Azon kívül, hogy a punk egy zenei műfaj, a szó utótagként történő alkalmazása már irodalmi, művészeti és esztétikai irányzatok egész sorát írja le. A „divatot” a cyberpunk indította, ezután szabadon már a steampunk, a dieselpunk, és az atompunk zsánerek is beették magukat a köztudatba. De van ám steelpunk és decopunk is, hogy az olyan kevésbé felkapott változatokról ne is beszéljünk, mint a solarpunk, salvagepunk, vagy éppen a stonepunk. A felsoroltakról általánosságban talán elmondható, hogy egy alternatív múltat, vagy abból keletkezett jövőt mutatnak be, melyet egy adott technológiai szinten ragadt, vagy azzal túlfejlődött társadalom ért el.
Az irodalomban gyökerező műfajok aztán megtalálták útjukat a játékok világába is: a steampunk jeles képviselője a Frostpunk; határozottan dieselpunk az Iron Harvest; atompunk jelzővel a Fallout-játékok jellemezhetők leginkább; decopunk elemekben pedig a Bioshock-széria bővelkedik. És akkor az olyan kereszteződésekről, mint a salvage- és steelpunk jegyeket egyaránt magán viselő Mad Max, még nem is beszéltünk, vagy ott van akár a nyomokban stonepunkot tartalmazó Horizon: Zero Dawn.
Punkokalipszis
Most, hogy rácsodálkoztatok, hogy minimum hallottatok, de jó eséllyel játszottatok is már megannyi, a punk-műfajt többé-kevésbé képviselő játékkal, lássuk, miként kerül a képbe a Punk Wars. A történet szerint valamikor a jövőben járunk, miután egy nukleáris háború letarolta a Földet, a romok felett pedig különféle "punkok" marakodnak, a steampunk, dieselpunk, steelpunk és atompunk nemzetei. Teszik ezt egy körökre osztott, nyomokban 4X elemeket is tartalmazó stratégiai játékban.
Az elsőre furcsa ötlet viszont meglepően jól van integrálva játék háttérvilágába, melyben a legnagyobb kincs a víz, mely az elsőszámú nyersanyagunk. Ezen felül gyűjtögetünk még kaját és népet, valamint nemzetünkre jellemző különleges nyersanyagot, hogy aztán ezeket katonákra és még több termelőépületre váltsuk át, és letaroljunk mindenféle ellenállást. Ehhez azonban elengedhetetlen a terjeszkedés, melyet határunkon építkezve, vagy megfelelő romokat benépesítve tudunk kivitelezni.
Ezzel meg is lenne mind a négy X, de sajnos sokkal több nem bújik meg a háttérben. Adott ugyan még egy „tech-fa” ami valójában inkább két egyenes vonal, melynek mentén néha két technológia közül kell választanunk. Azon kívül, hogy egyes egységeket mikor nyithatunk meg, semmi különösebb taktikai, stratégiai jelentősége nincsen. Továbbá adott még egy narratíva-szerűség is, mely egyes mezőkre lépve, vagy bizonyos események bekövetkezésekor csúcsosodik ki: ekkor egy felugró üzenetben leírt történés kapcsán hozhatunk döntést, mely azonban csupán rövidtávú hatással (pár körig tartó bónuszokkal) kecsegtet.
Sopunkodás
Menthetné még a helyzetet a kampány, vagy még inkább a szórakoztató játékmenet. De míg sajnos előbbi semmi különbséget nem mutat egy szimpla skirmish-játékhoz képest, addig utóbbi sem igazán jellemzője a Punk Warsnak. A játék kimerül abban, hogy folyamatosan ontjuk a munkásokat, melyekkel folyamatosan bővítjük a termelésünket. Mindezt azért, hogy folyamatosan gyárthassuk a katonákat és egyéb harcjárműveket, és ezzel a végtelen, folyamatosan pótolt „szőnyeggel” pedig letaroljunk mindenkit. Folyamatosan.
Nincs taktikázás, nincs stratégia. Hiába az egységek különleges képességeinek és szintlépésének álcája. Egy mezőn csak egy egység tartózkodhat, azokat is gyakorlatilag egyesével kell menedzselnünk, mert útkeresés, mint olyan, nem létezik: az éppen „köd” alá kerülő mezőket nem jelölhetjük ki úticélként, ráadásul meg is szakítják a tervezett útvonalat; az egymás útjába kerülő egységek pedig még jobban megkavarják az amúgy is egy sárgalapos hangya intelligencia-kvóciensével vetekedő algoritmust. Ez már öt katonánál is nagyon fárasztó és unalmas, amit már csak a harc tud alulmúlni, szinte zéró animációval, azzal amúgy is aszinkronban leledző hangokkal, mindennek tetejébe pedig randomjézushoz való kötelező imádkozással megspékelve.
Punx r ded
A Punk Wars legfőbb baja, hogy nem igazán lett továbbgondolva a koncepció, mely ugyan érdekes, de nem ártott volna alá egy jó játékot is tenni. Ez így fapadosnak is alig megy el, ráadásul úgy zabálja az erőforrásokat, hogy az valami elképesztő, persze, a látványt 4X-berkekben még jónak is mondanám (a nonstop-barna-fekete sivatag egy kissé unalmas azért), de abszolút nem indokolja azt, amit (nem) produkál a játék motorja. El lehet vele lenni, de elég hamar elviselhetetlenül unalmassá válik az egysíkú játékmenet, melyet végig mikromenedzselni kell, főleg hiányosságai okán. Röviden a Punk Wars olyan, mint a punkzene: nem túl kifinomult, és biztos van, akinek szórakoztató, de a többség inkább hallgasson mást.
