Ha Böjti szól, hogy jött egy új horrorjáték, és elvihetném tesztre, mindig felcsillan a szemem. A műfaj továbbra is a szívem csücske, és ahogy a nagyobb fejlesztőcsapatok, úgy a kisebb, indie kiadók is rendre képesek meglepni. A Paper Dolls már nem volt ismeretlen előttem, hiszen annak idején én is lecsaptam a VR-verzióra, ami egyrészt gyanúsan olcsó volt, másrészt kifejezetten csábított az ázsiai j-horrorokat idéző hangulatával. Azonban a játékkal sosem játszottam 15-20 percnél többet, és ez elsősorban a borzalmas irányításnak volt köszönhető. Fogalmam sincs, hogy a VR-port hol csúszott félre, de a Paper Dolls ezen verziója egyszerűen szörnyű lett. Valahol érezhették ezt a készítők is, ugyanis kijött egy alap, VR-nélküli változat is, Paper Dolls: Original néven, de ezt már külön nem vettem meg. Elkönyveltem magamban, hogy egy félresikerült címről van szó, aminek a Kona-hoz, vagy a DYING: Rebornhoz hasonlóan semmi szüksége nem volt egy VR-portra. Aztán magam is meglepődtem, mikor kiderült, hogy Paper Dolls 2 néven elkészült a folytatás.
Ami a történelemkönyvekből kimaradt
Peking nyugati részén, egy erdős hegység lábánál fekszik az öreg Yin-kúria. A Csing-dinasztia végén az arisztokrata Yin-családé volt, a ház ura pedig fiatalon szép sikereket ért el, és a császári udvar is nagyra becsülte. Egy hadsereg élén messze földeken hozott békét, és később egy hasonló társadalmi rangú nőt vett feleségül. Szerencséjük azonban rövid életűnek bizonyult. Amikor a császári udvar feletti hatalom megváltozott, Yin-mester mély depresszióba esett, és úgy döntött, hogy visszavonultan él tovább. Ezért kiválasztott egy megfelelő feng shuival rendelkező földdarabot, ahol hegyek és folyók is húzódtak, majd felépítette a kastélyát. Személyes szolgáin felül csak két tanítványa kísérte el: egyikük a tudós Liu úr volt, a másik pedig Zhao, egy festőművész. Bár élete érezhetően magányosabb lett, mint korábban, mégis békében teltek Yin-mester napjai. Hosszú évek óta fiút akart, és végül az úrnő teherbe esett – ennek azonban nem lett jó vége. Szörnyű pletykák kezdtek terjedni, felkavarva a kastélyban élők életét, ezután tragédiák sorozata következett be. Heves esőzés zúdult a földre, amely több hónapon át tartott. Miután az idő kitisztult, a kúria egyszerűen eltűnt, lakói titkaikkal együtt kámforrá váltak.
Főszereplőnk továbbra is Yang Ming Yuan, az előző részből, aki tovább retteghet a Yin-család több emeletes, kísértetetektől hemzsegő kúriájában, ahol minden sarkon a halál leselkedik rá. Célunk továbbra is lányunk megtalálása, amihez rengeteg logikai feladványt kell megfejtenünk, és immár a játékmenet is sokkal eseménydúsabb lett. Nem elég, hogy random QTE-szekvenciák kerültek be, de különféle kísértetek grasszálnak a sötét folyosókon, akik teljesen random kerülnek elő, és akkor bizony felhúzhatjuk a nyúlcipőt. Aki erőszakos halált hal, annak lelke ezen a világon ragad, így a Yin-család több tagjával is összefuthatunk, és lényegében teljesen mindegy, hogy ki jön velünk szembe, 1-2 csapásától azonnal kifekszünk. A Paper Dolls 2 nem túl kegyes a checkpoint-rendszert illetően, előfordul, hogy 10-15 perccel korábbi szakaszra dob vissza, ahol még ugyanazt a logikai feladványt is újra meg kell csinálnod, csak azért, mert véletlenül másik gombot nyomtál az utána következő QTE-menekülés alatt – ez azért nem túl fair.
Lady Dimitrescu kínai rokonai
Négy nehézségi fokozat van, a Nightmare-t (ez csak az első végigjátszás után nyílik meg) kizárólag azoknak ajánlom, akik Dark Souls-t fogyasztanak reggelire. Kifejezetten könnyű meghalni a játékban, ugyanakkor a folyamatos feszültség is garantálva van, hiszen bármikor a nyakunkba ugorhat egy bosszúálló rémség. A manuális mentést megszentelt szobákban végezhetjük el, ahová nem jönnek be utánunk, szóval ez amolyan „nyugi-zóna”, mint a Resident Evilben. Érdemes is gyakran menteni, mert mint említettem, a checkpoint-rendszer nem a legjobb. Felvehetünk különféle tárgyakat, sőt később már fegyverünk is akad, amihez lőszert is kell gyűjteni, de a játékmenet alapját továbbra is a logikai feladványok jelentik. Ezek többsége jópofa, és például a kódok random változnak, így ha esetleg halál esetén visszakerülünk egy olyan helyre, ahol mondjuk, egy széfen kell beállítani három számot, minden esetben más lesz a helyes megoldás. Ez egyeseknek kellemes meglepetés lehet, míg másoknak inkább frusztráló. Durván 10-12 óra végigjátszani csak az alapjátékot – ami sokkal, sokkal több, mint az előző rész volt –, szóval unatkozni nem fogtok.
A látványvilág pöpec! Gyönyörűek a keleti hatásokat felvonultató belső terek, a kisebb oltárok, és a különféle szobrok – abszolút autentikus az egész. A hangok és a zenék is rendben vannak, utóbbiak képesek véletlenszerűen a frászt hozni ránk, mikor a teljesen üres folyosón kószálva lépések zaját halljuk a hátunk mögül. A mérleg másik nyelvén viszont ott vannak a bugok és a kifagyások, amik azonban eléggé lehúzzák a végső értékelést. A Paper Dolls 2 mind PC-n, mind konzolon képes teljesen random összeomlani, ami különösen akkor fincsi, amikor visszalépve megtudod, hogy emiatt kb. egy teljes órát elbuktál. Olyan is előfordult velem, hogy a nyelv magától átállt angolról kínaira, ha pedig a menüben visszaváltottam, ismét jött a kifagyás. Máskor a szamuráj Yin-papa szelleme bugolt át úgy egy csukott ajtón, hogy azzal lazán megfagyasztotta a vért az ereimben, de olyan is előfordult, hogy egy puzzle bugolt be, és egyszerűen nem fogadta el a helyes kombinációt. Ezek idővel, vélhetően javítva lesznek, de egyelőre rengeteget rontanak az összképen.
Pedig a Paper Dolls 2 alapvetően nem rossz játék. Hangulata, a keleties témákkal megfűszerezett, j-horrorokat idéző atmoszférája nagyon ott van, és a történet is kellőképpen érdekes ahhoz, hogy lekösse az embert. Játékmechanikáját tekintve bizonyos esetekben egyenesen a Resident Evil Village juthat róla eszünkbe (mentési szobák, folyamatosan jelenlévő, megölhetetlen ellenfelek stb.), de technikailag még ingatag, és kell neki 1-2 patch, mire jó szívvel tudnám ajánlani a horrorrajongóknak.
