A 2010-es Need for Speed: Hot Pursuit anno igencsak jól sikerült, főleg annak a fényében, hogy maga a széria akkoriban azért eléggé a mélyponton volt. Igaz, a Criterion alkotása markánsan eltért az Need for Speedre a 2000-es évek közepétől jellemző utcai versenyes irányvonaltól, de a fejlesztők így is egy roppant szórakoztató programot tettek le az asztalra, ami annak idején nem véletlenül lopta be magát rengeteg ember szívébe. Valószínűleg így látja ezt az EA is, hiszen rövid felvezetés után nemrég leszállították nekünk a Need for Speed Hot Pursuit Remasteredet. A kérdés már csak az, hogy mennyi ebben a köszönet.
Seacrest megye visszavár
A Need for Speed Hot Pursuit Remastered története az USA nyugati partján elterülő, fiktív Seacrest megyébe kalauzol el minket, ami az ország legvagányabb gyorshajtóinak és legkeményebb rendőreinek a lakhelye. Ide érkezünk meg mi is a kampány elején, akkor még pitiáner törvényenkívüliként vagy pályakezdő kadétként, célunk pedig az, hogy mind a versenyzők, mind a zsaruk ranglétráját megmászva bebizonyítsuk, hogy mi vagyunk a legjobbak a törvény mindkét oldalán.
Ahhoz, hogy ezt megtehessük, bountyra, avagy vérdíjra lesz szükségünk, amit szinte minden megmozdulásunkért kapunk, a versenyek megnyerésétől kezdve az ellenfelek lezúzásáig. Alapvetően elmondható, hogy minél gyorsabban, agresszívebben és sikeresebben vezetünk, annál több bounty üti a markunkat és annál gyorsabban oldhatjuk fel az új versenyeket és az új járgányokat, míg egyes szintű senkikből huszadik szintű legendákká nem válunk.
Jöhet a padlógáz!
Ami az egyes versenytípusokat illeti, ezek valószínűleg nem fognak nagy meglepetést okozni senkinek. Versenyzőként leginkább az óra és mások ellen kell bizonyítanunk, míg rendőrként egy-egy gyanúsított lekapcsolása vagy az utolsó pillanatban beeső, égetően fontos segítségkérések lereagálása lesz a feladatunk. Mindez azonban eltörpül a Remastered igazi fénypontja, a címadó Hot Pursuit játékmód mellett, ahol a zsaruk és a gyorshajtók nagyobb létszámban akaszkodnak össze Seacrest megye útjain.
Versenyzőként ilyenkor a győzelem megszerzése mellett arra is figyelnünk kell, hogy egyáltalán túléljük a futamot, míg rendőrként az egyetlen célunk, hogy az összes törvényszegő pernahajdert nevelő célzattal rommá zúzzuk, mielőtt elérnék a célvonalat. Ezeket a versenyeket ráadásul különféle „fegyverek” is színesítik: a mögülünk érkezők boldogítására ideális szöges útzár és az előttünk hasítók vegzálásához ajánlott EMP mindenki számára elérhető, a versenyzőket ezeken túl pedig egy turbó és egy zavaró segíti a menekülésben, míg a zsaruk úttorlaszokkal és szöges útzárat dobáló helikopterekkel érvelhetnek a KRESZ betartásának fontossága mellett.
Ez az egyszerű, de nagyszerű recept pedig napjainkban pont ugyanolyan szórakoztató, mint 2010-ben is volt. Az egyedüli fájó pont az lehet, hogy a járgányokat egyáltalán nem lehet testre szabni, ami már csak azért is nagy kár, mert az elmúlt három NFS pont a tunningolási lehetőségek terén villantott nagyot. Itt ellenben, akárcsak a 2010-es alapjátékban, maximum az autók színét tudjuk lecserélni egy-egy futam előtt, de azt is csak akkor, ha a versenyzőkkel vagyunk, míg a zsaruk verdái természetesen minden esetben feketében és fehérben (vagy kékben és fehérben) fognak pompázni.
De ezt leszámítva nem érheti szó a ház elejét, hiszen a Hot Pursuit egy nagyszerű arcade élményt kínál. Nincs is jobb érzés, mint Seacrest megye gyönyörű és változatos tájain száguldozni, miközben fülünkben dübörög a zene és autónk motorhangja, a visszapillantónkban pedig még pont látszanak lemaradó riválisaink. És akkor azokról a gyönyörű pillanatokról még nem is beszéltünk, mikor rendőrként sikerül valakit felkennünk a szalagkorlátra, hogy aztán lassítva nézhessük, ahogy végigbucskázik az úton a rommá tört verdája. Csak egy baj van: mindezt már a játék 2010-es verziója is tudta.
Remastered jellegű kiadás
Ezzel pedig el is jutottunk a legkomolyabb negatívumhoz, jelesül ahhoz, hogy a Need for Speed Hot Pursuit Remastereden nem igazán lehet érezni a felújítást. A grafika egy kicsit szebb lett, ezt el kell ismerni, ahogy a játék újjáélesztett multis részének és az alapkiadáshoz hozzácsapott összes DLC-nek is lehet örülni, azonban ezeken túl szinte semmi olyat nem tud felmutatni ez a ráncfelvarrott kiadás, amit a 2010-es eredetijében ne találtunk volna meg ugyanúgy.
Párhuzamként az embernek szinte egyből a pár hónapja debütált Crysis Remastered esete ugorhat be. Igazából az is egy teljesen korrekt és szórakoztató program lett, azonban javarészt azért, mert 2007-es eredetije is remekül sikerült, a felújított kiadás pedig ezeket a pozitívumokat megörökölte, miközben a ráncfelvarrás csak minimálisan érződött rajta. Azaz a Need for Speed Hot Pursuit Remastered is egy abszolút korrekt játék, de inkább érződik egy egyszerű újrakiadásnak, semmint átgondolt és alapos felújításnak.
Friss gyorshajtók előnyben
Épp ezért elmondható, hogy a Need for Speed Hot Pursuit Remastered egy nagyon kellemes és szórakoztató alkotás lett, de a 2010-es alapjátékhoz képest nem érződik akkora előrelépésnek, hogy megérje rá beruházni azoknak, akiknek megvan az eredeti is. Ha viszont anno kimaradt a Criterion alkotása, akkor most érdemes lehet lecsapnod rá, hisz Seacrest megye útjain száguldani a mai napig nagyszerű élmény, amibe az arcade versenyek szerelmeseinek abszolút érdemes belekóstolniuk. Még úgy is, hogy ez a remastered kiadás inkább csak a címében tartalmaz felújítást.
