Tavaly áprilisban hozta el nekünk a Bulletstormot jegyző People Can Fly az Outriderst, amivel megpróbált betörni a looter-shooterek piacára. A szándék jó volt, a megvalósítás kissé felemás, de a fejlesztők javára legyen írva, hogy igyekeztek kipofozni játékukat. Ennek első nagy lépése volt a novemberben kiadott New Horizon frissítés, amely kicsit belenyúlt a program egyensúlyába, és finomított az endgame tartalmakon, azaz az Expedition küldetéseken. Most pedig befutott az első nagy tartalmi kiegészítő, a Worldslayer, amely nemcsak a történetet szövi tovább, de alaposan felkavarja az Outriders állóvizét.
A klímaváltozás veszélyei
A DLC-t azonnal elindíthatjuk, közvetlen az alapjáték befejezése után, a táborunkból, csak Channával kell szót váltanunk. Ám, ha még nem értünk volna el idáig, vagy ha csak új karakterrel akarunk nekivágni a kalandnak, a menüből is elindíthatjuk a Worldslayert, hősünket egyből 30-as szintre emelve.
A sztori ott folytatódik, ahol az Outridersben abbamaradt. A kis csapat a jeges Glacier’s Edge-re indul, hogy kiderítse, mi állhat az Enochot sújtó klímaváltozás mögött. Nem nagy meglepetés, mikor kiderül, hogy a háttérben az alapjátékban is komoly fejfájást okozó anomáliák állnak, amik egyre erősödnek. Ha a folyamat nem áll le, akkor az amúgy sem barátságos bolygó nagyon hamar alkalmatlanná válik az élet fenntartására. És ha ez nem lenne elég, egy új Altered is fenyegeti az emberiség maradékát. Szóval itt a világvége, újra felmelegítve.
Persze a történet másodlagos egy looter-shooter esetében, pláne, ha annak DLC-jéről van szó. Ennek ellenére a sztori egész kellemes, és a végén akkorát csavarnak rajta, hogy több kérdésünk lesz, mint válaszunk. Mindez remek felvezetés lehet egy második kiegészítőhöz, vagy egy számozott folytatáshoz – attól függ, melyiken dolgoznak a People Can Fly-nál.
A Worldslayer szempontjából mégis fontosabb az, hogy milyen módon nyúl bele a játék már megismert rendszerébe. A készítők ezen a téren kitettek magukért, ugyanis néhány játékelemet alaposan átszabtak. A korábbi fejlődési fát leváltotta az Ascension, amely a megölt ellenfelek után osztja a pontokat, amiket aztán eloszthatunk négy különböző csoport között, attól függően, hogy a strapabírásunkat, a fegyvereinket vagy a képességeinket akarjuk erősíteni. Továbbá megjelent a PAX képességfa is, ehhez a Worldslayer sztorijának felgöngyölítése során szerezhetünk pontokat.
Felszerelések terén szintén alaposan kibővült a kínálat. A fegyverek és a páncélok megkapták az Apocalypse változatot, ezzel eszközeinken helyet kapott egy harmadik, véletlenszerűen generált mod slot. És persze új gyilokeszközökből és vértezetből sincsen hiány. Ha mindez nem lenne elég, új endgame tartalmat is kaptunk, ennek a címe: Trials of Tarya Gratar. Ez egyfajta dungeon stílusú játék, amelyben a Worldslayer legkeményebb ellenfeleivel küzdhetünk meg újra. Minden kör Tarya Gratar random, és egy futam nagyjából 30-40 percig tart, attól függően, hogy milyen szintre állítjuk az Apocalypse Tiert (ez az új nehézségi szintezés), illetve egyedül vagy többen vágunk-e neki. Mert, ahogy az alapjátékot, úgy a Worldslayert is játszhatjuk két barátunkkal együtt.
A fekete gomba
A Worldslayer a fentieknek hála hosszú időre lefoglalhatja a looter-shooterek rajongóit, még úgy is, hogy maga a kampány kevesebb mint 5 óra alatt letudható. Ugyanakkor van itt némi negatív hatás is, amiről meg kell emlékezni. Az egyik, hogy a Trials of Tarya Gratarnak hála a korábbi endgame tartalom, az Expedition nyűggé válik. Ugyanis itt meglehetősen ritkán lehet szert tenni Apocalypse tárgyakra, viszont az azok fejlesztéséhez elengedhetetlen nyersanyagokat többségében ezen küldetések során lehet beszerezni. Szóval rákényszerülünk arra, hogy olyan, elnyújtott expedíciókra induljunk, amik során nem kapunk igazán értékes jutalmakat.
Emellett sajnos az Outriders több régi hibáját sem sikerült kiküszöbölni. A térkép továbbra is használhatatlan, a küldetéskövető rendszer pedig a mai napig képes megőrülni, és rossz irányba vezetni minket. Ráadásul a térképen felugró kis ablakok szintén hajlamosak eltűnni, aminek hála ellehetetlenül a gyorsutazás, de néha még a bontásra vagy eladásra ítélt eszközök kijelölése is. Márpedig ezeket igazán kijavíthatták volna az elmúlt egy évben, hiszen olyan hibákról van szó, amik miatt állandóan ki kell lépni a játékból, máskülönben nem lehet játszani.
Mindezek ellenére a Worldslayer egy korrektül sikerült, és az Outriders életbentartásához szükséges kiegészítő lett. Újra felkeltheti az érdeklődésünket a játék iránt, és hosszú órákra biztosíthat szórakozást, akár egymagunkban, akár barátainkkal állunk neki. A sztori vége alapján pedig már sejthető, hogy a People Can Fly készül a következő bővítésre, ami vagy egy újabb DLC-t, vagy egy új Outriders-epizódot takar.
