A Diablo második részének megjelenése óta nehezen találunk olyan akció-szerepjátékot, amire azt mondhatnánk, hogy egy igazán kivételes, érdekes, addiktív alkotás. Olyasmi, amit öröm felfedezni, amiben órákra elveszhetünk úgy, hogy észre sem vesszük, hogy kint már hajnalodik. Nos, nem akarunk túlságosan erős jelzőket használni, de a Path of Exile pontosan ilyen. Behúz, magával ránt, megdöbbent, szórakoztat, ráadásul mindezt teljesen ingyen teszi. Tökéletesen tömi be azt a piaci rést, amit a Diablo III hagyott maga után, kielégítve rengeteg olyan játékos igényét, akik valamilyen okból kifolyólag csalódtak a Blizzard alkotásában.
A Path of Exile-t egy új-zélandi fejlesztőcsapatnak, a Grinding Gear Gamesnek köszönhetjük, akik hosszú évek óta dolgoznak azon, hogy egy több szempontból is különleges játékkal rukkolhassanak elő. A program nyílt bétatesztje viszonylag régóta zajlik, 2013 januárja óta bárki kipróbálhatja, és ezidáig közel kétmillió ember élt is a regisztráció lehetőségével. Október 23-án aztán a játék végre elérte a véglegesnek tekinthető, 1.0-s verziót, ami már csak alig-alig változtatott az addigra végletekig csiszolt rendszeren, melyet a tesztelők segítettek tökélyre fejleszteni az elmúlt hónapok alatt.
MMORPGHNS
A Path of Exile tehát egy akció-RPG, ha jobban tetszik, egy Diablo-klón, amiben egyetlen karaktert irányítunk egy döntött, felülnézetes perspektívából. A játékos induláskor hét karakterosztály közül választhat, melyek közt megtalálható a szerepjátékokból ismerős kasztok legtöbbje: lehetünk mágiahasználó, szörnysereget idéző boszorkány, íjász, párbajhős, harcos és így tovább. Minden terület véletlenszerűen generálódik, kivéve a központi települést, ahonnan elindulhatunk kalandozni és szörnyeket aprítani. Ugyanakkor a város fejezetenként változik, méghozzá attól függően, hogy éppen hol állunk a történetben. A külső zónák úgynevezett instance-olt területek, tehát ha belépünk rájuk, akkor legenerálja őket a program, és attól a pillanattól csakis a karakterünk, és a csapattársaink számára érhetők el. Ez idáig semmi extra, gondolhatnánk. Igen ám, de!
Képességáramkör
A Path of Exile-t igazán egyedivé a képességrendszere teszi, ami passzív és aktív skillekre bontható. Passzív pontokból szintlépéskor kapunk egyet, amit egy hihetetlenül összetett, leginkább egy bonyolult nyomtatott áramkörre hasonlító, minden karakterosztály számára egyforma képességfán helyezhetünk el. Ezen az egészen elképesztően szerteágazó fán kismillió irányba fejleszthetjük a karakterünket, és ahogy haladunk az általunk meghatározott irányba, úgy kapjuk a karakterünk számára hasznos passzív képességeket (nagyobb támadás kétkezes karddal, jobb elementálsebzés stb.), valamint értékes tulajdonságpontokat is, mint amilyen az erő, az intelligencia és az ügyesség. A dolog „szépsége”, hogy a már elköltött passzív pontokat visszabontani nem, vagy csak nagyon korlátozott módon lehet. Egy-egy küldetés megoldásáért ugyan kaphatunk „retalent” pontot, amivel egy mezőt visszaléphetünk a képességfán, de ez sem igazán segít akkor, ha valamit nagyon meg szeretnénk változtatni karakterünkön. Ezért aztán alaposan meg kell gondolnunk, hogy milyen irányba szeretnénk fejleszteni hősünket, ráadásul úgy tűnik, hogy ez a jövőben sem fog változni, ugyanis a készítők eltökélték magukat amellett, hogy semmilyen nyomás hatására sem változtatnak ezen.
A passzív képességeinken kívül léteznek aktívak is, melyek varázslatokat, speciális támadásokat jelentenek hősünk számára. Ezeket jól ismerjük már más szerepjátékokból, de a Path of Exile esetében itt is egészen egyedi módon közelítettek a készítők a témához. Szintlépéskor ugyanis egyáltalán nem kapunk új aktív képességeket, ezeket csakis úgynevezett „skill gem”-ekből nyerhetjük, amiket a játék folyamán találhatunk a leölt ellenfelek mellett vagy éppen ládákban. Háromféle színű ilyen kő létezik (piros, zöld és kék), melyeket az ugyanolyan színű foglalattal ellátott tárgyainkba pakolhatunk be, ami után máris használhatjuk azokat a Q-W-E-R-T gombokkal elérhető gyorsbillentyűsávunkon. Bár hihetetlen mennyiségű képességkristály található a programban, ezek használatát korlátozza a tárgyakon lévő foglalatok száma, hiszen csak a megfelelő foglalatban működnek, valamint az egyes kristályok csak egy bizonyos fegyvertípussal kompatibilisek (például buzogánnyal vagy íjjal). Tovább bonyolítja a dolgot, hogy léteznek passzív kavicsok is, amik csak akkor használhatók, ha egy másik kő mellé tesszük be őket, és a két foglalat össze van kapcsolva. Ennek hatására a passzív erősíteni fogja az aktívat, például nemcsak tűz-, hanem villámsebzést okoz, ami sokkolja az ellenfeleket.
