A Pode még 2018-ban jelent meg Nintendo Swtichre, majd rá egy évre PS4-re, most pedig végre befutott a PC-s változat is, hogy még véletlenül se maradjunk ki a mókából. A játék két főhőse Glo, a földre hullott ragyogó csillag, valamint Builder, aki egy szikladarab. A történet egyáltalán nincs túlbonyolítva: Glo szeretne visszajutni az éjszakai égboltra a többi csillag közé, Builder pedig elhatározza, hogy segít neki. Ehhez fel kell jutniuk a közeli varázslatos hegy legtetejére, amihez azonban jópár szinten kell átverekedniük magukat, természetesen partnerünkkel karöltve. Menet közben elfeledett, ősi civilizációk letűnt romjain vágunk keresztül, így az egész utazás elég sok közös pontot mutat a méltán klasszikus Journeyvel. A sztori végét meglepetésnek hagyjuk, de eleve az odáig vezető út az igazán izgalmas.
Egységben az erő
A Pode legnagyobb előnye, hogy a látványvilága szemkápráztatóan gyönyörű, már-már a Pixar jobb animációs filmjeit idézően kidolgozott, amihez csatlakozik még a megnyugtató, álomszerű zenei aláfestés és a két rendkívül szerethető főszereplő: Glo és Builder. Az élmény ezáltal olyasmi, mint a Flower volt, csak ez a játék persze jóval interaktívabb. Glo például képes megváltoztatni a barlangok mélyén lévő növényzetet, míg Builder a falakból kivájt ércek és kristályok alakjait, így mindkettejük képességeire szükségünk lesz a továbbjutás megtalálásának érdekében, hiszen például ezek által teremthetünk magunknak megmászható platformokat a környezetünkben. Sőt, Builder a jó öreg Kirbyhez hasonlóan képes bekapni bizonyos tárgyakat, de még magát Glót is, akit aztán kilőhetünk vele a pálya egy másik pontjára.
A feladványok szerencsére egyáltalán nincsenek túlbonyolítva, és tényleg a család bármely tagját magunk mellé ültethetjük, nem fog problémát okozni a megoldás abszolválása. Én 7 és 11 éves gyerekekkel is játszottam néhány szintet, és örömmel nyugtáztam, hogy a megfejtést sokszor előbb kitalálták, mint jómagam! Persze a nehézség fokozatosan növekedik, ahogy újabb képességeket sajátítunk el, de egyetlen olyan szint sem lesz, ahol órákra megakadnánk. Apropó, órák! Durván 4 órányi játékidővel tessék számolni, amit viszont kitolhatunk akár 5-6 fölé is, ha igazi maximalistákként minden falfestményt fel szeretnénk oldani, illetve az összes szentjánosbogarat be kívánjuk gyűjteni.
A Pode, bár nyilván nem lesz belőle sosem akkora instant klasszikus, mint a már említett Journey vagy a Flower, viszont arra a kevéske időre, amíg tart, maximálisan le tudja kötni az embert. Egyedüli hátránya talán – persze ez is szubjektív –, hogy egyedül játszva elég hamar képes unalomba fulladni, hiszen sokkal nagyobb élmény az, ha egymást segítve, közösen jövünk rá a titkok nyitjára. Az ára egészen baráti, ráadásul Steamen rögtön egy masszívabb kedvezménnyel nyitott, úgyhogy túlságosan a pénztárcánkat sem fogja megterhelni, ha úgy döntünk, hogy beruházunk erre a végtelenül aranyos puzzle-platformerre.
