Ráadásul nemcsak a felütés, de a tényleges játékmenet sem hasonlítható a fő Pokémon-címekhez: a mára már több epizódot számláló Mystery Dungeon-melléksorzat egy vérbeli roguelike szerepjáték, ahol véletlenszerűen generált térképeken kell ellenfelek sokaságával megküzdeni, menet közben többek között loothoz és új képességekhez jutva. A felfedezésre váró dungeonök méretben és felépítésben is eltérnek egymástól, de alapvetően mindegyik szűk folyosókból álló emeletekből áll, melyek darabszáma akár egy tucatnál is több lehet. Nem kell az egészet kipucolni, mindig elég csak a kijáratot megtalálni, és folytatni a kalandot a következő szinten, de értelemszerűen ez nem a leghatékonyabb megoldás, hiszen a hátrahagyott tárgyak és XP komoly helyzeti hátrányba hozhat a későbbiek során.
Barlang-Ászok
Ennek oka igazából az, hogy a Mystery Dungeon néha bizony kifejezetten nehéz: az ellenfelek száma nemcsak, hogy magas (bizonyos körülmények között hajlamosak újratermelődni is), de idővel egyre erősebbek is, ahogy minél fejlettebb Pokémonokba sikerül belebotlani. Az élmény sava-borsát pont ez, azaz a harc adja, amely a mozgáshoz hasonlóan teljesen körökre osztott, avagy, amikor lépünk vagy támadást indítunk, azzal eltelik egy kör, amire aztán rögtön reagálnak is az ugyanazon szinten található lények. Természetesen minden Pokémon rendelkezik a maga jól ismert repertoárjával, ugyanazok a képességek, támadások vethetők be, mint a fő Pokémon-játékokban, és ugyanúgy figyelni kell arra, hogy milyen az ellenséges Pokémon típusa. Alapvetően négy mozdulatot lehet eltárolni, és ezek között szabadon váltani minden egyes körben, ami pont elég ahhoz, hogy előre le lehessen fedni az összes lehetséges veszélyforrást.
Abból pedig akad bőven, szinte méterenként muszáj csatába bocsátkozni, és ez alapvetően nem is szól másról, mint a tápolásról. A játékmenet ebből a szempontból nézve kissé sablonos, hiszen mindig ugyanaz történik: a misszió egy véletlenszerűen generált dungeonbe terel, amit lépésről lépésre be kell járni (és közben figyelni például az éhségmutatóra: minél több időt töltünk a felszín alatt, annál éhesebbek a Pokémonok, akik így egyre gyengébbé válnak), minden szinten megküzdeni az ellenséges Pokémonokkal, menet közben felszedve a hátrahagyott érméket, tárgyakat és egyebeket, majd a dungeon végére eljutva vissza lehet térni a felszínre, és be lehet zsebelni a küldetésért járó jutalmat, amit aztán villámgyorsan elverhetünk a városban. A Pokémon Square a nevétől eltérően azért nem teljesen egy szimpla tér, sokkal inkább egy több árusból álló kis falu. Itt lehet tárgyakat vásárolni, a bankban a megszerzett pénzt biztonságba helyezni (az értékmegőrzőben ugyanez a tárgyakkal is eljátszható), Gulpin shopjában az egyes mozdulatokat kombóba fűzni, a dojóban pedig időre menő ámokfutások teljesítésével többek között extra karakterszinteket grindelni.
A lehetőségek száma természetesen nemcsak a szintlépéssel bővül, de az egyre népesebb Pokémon-csapattal is: a dungeonöket nem egyedül kell felfedni, mindig van mellettünk minimum egy-kettő (a gép által irányított) társ, akikből a sztoriban egyre több és több lesz,. A kínálat több mint 400 Pokémont tartalmaz, és az eredeti játéktól eltérően Mega Evolved Pokémonok is feltűnnek (Charizard és Venusaur önmagában megér egy misét), de a felszín alatt ennél sokkal több és sokkal jelentősebb újdonságok várnak.
Ilyen a nagyobb, akár nyolc főt tartalmazó csapatok használatának engedélyezése, az automatizált mozgás lehetősége (a dungeon felfedezését a gép veszi át, ami igazi áldás a grindelés folyamatában), a dungeonök előtti felkészülés kibővítése (végre nem kell amiatt aggódni, hogy egy balul elsült elhalálozás magával viszi a megszerzett javakat), a dungeonökben való vásárlás lehetősége (csak akkor lehet véglegesen befűzni egy Pokémont, ha rendelkezünk a megfelelő táborral – és ezt most már akár menet közben is beszerezhetjük), az endgame tartalom kibővítése, és az olyan, manapság már eléggé magától értetődő funkciók, mint az automata mentés.
