A 2014. szeptember 5-én, azaz majdnem pontosan egy évvel ezelőtt megjelent a Total Annihilation szellemi örökségének számító Planetary Annihilation. A program egyike volt az első sikeres Kickstarter-projekteknek, melynek elkészülésén olyan tagok fáradoztak, akik részt vettek a történelem legjobb valós idejű stratégiai játékainak megalkotásában. Ez az Uber Entertainment nevű csapat hosszú hónapokig dolgozott azon, hogy a lehető legszínvonalasabb alkotással rukkoljon elő, melyet nemcsak a rajongók, de a témától ódzkodók is örömmel fogadnak majd. Sajnos azonban ez nem jött össze. Nagyon nem.
Alaphiba
Bár a Planetary Annihilation sok sebből vérzett, az alapkoncepciójával nem sok gond volt. A játék követte az annihilationös programok által kitaposott utat, tehát hatalmas robotokat terelgethettünk kietlen bolygókon, parancsnokok által uralt bázisokból onthattuk magunkból az egységeket egészen addig, amíg a fél képernyőnket elfoglalták a harci robotok és lézertankok. Azok, akik már játszottak valamilyen Annihilation-résszel, hamar otthon érezték magukat itt, ám az újdonságok ellenére a játék nagyon üres volt. Hiányoztak belőle a magasabb szintű, azaz tier 3-as egységek, melyek meghatározók voltak a széria történetében, valamint a kampány és az oktatómód is iszonyú szegényesre sikeredett. Gyakorlatilag újoncok számára a PA maga volt a rémálom, főleg úgy, hogy a Galactic War néven futó kampány ahelyett, hogy megismertette volna a játékosokat a Planetary Annihilation remek világával, rögtön bedobta őket a mélyvízbe, így elvéve a kedvüket attól, hogy jobban összebarátkozzanak vele. E hiányosságokat természetesen a készítők is látták, a jogos kritikák láttán pedig úgy döntöttek, hogy pótolni fogják azokat. Igen ám, de egy Kickstarter-támogatással készülő játék esetében ez nem olyan egyszerű feladat. A pénzcsapok elzáródtak, a gyakorlatilag félkészen kiadott programot emiatt csak úgy lehetett befejezni, ha a hiányzó elemekért még egyszer legombolják a rajongókat. Na, és itt vétették a legnagyobb hibát az uberes fiúk.
Titánok harca
A Titans tehát egy fizetős kiegészítőcsomag, amellyel voltaképpen betoldozzák azokat a hiányosságokat, amelyektől az alapjáték hemzsegett. A tartalommal viszont egyáltalán nincs gond, sőt! Kapunk egy rakás új egységet, számszerűsítve három érkezik a bot-gyárakba, három a légi-, három pedig a földi járművek közé, valamint a tengerészeti és az légköri egységeink száma is kibővül. Hadseregünk új tagjai remekül illeszkednek be a már meglévők közé, kiegészítik armadánk hiányosságait, valamint új taktikákkal színesítik a háborút. A 15 új egység mellé kapunk öt úgynevezett titánt is, melyek kétségtelenül a leglátványosabb, legbrutálisabb pusztítói a játéknak. Ezeket a tier 2-es gyárak elkészülése után tudjuk csak felhúzni, és mindegyik kifaragása rendkívül sok energiába és vasércbe fog fájni nekünk. Ha viszont sikerül összetákolni egyet, azzal simán ledózerolhatjuk az ellenfél teljes seregét és bázisát. A legérdekesebb Titan-egység talán a Ragnarok, amely voltaképpen nem más, mint egy bolygópusztító. Ha sikerül áttelepülnünk az ellenség planétájára és bevackolni magunkat ott, megpróbálhatjuk felépíteni őt, ami lényegében bekapcsolás után elpusztítja az egész sárgolyót. Ám nem muszáj rögtön a legdurvább megoldáshoz folyamodni, hiszen építhetünk akadályokon is átgyalogoló Atlast is, ami lépéseivel olyan földrengést okoz, ami megsemmisít minden rosszfiút a közelében.
