Need for Speed (2015) PC teszt

Mindenkinek megvan a kedvenc Need for Speed játéka, amely mellett boldog és önfeledt órákat töltöttünk annak idején. Van, aki a Porche Unleashedre esküszik, mások az Underground 2-re, egyesek pedig meg vannak győződve arról, hogy a Shiftnél nem létezett jobb Need for Speed. Tény, hogy bőven van miből válogatni, ha jó autós játékra szeretnénk emlékezni, de sajnos az elmúlt évek alatt a széria fénye teljesen megkopott. A 2011-es The Run, a 2012-es Most Wanted már csak izzadságszagú erőlködésnek tűntek, s a konkurens Forza sorozat erősödésével pedig egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az NFS nem találja a saját helyét piacon.

Szellem a palackban

Ezért aztán az NFS új gazdáinak, a Criterion Gamesből létrehozott Ghost csapatnak nagyon nehéz dolga volt akkor, mikor megálmodták jelen tesztünk alanyát, a simán csak Need for Speednek titulált arcade autós játékot. Nehéz dolguk volt, hiszen egyszerre kellett megfelelniük két generáció elvárásainak, megtalálni azt a stílust, azt a részt, ami mindenki számára kedves emlékeket idéz, s arra építeni fel jelenlegi játékukat. Tényleg nagyon szerették volna megragadni a Need for Speed igazi esszenciáját. Ezért aztán fogtak egy adag Undergroundot, meglocsolták egy kis Rivals-szal, majd megfűszerezték mindazt a Forza Horizons bulihangulatával. Bármilyen jónak is hangzik mindez, a recept valamiért nem áll össze. Az egészből hiányzik valami. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább lássuk, mi az, amit szerettünk a mostani epizódban!

Az új Need for Speed gyökerei az Underground részekig nyúlnak vissza, amelyek kétséget kizáróan a legjobbak voltak az NFS történetében. Ezekből megkaptuk az éjszakai versenyzések adrenalinnal átitatott hangulatát, a hihetetlenül változatos és részletes tuningolási lehetőségeket, na és egy kis rendőrösdit is, aminek eredménye egy jó erős nosztalgiabomba lett, ami úgy robban az arcunkba, hogy majd lerepülünk a székről. Persze még mindig egy arcade, azaz kissé buta és egyszerű autós játékról van szó, ahol úgy farolhatunk le a szerpentinek oldalán 750 lóerős kocsinkkal, mintha nem lenne fizika vagy holnap. A Need for Speed még mindig az a játék, ahol szalagkorlátról szalagkorlátig vágódhatunk, nekicsapódhatunk a szembeforgalomnak, feldönthetjük a város összes közlekedési tábláját és villanyoszlopát, miközben az autónkon épp csak behorpad a motorháztető. De jól van ez így, ha valaki szimulátorra vagy életszerűségre vágyik, az valószínűleg tudja, hogy nem ebben a sorozatban kell keresnie azt.

A rendszer részét egy jól felépített fejlődési szisztéma is képezi, ami gyakorlatilag szériatartozék már minden autós játék esetében. Jelen esetben két dolog miatt kell padlóig tolnunk a pedálokat: pénz és hírnév. Az elsőből új autókat és alkatrészeket vásárolhatunk magunknak, az utóbbiból pedig szélesebbre tárhatjuk a választékot ezekből illetve a végrehajtható versenyekből. Pontot, azaz reputációt kapunk szinte minden megmozdulásunkért, melyeket különféle kategóriákba sorol a játék. Speed pontokat kapunk, ha száguldozunk, drift pontokat gyűjthetünk farolgatásokért, Outlaw eredményeink pedig annak tükrében növekednek, minél több kárt okozunk a városban, vagy minél több rendőrt sikerül bolonddá tennünk. Akad még egy Team pont is, melyet a csapatunkkal történő bandázásért kapunk, aminek a lényege az, hogy versenyek közben legyünk minél közelebb csapattársainkhoz. 

Bandázzunk!

