Október meglehetősen komoly hónap volt a digitális társasjátékok számára. Még ha esetleg nem is venném számításba a Steam által rendezett, kifejezetten a stílust ünneplő fesztivált, csak ebben a hónapban megjelent a népszerű Trónok Harca-társas adaptációja, végre Early Access-be került (és az eredeti tervek szerint meg is jelent volna) a Drakula Dühe, és hogy feltegyünk egy ízléses cseresznyét a kehely tetejére, még a régóta hallgató lovecrafti Mansions of Madness is életjelet adott magáról pár új infó és egy névváltoztatás formájában.
Pont emiatt kell némi bátorság és jó marketing ahhoz, ha ebben a hónapban valaki egy ilyen játékkal akar felbukkani a radaron – viszont abban, hogy ez az Octobear Knight Games fejlesztőcsapat bemutatkozó játékának, az October Night Games-nek sikerült-e, még a tesztelés végeztével sem vagyok teljesen biztos. Pedig maga az alapkoncepció egészen zseniális: a csapat fogta Roger Zelazny ikonikus utolsó regényét, a Night in the Lonesome Octobert, mely a viktoriánus irodalom számtalan népszerű karakterét gyűjtötte össze kultisták két táborába, akiknek célja Lovecraft Mérhetetlen Véneinek megidézése, illetve az ellentétes oldalon a szertartás megakadályozása volt. A csapat sajnos pont a jogokat nem tudta megszerezni ahhoz, hogy játékuk Zelazny regényének hivatalos adaptációja lehessen, ettől eltekintve azonban olyannyira pontosan átvettek minden motívumot és elemet, amennyire az csak lehetséges.
Hardcore halloweeni készülődés
A digitális társast hat játékos játszhatja, akik mind egy-egy egyedi tulajdonságokkal és képességekkel megáldott kultistát irányítanak, olyan szereplőket, mint a vámpír gróf, a farkasember, az őrült szerzetes (Raszputyin) és a boszorkány. A játék indításakor mindenki familiárist választ magának egy beszélő állat formájában, aki a játék különböző részeinél látja el segítséggel, majd két táborba kerülnek beosztásra: a Mérhetetlen Vének visszatérését segítő Idézőkébe, vagy az őket megakadályozni kívánó Őrzőkébe. A két csapat minden tagja egy meghatározott szerepkört tölt be, mely minden körben egyszer elsüthető speciális képességgel ruházza fel őket: ezek a Pálcahordó, a Könyvbirtokló és a Lámpagyújtó. A játékosok azonban saját csapatukon és azon belül betöltött szerepükön felül semmilyen információval nem rendelkeznek, egyik kulcsfontosságú feladatunk pedig azt kideríteni, hogy pontosan ki melyik tábort erősíti.
A játékot két módon játszhatjuk: a teljes játék, mely mind egyjátékos, mind multiplayer változatban választható, október 1-től október 31-ig fut, feladatunk a fináléig erősíteni saját táborunkat és gyengíteni az ellenfelet, hogy a halloween estéjén lejátszódó Végső Rituálé összecsapása során saját oldalunkra dőljön a mérleg nyelve. A kizárólag egyedül játszható Dream Quest ezzel szemben lényegesen rövidebb, mindössze október 1. és 15. között kell megválaszolnunk a Fekete Fáraó Nyarlathothep számára, hogy melyik játékos melyik csapatba tartozik – ez a mód felfogható egyfajta bemelegítő vagy oktató módként is.
A játék egyes napjain, melyek a köröknek felelnek meg, ellátogathatunk a három lehetséges helyszín (város, mocsár, temető) egyikére, hogy okkult nyersanyagokat gyűjthessünk éppen aktív szertartásunk végrehajtásához, mely során az aktuális sigilünk csúcsaira a megfelelő hozzávalók elhelyezésével megidézhetünk valamilyen ősi istent vagy démont, aki segít minket küldetésünkben. Az egyes helyszíneken óvatosan kell gyűjtögetnünk – összecsaphatunk ugyanis NPC-kel, továbbá sérülhet karakterünk három alaptulajdonsága, a Test, az Elme és a Hírnév is. Ha a Test nullára csökken, karakterünk cselekvőképtelen szellem marad, míg az egyik játékos valamilyen gyógyító tárggyal vagy képességgel meg nem könyörül rajta; az Elme lenullázásával minden hozzávaló és szöveg helyett homályos halandzsákat és firkákat láthatunk, gyakorlatilag játszhatatlanná téve a játékot, míg Hírnév nélkül erősebb ellenfelekkel kell összecsapnunk.
Ezen felül minden körben megpróbálhatjuk alkímiai műveletekkel hasznos alapanyagokká transzmutálni a felesleges hozzávalókat, vásárolhatunk hasznos tárgyakat, ajándékot vagy átkot küldhetünk más játékosoknak, illetve használhatunk olyan speciális, általában a megidézett entitásoktól kapott képességeket is, amelyek például felfedhetik, hogy egy-egy játékos milyen szerepet tölt be a saját csapatában. Egyes körök elején emellett sor kerülhet valamilyen speciális kihívásra is, melynek kimenetelének eldöntéséhez a játék kiválaszt egy-egy karaktert a három szerepkörből (nem feltétlenül ugyanabból a csapatból), akik névtelen többségi szavazással eldönthetik, hogy a végkimenetele melyik félnek kedvezzen – például ellopják-e egy okkultizmus iránt érdeklődő idős régiségkedvelő varázskönyvét, vagy hagyják, hogy belekontárkodjon a mágiába. Így ha például az Őrzőkhöz tartozunk, és az esemény az Idézők javára dől el, gyanakodhatunk rá, hogy a két másik érintett az ellenséges tábort erősíti – vagy saját táborunkat, csak taktikai lépésként megpróbálták saját hovatartozásukat leplezni.
Barátoknak ajándék, ellenségnek átok
Az October Night Games ötlete, ahogy fent is írtam, zseniális, a prezentáció pedig a kísérteties régi könyvillusztrációkat és szürrealista némafilmeket idéző látványvilággal döbbenetesen jól működik. Az összképbe mégis belerondít a tartalom mennyisége és a rendszer bonyolultsága. A játék szándékosan csak felületesen mutat be egyes elemeket, hogy a játékosok eleinte szinte kezdő okkultistákként fedezhessék fel a mechanikák működését, ám ez elég kétélű fegyver: ha egy ilyen módot már kitapasztaltunk, az a továbbiakban egyszerű, unalmas rutinná válik, míg más rendszereket, mint például a kockadobásokon alapuló harcrendszert még közel három óra játék után sem tudtam eléggé kitapasztalni. Viszont egy ponton túl menthetetlenül kiismerjük a helyszíneket, karaktereket, játékszabályokat, és ekkor, hacsak nem kerített minket hatalmába a kísérteties, halloweeni hangulat, és nincs pár cimboránk, akikkel elüthetjük az időt botok vagy egymás ellen, bizony elég gyorsan elmúlik az újdonság varázsa. Kár érte, ugyanis kicsit több tartalommal és elemmel egy de facto halloweeni társas is lehetne – a fejlesztők remélhetőleg kiadnak majd pár DLC-t, azt már pedzegették például, hogy ha végre elérnék Zelazny örökségének kezelőit, szívesen készítenének egy, konkrétan az eredeti regény karaktereit és helyszíneit használó kiegészítőt.
