagos ég. A bárka, vagy bárkák fejlesztésére szükség is van - a különböző, pénzért vehető felszerelések (ágyúk, különböző bónuszokat adó eszközök, pajzsgenerátor...) ugyan is nagyon nagy segítségünkre lesznek a csaták során, amelyben a Galactrix a leginkább domborít. Amint összeakadunk egy ellenféllel, megkapjuk a már ismert táblát - éppen csak most a képernyő jobboldalán egy rivális mosolyog ránk, pontosabban annak a hajója. A legyőzendő ellenfél gépe, akár csak a miénk, rendelkezik életerővel, amely, ha elfogy, jajj neki, páncéllal (amely az életerő helyett vonódik, amíg van, és a kék elemek kombinálásával növelhető), valamint a különböző színű mezők (zöld, sárga, piros...) felszabadításával aktiválható felszereléssel. Célunk mi is lehetne más, mint hogy kiirtsuk, aki ellenünk tör, erre pedig eleinte a "egy bizonyos számmal (amely a sebzést jelenti, és összeadódik) villogó izék" sorba csúsztatásával van lehetőségünk - később például ágyúkkal is, amelyeket fel kell töltenünk, és jó néhány körig pihentetnünk is kell két tüzelés között. A dolog így ránézésre szimplán hangzik, de nem az - minél fejlettebb hősünk, illetve az ellenfél, annál több felszabadítható nyersanyaggal rendelkezik alapból, ezáltal már kezdőkörben is képes lehet egy-egy speciális képességet - esetünkben a hajó felszerelését - aktiválni, illetve különböző kis trükkökkel folyamatosan megakadályozni a másikat célja elérésben.
Természetesen órákig lehetne még folytatni - a Puzzle Quest Galactrix ugyan is milliónyi lehetőségével, kétrétű (karakter és hajó) fejlesztésével, valamint mesteri muzsikáival pont annyira döngölt a földbe, mint a nagy előd, ami igen csak méretes szó. Hibák természetesen akadnak, de ezek eltörpülnek amellett a nagybetűs játékélmény mellett, amelyet ez a program képes nyújtani, a sok-sok tízmillió dollárból készült konkurensekkel szemben is.
Egy játék mind alatt
Tételezzük fel, hogy, miután nem tripla "A" kategóriás, agyonreklámozott szoftverről van szó, sokan nem játszottak a nagy előddel - teljesen lényegtelen, a folytatás ugyan is nem csak, hogy nem kapott egy kettes számot, de egy komplett univerzumcserét is el kellett viselnie - választott hősünk most már űrhajóval, vagy akár teljes flottával róhatja a galaxist, miközben változatos varázslatok helyett még inkább odacsapós eszközöket aktiváljon bárkájáról - igen, a Puzzle Quest az űrbe költözött! A komoly váltáshoz a Blizzardnak jó pár év kellett, az Infinite, látva az eladásokat (PSP-t leszámítva minden platformon - a folytatás nem is jön a Sony marokkonzoljára) nem tökölt túl sokat, az alapokat például most érintetlenül is hagyta. A Galactrix éppen ezért még mindig egy 2D-s program, amely különböző, videókártya-izzasztó (gyűrődő képernyő, látványos robbanások) effektusokat használ fel a vásárlók elkényeztetésére - a trükk pedig, bár olcsó (gépigényét tekintve úgy öt évvel 2008 előtt járhatunk), működik: a legújabb Puzzle Quest ugyan is elavult, ám mégis, nagyon látványos szoftver, amelynek hangulata verhetetlen. Ezt azonban nem feltétlenül a külsejének köszönheti - a programban felhasznált zenék ugyan olyan minőségűek, mint az elődben - ezáltal, ha kell, relaxálhatunk, ha kell, álmodozhatunk, ha pedig időre menő feladatot oldunk meg, hirtelen felpörög a fordulatszám.