Külön érdekesség, hogy ezek a kristályok velünk együtt fejlődnek, tehát ahogy kapjuk a tapasztalati pontokat és lépkedjük a szinteket, úgy válnak egyre erősebbé. Ezzel együtt persze megnő a használati követelményük is (minél magasabb szintű egy kő, annál több intelligencia, erő, ügyesség és magasabb szint szükséges a használatához), ezért hiába tudunk alacsony szinten használni egy intelligenciát igénylő kristályt egy harcossal (mondjuk egy tűzesőt), az egy idő után nem fejlődik tovább, ha a hősünk passzív képességei közt nem az intelligenciára, hanem az erőre pakoltunk pontokat.
Nincs pénz, nincs gond
A képességrendszer mellett a tárgyrendszer is érdekesre sikeredett. Azt már említettük, hogy a tárgyakon különféle színű foglalatok helyezkednek el, ahova a képességkristályokat tudjuk bepakolni (ezeket egyébként bármikor ki lehet venni). Ezek a holmik (hasonlóan, mint bármely más akció-szerepjátékban) különféle ritkaságúak lehetnek, valamint a minőségük is eltérő. Ez eddig ismerősen hangozhat minden RPG-kedvelő számára – megkapjuk mindazt, amire számíthatunk. Ám itt is van egy csavar, ugyanis a Path of Exile világában nincs közös valuta, tehát nincs pénz. Nem létezik arany, amiből életerőitókákat vásárolhatunk magunknak, vagy megjavíthatjuk a felszerelést. Léteznek viszont különféle orbok, melyek segítségével tárgyainkat alakíthatjuk át. Ezek használatával készíthetünk egyszerű tárgyakból mágikust vagy ritkát, átvariálhatjuk a kristályfoglalatok típusát vagy kötéseiket, javíthatunk a minőségükön vagy a tulajdonságaikon. Gyakorlatilag e gömbök jelentik valutát a PoE világában, és ezekkel kereskednek a játékosok is.
Életerőnket és a képességeink használatához szükséges manánkat flaskáinkból tölthetjük újra, melyeket a más játékokban megszokott számbillentyűkkel érhetünk el. Ezek az üvegcsék ugyanolyan értékes részét képezhetik készletünknek, mint a ritka felszerelési tárgyak, tehát azonkívül, hogy segítenek elkerülni a halált, passzív képességeket is adnak hősünknek. A flaskák különlegessége az, hogy sosem ürülnek ki, ugyanis amint leverünk pár rossz arcot, azonnal elkezdenek visszatöltődni, így folyamatosan kortyolgathatjuk a bennük lévő nedűt egészen addig, amíg képesek vagyunk előrehaladni és pusztítani az ellenfeleket. A probléma akkor kezdődik, ha egy olyan főgonoszt kell levernünk, aki mellett nincsenek „töltelék” szörnyek, akiknek a felaprításával újratöltődhetnek butykosaink.
Diablo-verő?
A különleges aspektusainak köszönhetően a PoE egy rendkívül egyedi, szórakoztató játék, amin csak nagyon nehezen lehet fogást találni. Jó lenne azt mondani, hogy „igen, ez mind szép és jó, viszont tök ronda”, ám ez sem igaz. A látvány egészen pazar, a bevilágítás, a fények, a különleges effektek mind remekül néznek ki. Hasonlóan jót tudunk mondani a történetről és a dialógusokról is, bár ez utóbbi esetében a szinkronmunka hagy némi kívánnivalót maga után. Egy hihetetlenül jól összerakott alkotásról beszélünk, ahol szinte minden a helyén van, még a mikrotranzakciós rendszere is olyannyira barátságos, hogy semmire sem kell költenünk, hacsak nem akarunk teljesen egyedi megjelenést a karakterünk számára.
Egyetlen dologba tudunk csak belekötni, az pedig a többszereplős mód. Zavaró volt ugyanis, hogy a Diablo 3 kooperatív módjával ellentétben itt közös loot van, a szörnyek életereje pedig nem skálázódik felfele annak tükrében, hogy hányan vagyunk a területen. Nincsenek bónusztárgyak, ha többen játszunk, alig találjuk meg egymást egy területen, és nincsenek olyan kényelmi funkciók, amiket mostanra már azért elvárna egy játékos. Tény, hogy a multiban sokszor mindenkit csak az önös érdek hajt, hogy leverjünk számára egy bosst, amin nem tudott egyedül átvergődni, aztán lép is ki mindenki azonnal. Nos, ezen azért bőven van még mit csiszolni...