Barlang-nincs-több-szóvicc
Ez persze mind eltörpül a legnagyobb és leglátványosabb újdonság mellett, ami a tálalás. A Mytery Dungeon a megjelenésekor meglehetősen sok kritikát kapott amiatt, hogy a két platform közé szorított keretek jelentősen visszafogták mind a játékmenettel, mind a megjelenéssel kapcsolatos lehetőségeket, ami érthető, hiszen, ha valaminek a GBA-n is el kellett futnia, az nem lehetett kategóriákkal fejlettebb a Nintendo DS-en. És mivel ezúttal nem kellett két külön kiadással számolni (a DX-ben mind a Blue, mind a Red tartalma megtalálható), ezért nincs is semmi, ami visszafoghatná. És nem is fogja: a Mystery Dungeon teljesen új, 3D-s külcsínt kapott, amely leginkább egy vízfestékkel készült festményre/rajzfilmre emlékeztet, meglepően gazdagon kidolgozott részletekkel. Bár a dungeonök a folyosószerű felépítésük miatt sokszor sivárok és kezdetlegesek, legtöbbször azért tetszetősek, de az odafigyelés inkább a Pokémonokon jön ki igazán, akik gyönyörűek, különösen a bőkezűen adagolt átvezető videókban.
Idő egész biztos lesz elég mindezt megcsodálni, hiszen a Mystery Dungeon DX egyáltalán nem rövid, az alsóhangon is 20 órás történet mellé csapott számtalan extra, na, meg az endgame tartalom révén bőven száz óra fölé kúszhat a játékóra azoknál, akik mindent meg akarnak szerezni és mindent fel akarnak fedezni, de ha az ember Pokémon mesternek szegődött a múltban, ez az, amit legalább elvár. Az élet pedig Pokémonként se könnyebb!
Lassan már két kéz sem elég ahhoz, hogy megszámolható legyen az a cikkes kezdés, amely úgy szól: „Újabb játékot menekítettek át Nintendo Switchre...”. Az elmúlt hónapok, sőt most már évek során megszokhattuk, hogy a Wii U-n ragadt, nagyobb kaliberű, elsősorban first party címek kapnak egy második esélyt az aktuális Nintendo-platformon, eljutva egy, már lényegesen nagyobb közönséghez, mint amivel a Wii U valaha is rendelkezett. Ez a költséghatékony megoldás pedig eddig nagyrészt bejött, kifejezetten remek játékok érdemelték ki maguknak a rivaldafényt, és bár néhány közepesebb cím is átcsúszott a rostán, mostanra már egy elég erős repertoárt képeznek ezek az átiratok. A Pokémon Mystery Dungeon: Rescue Team DX ugyanakkor nem teljesen illik bele a sorba: egyrészt, mert ez nem átirat, hanem egy teljes remake, másrészt pedig nem a Wii U-ról kellett átmenekíteni, hiszen alapjául az a Pokémon Mystery Dungeon: Rescue Team szolgál, amely Game Boy Advance-re és Nintendo DS-re jelent meg (Japánban) 2005-ben, azaz másfél évtizeddel ezelőtt.
Barlang-Watch
Az alapötlete azóta pedig mit sem veszített fényéből vagy egyediségéből, hiszen ez a Pokémon-spinoff nem Pokémon-mesterré váló ifjoncokról szól, hanem magukról a Pokémonokról – a bevezető képsorok alatt ugyanis úgy ébredsz fel a világban, hogy többé már nem ember, hanem egy Pokémon vagy, és fogalmad sincs arról, hogy hogyan kerültél ide vagy ki is vagy valójában. De nem ez az egyetlen baj: ez az ismeretlen univerzum nem túl barátságos a lakóival, kisebb-nagyobb természeti katasztrófák okoznak gondokat, pusztulást, sérülést okozva, esetenként pedig csapdába ejtve a védtelen helyieket. A te feladatod, hogy segíts a bajbajutottaknak, egy mentőcsapat élén merülve el veszélyesebbnél veszélyesebb barlang- és labirintusrendszerekben, megküzdve az eléd kerülő akadályokkal.