Ha pedig alapok, térjünk rá magára a játékra, amelynek a lelkét egyetlen egy, pofon egyszerű alapokon nyugvó puzzle jelenti: egy nagyjából hatszögekből álló terepen kell három (vagy több) azonos színű vagy jelentésű, szintén hexa mezőt kettő felcserélésével egymáshoz csúsztatnunk - a szabály az, hogy ezek csak akkor vannak a számunkra értékes pozícióban, ha egyazon oldaluknál érintkeznek egymással - vagyis bármilyen módon, de összefüggő sort alkotnak. Ezt már ezerszer láthattuk - és fogjuk is, ha a Galactrixba fektetjük pénzünket, a program ugyan is csak és kizárólag ezt az egy alapvető szabályrendszert alkalmazza, de milliónyi apróbb szabálymódosítással. És ezek teszik az egész helyzetet érdekessé, a Puzzle Quest új részét pedig - akár csak az elődöt - letehetetlenné...
Valós idejű szerepjátszó űrstratégiai puzzle
Adva van tehát az adott szabályrendszerű puzzle, amelyet a készítők, akár csak a nagy elődnél, különböző műfajokkal ötvöztek. Esetünkben a már bevált szerepjáték mellé (amelyben hősünk a megvívott csaták, valamint megoldott küldetések során szinteket lép, és növelheti képességeit), egy csipetnyi űrstratégiát is kevertek: a világtérképen egy, leginkább Imperium Galactica 1-re emlékeztető terepen kell bolygók, aszteroidák, és térkapuk között repkedni. Lehetőségeink már itt, két puzzle között is szinte végtelenek: bányászhatunk (hexa-puzzle a'la megadott kombinációkat bonts le egy halott mezőkkel teli terepen), hackelhetünk (hexa-puzzle a'la a felvillanó színekből kombinálj hármat, adott számú variációt alkotva, adott, minimálisan kitolható idő alatt) sőt, hajónkat, vagy akár flottánkat is fejleszthetjük: határ a csillagos ég. A bárka, vagy bárkák fejlesztésére szükség is van - a különböző, pénzért vehető felszerelések (ágyúk, különböző bónuszokat adó eszközök, pajzsgenerátor...) ugyan is nagyon nagy segítségünkre lesznek a csaták során, amelyben a Galactrix a leginkább domborít. Amint összeakadunk egy ellenféllel, megkapjuk a már ismert táblát - éppen csak most a képernyő jobboldalán egy rivális mosolyog ránk, pontosabban annak a hajója. A legyőzendő ellenfél gépe, akár csak a miénk, rendelkezik életerővel, amely, ha elfogy, jajj neki, páncéllal (amely az életerő helyett vonódik, amíg van, és a kék elemek kombinálásával növelhető), valamint a különböző színű mezők (zöld, sárga, piros...) felszabadításával aktiválható felszereléssel. Célunk mi is lehetne más, mint hogy kiirtsuk, aki ellenünk tör, erre pedig eleinte a "egy bizonyos számmal (amely a sebzést jelenti, és összeadódik) villogó izék" sorba csúsztatásával van lehetőségünk - később például ágyúkkal is, amelyeket fel kell töltenünk, és jó néhány körig pihentetnünk is kell két tüzelés között. A dolog így ránézésre szimplán hangzik, de nem az - minél fejlettebb hősünk, illetve az ellenfél, annál több felszabadítható nyersanyaggal rendelkezik alapból, ezáltal már kezdőkörben is képes lehet egy-egy speciális képességet - esetünkben a hajó felszerelését - aktiválni, illetve különböző kis trükkökkel folyamatosan megakadályozni a másikat célja elérésben.
Természetesen órákig lehetne még folytatni - a Puzzle Quest Galactrix ugyan is milliónyi lehetőségével, kétrétű (karakter és hajó) fejlesztésével, valamint mesteri muzsikáival pont annyira döngölt a földbe, mint a nagy előd, ami igen csak méretes szó. Hibák természetesen akadnak, de ezek eltörpülnek amellett a nagybetűs játékélmény mellett, amelyet ez a program képes nyújtani, a sok-sok tízmillió dollárból készült konkurensekkel szemben is.