A történet központi elemét képezi az előbb említett csapatunk, akikkel az intro gyors lepörgetése után azonnal megismerkedünk. Négy fiatalról van szó, akiknek az élete a pörgés, a sebesség, és a pöpec verdák, s természetesen az éjszakai versenyzésben lelik legnagyobb örömüket. Hozzájuk csatlakozunk új tagként, akikkel egyenként, különféle versenyek folyamán fogjuk összeszűrni a levet. Mindegyikük másmilyen mentalitású versenyeken érzi magát otthon, Robin például imádja a drifteket, ezért tőle olyan kihívásokat kapunk, melyekben széles kanyarokban kell bizonyítani rátermettségünket a driftelés terén. Manu és Spike már inkább sima versenyekre invitál minket, melyeket egyébként Ventura Bay utcáin szétszórva fedezhetünk fel, na és persze ott van Amy, aki a csendesebb szerelő csapatban. A térképet megnyitva jól látszódik számunkra, hogy hol és milyen versenyek várnak ránk a városban, melyekhez azonnal oda is teleportálhatunk, ha nincs kedvünk a kerületeken keresztülvágni minden egyes alkalommal. Ezt egyébként nem nagyon javasoljuk (legalábbis eleinte), hiszen ilyenkor kihagyjuk a lehetőségét annak, hogy összefussunk rendőrökkel, akiket most is jólesik palira venni és megfuttatni a városon belül, amivel Outlaw pontokat gyűjthetünk. Ezen kívül nem fogjuk megtalálni a közel 30 darab elrejtett alkatrészt és a bejárható vistákat sem a városban, valamint lemaradunk a fánkozásról, ami autós nyelven már egészen mást jelent, mint amire éhesen gondol az ember.

A játékot egyébként telis-tele pakolták olyan videókkal, melyekben hús vér színészek igyekeznek élettel megtölteni virtuális csapattársainkat. Ezek a videók ahhoz képest, hogy egy játékról beszélünk, egészen jól sikerültek.  Persze nem kell Oscar díjas alakításokra számítanunk, néhol kifejezetten idegesítő, ahogy a színészek túljátsszák a szerepeiket, minden esetre hangulatos, kiváló minőségű átvezető jelenetekről van szó, melyek egyébként technikailag is érdekesek, hiszen a készítőknek sikerült ezekre a mozgóképekre rávarázsolni a játék során megszerzett autóinkat. Ilyet pedig videojátékokban még nem láthattunk. Csapatunk tehát egy perc nyugalmat se hagy nekünk majd, ami bármilyen furcsán is hangzik, a Need for Speed egyik legbosszantóbb eleme is. Ennek köszönhetően folyamatosan csengeni fog a telefonunk, hogy most menjünk ide vagy oda, miért nem vagyunk már itt és ott, és ugye milyen király volt az előbb a verseny. Ha pedig kilépünk a játékból, és újból betöltjük azt, minden telefonbeszélgetést meghallgathatunk még egyszer, amitől aztán simán elborul az agya még a legnyugisabb versenyzőnek is. Különösen bosszantó, hogy a versenyek nagy részét is kénytelenek vagyunk sokszor az ő társaságukban lenyomni, ami azt jelenti, hogy nem nagyon távolodhatunk el tőlünk driftelés és vagánykodás közben, különben nem kapunk pontot azokért. Ez pedig azért iszonyú idegesítő, mert simán belénk farolnak, ha úgy tartja kedvük, és úgy foglalják el a helyet a drága aszfalton, hogy sokszor vért fogunk izzadni azért, hogy egy hosszabbat drifteljünk. A mesterséges intelligencia tehát ezúttal is hagy némi kivetni valót maga után. Egyébként van egy jó és egy rossz hírünk azoknak, akik nem szeretik a drifteléseket: driftelni nagyon jól lehet a játékban, pár csúszka állításával belőhetjük autónkat úgy, hogy „csúszósabb” vagy „tapadósabb” legyen, megfelelő beállításokkal pedig szinte hozzá se kell érnünk a fékhez, máris farolva vesszük be a legkisebb kanyarokat. A rossz hír viszont az, hogy iszonyú sokat kell driftelnünk. Nem csak azért, hogy sok pontot kapjunk, hanem azért is, mert a versenyek nagy részében nem a helyezés számít, hanem a driftelési pontszámunk. 

