Jó volt a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet? Naná, hogy jó volt! Nekem legalábbis hatalmas élménynek bizonyult, miután gyermekkorom egyik legnagyobb pillanata volt pisisként beülni az ötödik epizódra (A Birodalom visszavág), egy tipikus filmszínházba, amiből hála az égnek a mai napig megtalálható pár az országban (díszítéssel a mennyezeten, faragott oszlopokkal, mintha tényleg színházban ülnénk). A Halálcsillag terveinek megszerzéséért lezajló hősies csata pedig ismét felébresztette a bennem szunnyadó gyermeket, aki az előzmény-trilógiát a lelkesedés ellenére is átaludta. Persze a nagy élmény nem csak rám volt hatással, rengeteg embert megmozgatott a produkció, így logikus döntésnek bizonyult a következő lépés: ahogy tavaly az Ébredő Erő esetében, úgy a Zen fejlesztői ezúttal is flipperre írták a film történetét.
(HÁ)BORÚ
Persze, ahogyan az lenni szokott, a hangok és zenék a mozifilmből lettek kölcsönözve, csalódás kizárva, a külcsín pedig tartja az általános minőségi szintet, ahogy a fizika is a legjobb, amit fellelhetünk jelenleg. A négykaros asztalon emellett most nincsenek nagy meglepetések, a 2017/01-es számunkban bemutatott Bethesda Pinballhoz képest jócskán egyszerűsödött az élmény. Nincsenek karakterek, kasztok, nincs fejlődés, nincsenek speciális területek, csak és kizárólag a golyók lökdösésével kell foglalkoznunk, méghozzá a tavalyi kasszasiker utolsó fél órájában látott nagy összecsapás helyszínén. Részben ebből adódóan kicsit szürke a pálya színezete, bár kevéske zöldövezettel azért lazán fel lehetett volna dobni az összképet, de ez is inkább csak Chocho szemét ütötte meg, jómagam remekül elvoltam a kicsit pórias asztalon. Meg hát annak is megvan az előnye, ha a villámgyorsan cikázó golyóbisra koncentrálás közben nem zavarják meg az ember szemét a szivárvány különböző színei és árnyalatai.
Viszont a négykaros megoldással (személy szerint amúgy ez a kedvencem) a megszokott mechanika lép életbe, avagy a normál oldalsó rámpákon túl további sávokra lehet belövöldözni a golyót, miközben a feladatok is változnak. Misszióból pedig nincs hiány, a TIE vadászok levadászásán meg sem lepődtem (pixeles, kivetített formában, a karok irányításával), viszont a rohamosztagosok színrelépésén megint jókat mosolyogtam, mint minden esetben, mikor flipperasztalra lépnek a kedvenc karaktereim. Persze a háttérben Krennick igazgató is ott szövögeti álnok terveit (nem spoiler, ha elárulom, hogy a háromgolyós multiball is személyéhez köthető), színre lép az aktuális robotsztár is, avagy senki nem csalódik, aki beruház a kiegészítőre.
ÉLVEZETES LÖKDÖSŐDÉS
Elsőre egyébként nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy egyetlen asztal a jussom a DLC letöltésével, simán elbírtam volna kettővel is, más kérdés, hogy természetesen, ha az alkotók kifogytak az ötletekből, akkor felesleges tölteléknek ne tegyenek be ráadás asztalt. Ráadásul a DLC ára is kifejezetten baráti, bár azt is hozzá kell tenni, hogy öt euróért (avagy plusz egyért) már két asztal szokott lenni a Zen csomagjaiban, a 10 eurós kiegészítők pedig hárommal rendelkeznek. Mindezt összevetve el lehetne vitatkozni azon, hogy a pohár ezúttal félig üres vagy félig teli, de ennek a kérdésnek az eldöntését meghagynám mindenkinek, hogy saját ítélete szerint alkosson véleményt. Személy szerint annyit tudok hozzátenni ehhez a dilemmához, hogy az ár alapvetően nem magas, az asztal kimondottan jó, „egyszerű” és adja magát még a speciális feladataival is, ha pedig valaki Star Wars-rajongó, az úgyis lecsap a bővítményre. Avagy ha tetszett a mozifilm, bírod a Pinball FX2-t, és már kiéheztél valami új asztalra, a Rogue One neked szól. Ha viszont már a könyöködön folynak ki a lépegetők, halálcsillagok, jedik, háborgó csillagok, várd meg, mit hoz össze a csapat legközelebb, esetleg egy régebbi, nagyobb csomaggal ismerkedj össze. Választék van bőven, az ingyenes alapjáték mellé már most is kényünk és kedvünk szerint válogathatunk, ami nem egy utolsó szempont.
