Két éve itt örömködtem a Paw Patrol: On a Roll! tesztjénél, hogy a kis Zoénak milyen remek játékot sikerült találni, a korhatár-besorolás pedig végre tökéletes. Merthogy az elégedett szülő a többi szülőnek is ajánlja, ami a kicsinek a legjobb, és bizony valóban ritka az olyan videójáték, ami ténylegesen 3 éveseknek való. Márpedig itt nem volt kérdéses, hogy miért is beszélünk tökéletes választásról. Technikailag a játék nem volt a helyzet magaslatán, felnőtt fejjel leülve elé erősen kilógott a lóláb, de a fejlesztők célja nem is a kőszívű tesztelők meggyőzése lehetett, hanem az, hogy gyermekeinknek kellemes elfoglaltságot biztosítsanak. Ez pedig maradéktalanul, erőszak- és haláltól mentes formában sikerült, ami kimondottan ritka. Jutalomfalatok és jelvények gyűjtésére, ugrándozásra és minifeladatokra összpontosítva jöttek a kutyusok… majd tértek most vissza, csak modernebb, nem pedig hosszabb és vágatlanabb formában.
Meteorittól elvarázsolva
Ezúttal úgy kezdődik minden, hogy lezuhan egy nagy meteorit, amihez a kutyusokat vezénylik ki. A tengerparton szimatolva aztán némi gyűjtögetést és ugrándozást követően sikerül rálelni a nagy kődarabra, ám amint az ebek hozzáérnek, az űrből jött tárgy kifejti hatását. A Mancs őrjárat tagjai új ruházatra és képességekre tesznek szert, ez pedig a továbbiakban mind feladataikat, mind lehetőségeiket meghatározza. Nem beszélve a játék legvégén lévő főellenfélről, amely egy igazi “epic boss fight” képében kerül elő, persze gyermeki szemmel nézve. De hát mi lenne menőbb, mint egy hatalmas robot, amivel azért meggyűlik a kiskutyák baja.
De természetesen, ahogy eddig, mindez teljesen erőszakmentes, meghalni sem lehet. Sőt, immáron nemcsak balról jobbra, hagyományos platformer módjára haladhatunk, de teljes 3D-ben is, aminél egyszer-egyszer jó alaposan bejárhatjuk a tájat. A legtöbb esetben a fejlesztők persze bizonyos járatokon, utakon belül tartják a gyerkőcöket, de ez a szabadság nekik pontosan elég lesz ahhoz, hogy jól érezzék magukat és még ne zavarodjanak össze. A csontok és jelvények megmaradtak, vannak speciális közbenjárást igénylő feladatok, egyszerűbb QTE-szegmensek, sőt most már lehet választani a pályákra kapott két kutyus közül, akiket mindig a képességeik szerint kell bevetni. Az alap tehát megmaradt, csak minden kibővült, ami egy jó folytatást ismérve, hibáiról sem megfeledkezve pedig ismét csak örömködni tudok, mert szülőként nagyon hálás vagyok a játékért.
Még mindig gyerekeknek!
Nagyon nagy szó, hogy nincs halál, senkit nem kell agyonverni, áramozni, lőni, a minimális harc pedig olyan szinten csak a legfontosabb konfliktusra épít, hogy ennél pacifistább megoldás talán nem is létezik. Emellett a játék épít a reflexekre, a felfedezésre, a gyűjtögetésre és ügyességre, miközben szereplői továbbra is imádnivalók. Nem kevésbé a háttérben lévő kis teknősök és rákok, de ők csak mellékszereplők a játék során. Lehet még minijátékokat újrajátszani, gyűjteményt nézegetni, az meg már más kérdés, hogy még így is elég rövid a játékidő, és ez talán a Paw Patrol Mighty Pups Save Adventure Bay legnagyobb hibája.
Az 5 éves Zoé a teljes kampányt pár óra alatt letudta, gond nélkül végigjátszotta, majd nekiállt gyűjtögetni, minijátékokat teljesíteni. Jó, neki már volt némi tapasztalata a Paw Patrollal, ráadásul koron felül van, de egy Mario-játék kihívásaitól például tart, így alapvetően még így is jó választásnak bizonyult a program. Láthatóan nagyon élvezte, nagyon jól szórakozott vele. Felnőtteknek semmi kihívás nincs benne, szóval tényleg csak kisgyerekes szülők csapjanak le rá, emellett gondolják át, mennyi tartalmat kapnak a nem annyira visszafogott összegért, viszont élmény és a gyerekekre tett hatása okán senkit nem tudok lebeszélni a Drakhar Studio alkotásáról. Egyszer sikerült belefutni egy bugba (a kutyus beragadt egy sziklába), látvány terén ismét le vagyunk ragadva a múltban, a szavatosság sem túl nagy, de a fejlődés így is észrevehető, a kisgyerekeknek pedig kevés tökéletesebb videójátékot találhatunk, mint a Paw Patrol-duó.