A titánok mellé pár új pálya is dukál, azaz ahogy itt nevezik őket, bolygók. Ezek igazából nem sokban térnek el a már eddig ismert bioszféráktól, a legnagyobb különlegesség ezen a téren az, hogy még több szinten folyhatnak rajtuk a harcok, ami kicsit változatosabbá teszi az ütközeteket (magasabb hegyek, mélyebb völgyek és tengerek). A játékmenet tekintetében is akad pár érdekes és jópofa változás, mint például a roncsok most már ott maradnak a terepen, megakadályozva így az építkezést. Egyébként ezeket a fémkupacokat ezúttal is „felszippanthatjuk” pár munkásegység segítségével, vasércet nyerve ki belőlük. A készítők továbbcsiszolták az amúgy kicsit nyers erőegyensúlyt az egységek közt, javult és kényelmesebb lett a kezelőfelület, valamint érkezett egy Bounty néven futó játékmód is, amelyben a gyorsabb, pörgősebb mérkőzéseket szerették volna előtérbe helyezni a srácok. E játékmódban ugyanis ha egy parancsnokot elpusztítanak, a gyilkosa megkapja termelésének egy részét, s ezzel olyan előnyre tesz szert, amit a többiek jobb, ha nem tolerálnak sokáig.
Két olyan területen is csiszoltak az Ubernél, ahol ráfért a Planetary Annihilationre a ráncfelvarrás: az egyik az oktatómód, a másik pedig a Galactic War néven futó kampány. Utóbbival szorosan összefonódik az előbbi, amelyben lépésről lépésre elmagyarázzák, hogy mi is az a Commander, mit tudunk vele csinálni, milyen nyersanyagaink vannak, és hogyan kell építkezni. Ez a játékmód is átalakult egy picit, gyakorlatilag nem tol mindent azonnal az arcunkba, hanem szépen fokozatosan vezet be minket a mélyvízbe. Persze a gyakorlottabb parancsnokok jobb, ha rögtön a skirmishsel vagy a multival próbálkoznak, ahol mindenhez azonnal hozzáférnek, köztük a titánokhoz is.
Hogy mennyi??!!
A Planetary Annihilation: Titans tehát egy tartalmas, remek kiegészítő – lehetne, ám van vele egy hatalmas gond: az ára. Már az is gond, hogy egyáltalán pénzt kérnek el érte, ugyanis ezen újdonságokkal most került olyan állapotba az alapjáték, mint amilyennek eredetileg kellett volna lennie. Igaz ugyan, hogy az elmúlt év során rengeteget csiszolódott a játékmenet (kaptunk például egységeket kilövő ágyút, offline játékmódot, jobb útvonalkereső algoritmust és felújított grafikusmotort), azonban mindezek a változások is rettentő kevesek voltak ahhoz képest, mekkora hiányosságokról beszéltünk a tesztünk írásakor. Most viszont úgy tűnik, hogy majdnem minden a helyére került, ehhez viszont újra fel kell csattintanunk a pénztárcánkat, és a mélyére kell nyúlnunk. A Titans jelen pillanatban 4000 forintba kerül a Steamen akkor, ha már rendelkezel az alapjátékkal, de ez az ajánlat csak október 18-ig él. Ha ezek után szeretnéd megvásárolni, már 11.500 forintot kell fizetned érte, s ez az ár nem tartalmazza az alapjátékot. Hihetetlenül pofátlan összegről beszélünk, főleg úgy, ha azt nézzük, hogy az alapjáték különféle akciók keretében akár 1500 forintért is megvásárolható volt nemrégiben. Egyes Kickstarter-támogatók ugyan megkapták ingyen a csomagot (akik nagyobb összeget fektettek be a projektbe), de mindezért pénzt kérni olyan túlzóan kapzsi húzás, amit nehéz finom szavakkal illetni.
