Ha azt mondom neked, „southern gothic” vagy „deep south”, szerintem legfeljebb csak derenghet, hogy miről van szó, de azért találkozhattál már hasonló kultúrközegben játszódó sorozattal, filmmel vagy könyvélménnyel. Az USA déli államainak egyedisége nemcsak társadalmi vonatkozásban lehet érdekes, hanem az onnan burjánzó művészetek oldaláról is. A Norco egy ilyen világba kalauzol minket. Olyan tudományos-fantasztikus világba, ahol a „mély déli” lápvidéket keresztülszövi a világ digitális idegrendszere, ahol az ültetvények gyökereit felváltotta a neurális hálók labirintusa, és ahová egy családi ügy miatt térünk vissza nyomozni, egy időben és térben is kusza narratíva keretein belül.
Szerencsére itt nemcsak egy mesélős visual novel jellegű játékról vagy sétaszimulátorról van szó. A Norco rengeteget merít a klasszikus kalandjátékokból (Companions of Xanth, valaki?), de a narratív részekre is kellő hangsúlyt fektet. Emellett nem által fura minijátékokkal turbózni az élményt, amelyek vagy jól működnek, vagy kevésbé – de például a harci részek nélkül is meglett volna a program koncepciója. A narráció során több karakter szemszögéből is lekövethetjük az eseményeket, és elég gyakran érezni hangulati, környezeti váltásokat, egyszóval nem ragadunk bele egy féle hangulatba hosszú ideig, mindig van „haladás érzetünk”. Sajnos többen is kritizálják a játék ívét – van igazság abban, hogy a Norco nem egyenletes, de szerintem egy ilyen játéknál a hullámzás a művészeti koncepció része.
A Norco sok szempontból merít a cikk elején említett Kentucy Route Zero-ból. Látványa, szövegkönyve keveri a múltat a jövővel, a furcsát a mindennapival, a lelki szakrálist a digitális blaszfémiával. A szövegkönyv bizonyos részei szerencsére sokkal követhetőbbek, mint a KRZ-ben, ahol a szabad írás az utolsó epizódokra teljesen átvette a hangsúlyt. Itt nemcsak érzések és metaforák, de tényleges események is vannak, így mindenképpen befogadhatóbb a játék, mint a Kemenczy Tamásék alkotása. Ha vonz ez a megközelítés, most azt mondom, inkább ezzel a játékkal próbálj kaput nyitni a Mély Dél és a gótikus Americana világára. Persze így sem lesz egyszerű dolgod a sokféle elvont mellékszereplő és a rengeteg olvasható információ között.
Szerencsére a Norco a látvány tekintetében is emlékezetes. Pixel art grafikája egyszerre idézi a régi PC-s VGA kalandjátékok stílusát, és próbál újítani, főleg az egyedi látásmód vizuális kidolgozásával. Egy dolog nem tetszett. Ha már VGA stílus, akkor lehetett volna egységes pixelgridet alkalmazni (tudjátok, engem zavar, amikor például egy full HD kijelzőn folymatos módon skálázódik vagy forog a pixel art). A HUD elemeket is lehetett volna pixelesíteni, ha már egyszer ennyire rámentek a retro megoldásokra... Zeneileg szó nem érheti a kínálatot: Gewgawly I, Andy G, fmAura, Thou és fmGew zenéi tökéletesen illeszkednek a mocsaras cyberpunk világhoz. A játék OST-je igazi arany!
A Raw Fury rengeteg kísérleti dolgot támogat, és ez jó! Nagyon becsülöm, hogy egy ilyen projekt mögé is be mertek állni, hiszen a készítők odaadó munkája, víziója tényleg megérdemli egy ekkora kiadó, és akár a szélesebb közönség figyelmét is. Nem mondom, hogy itthon sokan fognak rárepülni, mert iszonyat speciális kultúrkört boncolgat, de nekem ne mondja senki, hogy a sok folytatás és uniformizált AAA fejlesztés mellett nem lehet igazi különlegességeket találni a kínálatban.