Hűtőrácstól a felnikig

A Need for Speedben visszatértek és teljesen új pompában díszelegnek az autotuningolási lehetőségek, melyekkel elég cudarul bántak az elmúlt években a fejlesztők. Főleg, ha a sorozat mellé állítjuk a nagy etalont, a Forza-t, ahol nemcsak kismillió autó várt a fejlesztést, de több ezer alkatrészt, matricát, karosszéria elemet aggathatunk gépjárműveinkre, ahol a végén még egy komplett festőprogrammal is nekieshetünk drágaságainknak. Ezzel szembe az új NFS még most is csak olcsó utánzatnak tűnik, de kétségtelenül jó irányba haladtak a fejlesztők e téren. Rengeteg autó, megszámolhatatlanul sok matrica minta, több százezer színkombináció, karosszéria elemek sokasága várja most a külcsínre adó játékosokat. Műhelyünkben órákat tölthetünk azzal, hogy pofásra varázsoljunk kedvenc gépeinket, s most már végre nem csak pár alkatrészt, hanem szinte mindent lecserélhetünk autóinkon. A szelepfedelet, az gyújtógyertyákat, az elektronikát, az abroncsokat, sőt, még az autóhifit is átalakíthatjuk, melyekkel természetesen kocsink teljesítményét javíthatjuk. Külsőben pedig nem csak a festést és pár karosszéria alkatrészt cserélhetünk le, hanem hozzányúlhatunk még a fényszórók és a visszapillantó tükrökhöz is. Ez a rész tehát rengeteget fejlődött az előző részekhez képest, melyet rendkívül nagy örömmel fogadtunk.

Nem beszéltünk még a mindent elsöprő látványról, pedig ha valamit lehet dicsérni az új Need for Speedben a szélesre tárt tuningolási lehetőségek mellett, az a látvány. Ez pedig egészen elképesztő. A fények és árnyékok együttes játéka döbbenetes, a részletesség parádés, az autók pedig eszméletlen jól néznek ki. Mindegy, hogy Ventura Bay melyik kerületében járunk, a látvány mindenhol szemkápráztató, legyen szó akár a szerpentines hegyvidékről vagy a belvárosról. Ahogy a szirénázó rendőrautók kék-piros fénnyel megfestik mögöttünk a házakat és az autónkat, miközben esőcseppek és a szembe jövő autók éjszakai fényszórói elvakítanak minket, az olyan látványt eredményez, mintha már nem is videojátékot néznénk, hanem valami CG jelenetet. Legalábbis amikor a szűrők is a képernyőn vannak. Akinek pedig elég erős gépe van, az a frissen megjelent PC-s változatot akár 4K-s felbontásban is élvezheti.

Persze azért nem minden fenékig tejfel, és itt-ott megmutatkozik a konzolos múlt. Szemfülesebb játékosok azonnal észrevehetik, hogy a versenyútvonalak menténk nincsenek parkoló autók, a forgalom pedig rendkívül gyér annak ellenére is, hogy kizárólag éjszaka fogunk játszani. Ez egyébként egy rettentő bosszantó dolog, hogy bármennyire is vágyunk a napsütéses utcákra, Ventura Bayben sosem kel fel a nap, ami lehet, hogy a vámpíroknak jó hír, de nekünk játékosoknak már nem annyira. 

A gond az, hogy…

Van viszont egy hatalmas probléma ezzel az egésszel: az új tuningolás és a fergeteges látvány ellenére az új Need for Speed unalmas. Persze bele lehetne még kötni kismillió más dologba is, hogy nem tetszik az, hogy folyton online kell lenni a játékhoz, vagy hogy nem törnek a kocsik eléggé, illetve hogy bármikor szembe jöhet velünk egy másik játékos a városban, aki tönkre vághatja a versenyünket, de ezek mind apróságnak tűnnek annak fényében, hogy az új NFS tök unalmas. A driftelés csak az első 10 alkalommal móka, s ahogy haladunk előre a 20 órás történetben, úgy lesz egyre frusztrálóbb minden, amit versenyzéssel töltünk. Unalmassá válnak a körversenyek, idegesítővé a driftelések, élettelenné a színészek, üressé a város. Olyan érzés játszani vele, mintha kiöregedtünk volna ebből az egész autóversenyes izéből, pedig ha belegondolunk, nem ez a helyzet, hiszen a Forza-t még 10. óra után is imádtunk, a Project Carst pedig annak ellenére találtunk élvezetesnek, hogy ott nem volt sztori és nyitott világ. Talán csak kevés a tartalom a játékban. Több versennyel, izgalmasabb sztorival fel lehetett volna dobni mindent. De persze az is lehet, hogy csak elszállt az idő az NFS felett. Viszont ha ez az új, megújult Need for Speed, akkor kezdhetünk komolyan aggódni a sorozatért. Illetve miket beszélek, már aggódunk egy ideje.