Ahogyan azt a Psikyo Shooting Stars Alpha esetében már valamennyire átrágtuk, a japán vállalat számos remek shmuppal örvendeztette meg a nagyérdemű közönséget, amik ugyan korábban is szerepeltek egy-egy kollekcióban, ilyen tartalmas és izgalmas gyűjtemény még soha nem látott napvilágot. Ráadásul a Switch kiváló platformnak bizonyult az 1945-sorozat és a további extra címek újraélesztéséhez – legalábbis az első adagnál. De lássuk, hogy működik a recept a folytatásnál.
Szamurájok és falbontás
Ezúttal nem annyira a világháború és a modern vagy futurisztikus hadviselés került előtérbe, mint inkább a tradíció és a fantázia – elég a legelső alapvetésre, a Psikyo debütáló, 1993-as programjára gondolni, ami a Sengoku Ace, avagy a Samurai Ages. A vertikálisan scrollozó anyagban hat, a feudális Japánból származó hőssel kell megállítani egy őrült, okkult szektát, kiszabadítva közben a sógun lányát, miközben a rengetegfajta befejezés függ a választott karaktertől és a kétjátékos módtól is. A szereplők választása természetesen az extra támadásokra is kihatással van, így már csak ezért is érdemes mindenkit kipróbálni.
Ezt követi a ’96-os Sengoku Blade, avagy a Tengai, ami az előző játék folytatása, szinte megegyező elemekkel, egyetlen komolyabb csavarral: itt már balról jobbra haladva folyik a harc. Ezt követte a 2005-ös, PSP-re írt harmadik fejezet, a Sengoku Cannon, ami ezúttal a grafikán próbált változtatni – sajnos kevés sikerrel: ötlettelenebb és gyengébb pálya- és ellenféldizájnt ritkán látni shmupoknál. És ezért még a hatalmas mellbőséggel megáldott Koyori rajzai sem segítenek.
De vissza a kilencvenes évekhez és a játéktermekhez, merthogy a Bravo csapat másik sorozata a Gunbird, aminek első része 1994-ben jelent meg, és amiben manga jellegű, mesés szereplők és helyszínek elevenednek meg, miközben egy mágikus tükör darabkáit igyekszünk összeszedegetni. A Gunbird is felfelé scrollozó shmup, a klasszikus fajtából, eltérő karakterekkel, remek artdizájnnal – ami hála az égnek megmaradt a folytatásra is. A ’98-as második rész hasonló, csak története már elementálok körül bonyolódik, természetesen különböző karakterekkel, útvonalakkal és befejezésekkel, így a megszokottak szerint ezt is érdemes többször, lehetőleg egy baráttal is lenyomni. A legutolsó és legérdekesebb cím pedig a 2001-es Gunbarich, ami a falbontós (Arkanoid, Breakout) ügyességi puzzle játékok és a shmupok keresztezéséből jött létre, kedves és szerethető grafikával, remek ellenfelekkel és ötletekkel. Igazi különlegesség.
Vissza a játéktermekbe
Igen, ezúttal egy gyengébb láncszemünk is van, avagy a harmadik Sengoku bizonyítja, hogy a fejlődés és a stílus nem poligonszámokban mérhető tudomány, ellenben a tradícióknak igenis van jelentőségük. Ettől a kis bukkanótól eltekintve azonban a Shooting Stars Bravo is remek móka, igen tartalmas és változatos csomag, ami abszolút megéri az árát. Pláne, ha sikerült lecsapni a limitált fizikai kiadásokra, és így mindkét gyűjtemény ott áll már a polcon. Mit áll? Hiszen a játékok megunhatatlanok, többször is játszhatók, akár más társaságában is, és tapasztalataim azt mutatják, hogy kisgyerekkel és casual játékosokkal is remekül működik a recept, hiszen a reflexek és a begyakorlás mellett a shmupok műfaja a színtiszta élményről és élvezetről szól.
